Sikeres világfórum

A tudomány és a tudás életünkben betöltött szerepét vitatják meg tudósok, politikusok, döntéshozók a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kezdeményezésére rendezett World Science Forumon Budapesten. Az UNESCO tudományos díjait ma adják át a Tudomány Világfóruma záró- rendezvényén a Parlamentben.

Minden előzetes várakozást felülmúlt a Tudomány Világfóruma iránti nemzetközi és hazai érdeklődés. A háromnapos tanácskozásra immár nyolcvan országból érkezett közel háromszáz résztvevő, a magyarokkal együtt több mint 450 nemzetközi hírű személyiség alkothatja meg a mai napon a tanácskozás jövőre irányuló ajánlásait.
Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke szombati megnyitóbeszédében kiemelte: „Ez a mindössze tízmilliós lélekszámú ország a XX. században a természettudományos Nobel-díjasok aránytalanul nagy számát mondhatta magáénak.” A New York Times néhány évvel ezelőtti cikkét idézve, amely a tudományokhoz és a gazdasághoz tett magyar hozzájárulást elemezte, hozzátette: „Végigvonul az egész XX. századon Magyarország ujjlenyomata.” Az új évezred első évszázadáról elmondta, hogy a tudósoknak és a politikusoknak egyaránt meg kell érteniük: „sokkal inkább, mint valaha, a világra a tudomány van a legnagyobb hatással. A tudás, jelesül a tudományosan kimunkált tudás hajtja előre a modern társadalmakat.” Mint fogalmazott: az Egyesült Államok és Japán már megkezdte ezt a munkát. Őket követve az Európai Unió is ki fogja munkálni a tudásalapú társadalmat. Vizi E. Szilveszter szerint azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a tudomány helytelen alkalmazása negatív következményekkel járhat. Ezért közös feladatunk mindent megtenni annak érdekében, hogy megoldásokat találjunk a társadalmi, környezeti és gazdasági problémákra, amelyeket gyakran a nem megfelelően alkalmazott tudomány okoz.
Mádl Ferenc a plenáris ülésen kifejtette: a tudósok és a politikusok egyaránt felelősek az emberiség jövőjéért és ezt a felelősséget nem oszthatják meg, illetve nem ruházhatják át egymásra. A köztársasági elnök jelezte: a társadalom és a tudomány viszonyában paradigmaváltás tapasztalható. Az új tudományos felfedezések szinte azonnal a mindennapi élet részévé válnak. Ezért szerinte fontos, hogy közös felelősséget kell vállalniuk azoknak, akik a társadalom és a tudomány közötti szakadékok áthidalásával a társadalmi fejlődéshez hozzájárulnak.
Lámfalussy Sándor, az Európai Monetáris Intézet elnöke a tudásbázisú gazdaság létrehozását tartja fontosnak ahhoz, hogy Európa átvegye a világgazdaságban a vezető szerepet és fenntartható növekedési pályára álljon. Az Egyesült Államok vezető szerepe e téren megszűnőben van. Ezért ezt a szerepet Japán vagy az Európai Unió veheti át. Az „euró atyja” lapunknak adott interjúját hét végi Magazinunkban közöljük. Achilleas Mitsos, az Európai Bizottság kutatási főigazgatója szerint az EU a kutatás és a tudomány területén csak nyer a bővítéssel. Felszólalásában a fórum időzítését a lehető legjobbnak tartotta, mert az unió rövidesen elfogadja a 2007-ig tartó költségvetését, amelyben kiemelt szerepet kap a tudomány támogatása.
A szombati tanácskozáson felszólaló Orbán Viktor a politika felelősségének tartotta, hogy segítséget nyújtson a tudománynak, a kultúrának és a társadalmaknak ahhoz, hogy lelassítsák, majd megállítsák a globális üzleti világ terjeszkedését. A volt miniszterelnök szerint csak a tudomány és a politika szövetsége képes kiegyensúlyozni az üzleti globalizációt. Utópiának tartotta azt, hogy a gazdaságilag és kulturálisan egységes globális szabadpiac létrejöhessen a világon. Orbán Viktor úgy értékelte: „A globális szabadpiac végső soron meggyengíti a társadalom szerkezetét, ezért kihívást jelent a demokratikus kormányok számára.” Mint mondta: a korábbi kétpólusú világrendszer helyett a jövőben különböző piacgazdaságok versenyeznek majd egymással. A jelenlegi köztes periódusban a világ katonai és pénzügyi értelemben egypólusú, közben a gazdasági teljesítőképességet illetően az USA mellett erőteljesen növekvő országcsoportok tűnnek fel, köztük az Európai Unió és Kína. Orbán Viktor elmondta: a XXI. században a leggyorsabban és legnagyobb mértékben a kutatás-fejlesztési beruházás térül meg, ezért a jóléti növekedés alapja a tudományos fejlődés.
A tanácskozás második napján Boross Péter volt miniszterelnök a tudomány teljes autonómiájának kiharcolásáért emelt szót. Elmondása szerint a tudománynak felelősséget kell vállalnia a társadalom jövőjéért, mert jelenleg, a jelen tömegdemokráciák korában „e társadalom, lassan elveszítve korábbi értékrendjét, a hit és az eszmények vezető szerepét, mára egyének amorf tömegévé vált. Generációk öröksége helyett a tömegkommunikáció a képernyő által teremtett antikultúra kiszolgáltatottja”. Boross szerint ebben az ellentmondásokkal teli világban új világrendre van szükség, a tudománynak pedig potenciális veszélyt jelent a sarlatánság fel-feltűnése.
Horn Gyula tegnapi beszédében kihangsúlyozta: a legnagyobb kihívást és feladatot a politikus számára az jelenti, hogy megpróbáljon a XXI. század követelményeihez igazodni, és azokra választ adni a tudás, a társadalom további fejlődése érdekében. Mint mondta: a XX. század második felének legnagyobb európai vívmánya, hogy megszülettek a közös európai politikai értékek, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelmének rendszere. A volt miniszterelnök úgy vélte: tudomásul kell vennünk, hogy a világ globális. Az elkövetkező évek kihívásai között említette Európa és az USA viszonyának alakulását az élet minden területén. Kiemelte az USA fölényét a kutatásokra-fejlesztésekre szánt kiemelkedő támogatások, katonai fejlesztések és az innováció területén.
A World Science Forum szervezőinek nyilatkozata szerint a modern civilizációk fontos alapértékeiként kezelik a tudást és a tudományt, amelyek „az emberiség mással nem helyettesíthető erőforrásai lehetnek korunk nagy kérdéseinek és kihívásainak megválaszolásában, ideértve a béke, az igazságosság, az életminőség és a fenntartható fejlődés problémaköreit”. Mindezek alapján került be a világfórum kiemelt vizsgálódási területei közé a tudomány, a tudás, az információ, a környezetvédelem, az életminőség és a gazdaság, valamint azok egymáshoz és a társadalomhoz való viszonya és kapcsolatrendszere, amelyeket a résztvevők három plenáris és hat szekcióülésen vitattak meg.