Politikai restauráció Miskolcon

Az önkormányzati választást követően a már elfeledett, vagy elfeledni kívánt pártállami funkcionáriusok, vagy azok rokonainak nevei tűntek fel az önkormányzati cégek új vezetésében. A Mivíz Rt. igazgatótanácsának elnökévé például Grósz Györgyöt – Grósz Károly, a miskolci születésű egykori miniszterelnök és MSZMP-főtitkár öccsét – emelte a tulajdonos önkormányzat MSZP–SZDSZ többsége. Grósz György 1986-tól 1990-ig volt technikusi végzettséggel a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat, a mai Mivíz Rt. elődje igazgatója.
Juga György és Halmai István, az ellenzékbe szorult Összefogás Miskolcért– Fidesz–MDF-frakció vezetője és helyettese az egyik közgyűlésen napirend előtt több alkalommal tette szóvá, hogy a mai városvezetés az új igazgatótanács élére azt a Grósz Györgyöt nevezte ki, akitől a vízmű rendszerváltást követően kinevezett vezetése egy teljesen leromlott állapotú céget vett át. Véleményük szerint ez önmagában példátlanul otromba, ízléstelen lépés volt. Mint mondták: most meg is indult az offenzíva azok ellen, akik a Mivíz Rt.-t (illetve elődjét) 12 év alatt rendbe tették, eredményesen működtették, sikeresen pályáztak központi forrásokra, területfejlesztési pénzekre és EU-forrásokra, fejlesztették a miskolc-tapolcai barlangfürdőt, amelyet a közönség és a szakma egyaránt nagy elismeréssel illet, a város pedig az EU-csatlakozás kapcsán Miskolc hozományaként nevesített. A vízmű 1991. január 1-jei hatállyal kinevezett igazgatóját, Vojtilla Lászlót két alkalommal próbálták az igazgatótanácsot felhasználva leváltani. Az első próbálkozás azért nem sikerült, mert az MSZP a delegált igazgatótanácsi tagok közé két olyan személyt választott, akiket a törvény szerint összeférhetetlenség miatt később meneszteni kellett.
Mint Szűcs Erika alpolgármestertől megtudtuk: Grósz György élvezi a tulajdonos bizalmát, és alkalmasnak tartja elnöki feladatainak ellátására. Mint mondta: az igazgatót azért kísérelték meg kétszer elmozdítani a posztjáról, mert egy, a Mivíznél végzett átfogó vizsgálat szabálytalanságokat tárt fel, amely súlyosságának megítélésében megoszlott az igazgatótanács tagjainak véleménye. A vizsgálatról és a szabálytalanságról az alpolgármester üzleti titokra hivatkozva többet nem árult el. Szerettük volna több témában megszólaltatni Grósz Györgyöt is, de ő elzárkózott a nyilatkozattól. Felkerestük Vojtilla Lászlót is, aki személyes ügyekről nem akart nyilatkozni. Mint mondta: a sajtó vízműre vonatkozó, igazgatói hatásköréhez tartozó kérdéseire viszont bármikor készséggel válaszol.
Egyik-másik, helyi internetes fórumon olvasható vélemény arra enged következtetni, hogy esetleg a vízmű, a barlangfürdő magánosításának személyi feltételeit készítik elő. Szűcs Erika alpolgármester a magánosításra vonatkozó gyanúnkat nem igazolta. Kérdéseinkre válaszolva elmondta: sem a barlangfürdő, sem a Mivíz Rt. privatizálását nem tervezik, ilyen előkészületek nem folynak a városházán. A barlangfürdőt viszont, mivel nem tipikusan vízközmű-szolgáltatást végez, szervezetileg le kívánják választani a vízműről. A barlangfürdőt önállóan sem akarják privatizálni, s nem folynak előkészületek arra sem, hogy majd valamilyen újonnan kialakítandó nagyobb szervezeti egységbe vigyék be. A barlangfürdő négy-öt éve tartó sikeres rekonstrukciója, s a több ütemből álló beruházás mintegy egymilliárd forintos költségéből hatszázmillió forintot a vízmű gazdálkodott ki. A többit pályázaton nyerték, illetve az önkormányzat is beszállt 18 millió forintos tőkeemeléssel. A fejlesztések során többek között a barlangi medencéhez újonnan alakítottak ki tárószakaszokat, s kapcsoltak be frissen feltárt természetes járatokat, termeket. A befektetés a számítások és az eddigi tapasztalatok szerint tíz éven belül megtérül.