Még mindig IX. 11.

A múlt héten kezdődött meg annak a német könyvpiacon megjelent három könyvnek a bemutatása, amely a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokkal foglalkozik. Mint jeleztük, tekintettel arra, a magyar balliberális oldal egyes jeleseitől oly sokszor elhangzott, ellentmondást nem tűrő deklarációra, hogy Németországban a könyvek – főként a jó nevű kiadóknál megjelentek – politikailag fényévekkel korrektebbek, mint amelyek nálunk megjelenhetnek, kísérletet sem teszünk az ismertetendő kötetekben felállított következtetések bármilyen bírálatára vagy cáfolatára, nehogy bennünket érjen a politikailag inkorrektség vádja. De ha a kritikátlan ismertetés e jelesekből netán a szokottnál is nagyobb ellenérzést váltana ki, kezeinket széttárjuk: ellentétes utasításoknak ugyanis nehéz lenne engedelmeskedni.
A három könyv közül az elsőt, mint e helyt a múlt héten olvasható volt, Andreas von Bülow, a Német Szövetségi Köztársaság tudományos kutatásért felelős korábbi minisztere írta, aki sokakhoz hasonlóan képtelen elfogadni a szeptember 11-i terrortámadások magyarázatának hivatalos változatát. Hogy az ismertetést ne húzzuk túlságosan, rögtön jelentsük ki: a volt miniszter szerint a Világkereskedelmi Központba csapódó két repülőgépet nem terroristák vezették a két épületnek oly nagy pontossággal, hanem távirányítással oldották meg, míg a Pentagont rakétatalálat érte. És ha erről a CIA nem tudott volna, akkor Von Bülow szerint megmagyarázhatatlan marad az a tény, hogy sem a Pentagon (vagyis a világ legjobban védelmezett objektuma), sem a Világkereskedelmi Központ felé repülő, útjáról letért gépet egyetlen vadászgép sem fogta be, és nem is fenyegették lelövéssel. Von Bülow egyszerűen gyermetegnek tartja azt is, hogy az állítólagos tettesek olyan bizonyítékokat hagynak maguk mögött, mint repülési kézikönyv, a Korán, saját névre kiállított hitelkártyával fizetnek, majd pedig csodálatos véletlenként a gépre vitt búcsúleveleik sértetlenül az FBI kezébe kerülnek. A tettük elkövetése után pedig 48 órán belül kihirdetik az elkövetőket, akik közül a főkolomposok egy floridai repülőgép-iskolában hatszáz órát repültek. Csakhogy 600 óra repülés után még egy Cessnát sem bíznak a pilótára, állítja Von Bülow, nemhogy valaki képes legyen egy óriásgépet pontosan nekivezetni a célpontnak. Az sem érdektelen, hogy az idősebb Bush a CIA-t vezette, és az sem, hogy Bushék üzleti kapcsolatban álltak a Bin Laden családdal. De az sem, hogy a Bush érdekeltségébe tartozó egyik amerikai olajvállalat évek óta vezetéken kívánja a Kaspi-tótól Afganisztánon keresztül az Indiai-óceánhoz szállítani az olajat.
A szerző szerint az antikommunizmus ellenségképének elmúltával az iszlám hitű embereket kellett beállítani ellenségnek. És hogy az Egyesült Államok és a világ közvéleményének szemében ezt megteremtsék, a CIA képes volt ilyen iszonyatos tett végrehajtására.
Most pedig térjünk át a másik két könyvre – amely tulajdonképpen két kötet. Az első, amelyet Mathias Bröckers írt Összeesküvések, összeesküvési elméletek és IX. 11. titkai címmel, még tavaly szeptemberben jelent meg a frankfurti Zweitausendeins kiadónál, ahol egyetlen hónap alatt tizenegy kiadást élt meg, és idén augusztusig harminckétszer kellett utánnyomni. A második kötet, immár Mathias Bröckers mellett Andreas Hauss szerzőségével, az idén júliusban Tények, hamisítások és IX. 11. elnyomott bizonyítékai címen. E kötethez szupervideó-CD is tartozik, amely német feliratozással mutatja be a Mohamed Atta és a Venice-i repülőcirkusz című filmet, amelyet Daniel Hopsicker készített. (A floridai Venice-ben tanultak repülni Attáék.)
Bröckers az elsőként említett kötethez Bushnak 2001. november 10-én, az ENSZ közgyűlése előtt elmondott beszédéből vett mondatait választotta mottójául, melyek így hangzanak: „A terrorral kapcsolatban az igazat kell elmondanunk. Senki sem tűrheti el a szeptember 11-i támadásokkal kapcsolatos gonosz összeesküvési elméleteket, rosszindulatú hazugságokat, amelyeknek a célja, hogy a bűnösséget a terroristáktól, a bűnösöktől eltérítsük”. Ez Bröckers szándéka is, aki briliáns bevezetőjében magukkal az összeesküvésekkel és az összeesküvés-elméletekkel foglalkozik. Az elméleti elemzés kicsengése: bárkit, aki szeptember 11-ével kapcsolatban nem fogadja el a hivatalos amerikai változatot, azonnal összeesküvés-elméletek gyártásával vádolnak, noha annál bonyolultabb összeesküvés nehezen képzelhető el, mint amit a hivatalos amerikai verzió állít egy kőkorszaki barlangba bújt ember által irányított, rendkívüli helyismeretet és szervezési tudást igénylő titkos társaság által az amerikai célpontok elpusztítására történő szövetkezésénél. A mindenfajta amerikai hivatalos nyilatkozatokat maró cinizmussal kezelő könyv második részének (Konspirációs napló) néhány szórakoztató címet kapott alfejezete: Összeesküvés-elméleti megjegyzések egy terrortámadáshoz; Kételkedj a hatalomban: gondolkodj magad; Emlőspolitika és gondolkodási tilalom; Zéró bizonyíték a ground zerón; Dzsihád Rt. – Made in the U.S.A.; Uncle Sam szemete: heroin, tálibok és Pakisztán; Az al-Kaida–bin ladenista világ-összeesküvés; A betiltott igazság, valamint A kóser összeesküvés. A könyv harmadik részének gyűjtőcíme: Kérdezd, hogy ki volt, de a világért se tedd fel azt a kérdést, hogy miért. E harmadik rész kezdő fejezetének címe A szabad médiák mítosza. Ebben a fejezetben Bröckers azt állítja, hogy semmi nem törte szét a „független”, a „pártok fölött álló”, a „fair” (tisztességes) és a „tárgyilagos” média, a „negyedik hatalmi ág” mítoszát jobban, mint a média viselkedése a terrorcselekmények nyomán. Bröckers ítélete: ami még megmaradt a média mítoszából, azt teljes mértékben maga alá temette a széthullott Világkereskedelmi Központ törmeléke. A harmadik rész második, kulcsfontosságú fejezetében Bröckers azt vizsgálja, hogy kinek használt a szeptember 11-i terrortámadás. Mivel sarkalatos – és a 360 oldalas könyvből csupán két oldalt elfoglaló, igen rövid – fejezetről van szó, érdemes e fejezet központi állításait szó szerinti fordításban ismertetni.
Ennek, valamint a második, tehát a Bröckers–Hauss kötet ismertetésére a jövő héten kerül sor. Utóbbi mottóját a szerzők szintén Bush elnöktől vették: „Mindent egybe éve érdekes nap volt.” Ezt az amerikai elnök 2001. szeptember 11-ről jelentette ki.