Az elmúlt húsz hónapban bemutatott vadonatúj Mazda-modellekhez hasonlóan a Mazda3 is szépen kidolgozott izmokkal lép pódiumra. A Mazda6 jellegzetes, többlencsés fényszórójának stílusa mellett a márka védjegyévé vált, ötszögletű alsó légbeömlő, az élesen definiált keréknyílások, valamint a hátfal határozott, szögletes válláig kitolt lámpatestek vérbeli sportkocsit sejtetnek. Ezt az elvárást a különleges műgonddal kidolgozott első MacPherson és hátsó csatolt lengőkaros felfüggesztés igazolja is: az autó kivételesen stabil, ugyanakkor érzékenyen, pontosan irányítható. A hátsó futómű másik erénye a helytakarékosság: a padló alatt elhelyezett csavarrugóknak hála a csomagtartó szélessége a kerékdobok között meghaladja az egy métert, ami a viszonylag széles és mélyre nyíló hátsó ajtóval együtt jól kihasználható poggyászteret garantál. A Mazda3 vezetőállása ugyanazt az ellenállhatatlan dinamizmust sugározza, mint az egy kategóriával feljebb sikert sikerre halmozó márkatársé. A mélyen ülő, vörösen izzó műszerek, a rövid, bőrrel borított sebességváltókar, a négy irányban állítható sportkormány, a kétszínű ülések vérpezsdítő hatásúak. Ugyanakkor a Mazda nem esett át a versenyló túlsó oldalára: a szellőzőrostélyok a szolidabb szögletes fajtából valók, az első ülések csípőpontja pedig mintegy 30 mm-rel magasabban van, mint a 323-asban, ami jó kilátást biztosít.
A Mazda3-nak tehát majdnem minden adottsága megvan ahhoz, hogy akár a szegmens éllovasaival is sikerrel vegye fel a versenyt. Egyetlen hiányossága a kezdetben mindössze három tagból álló motorválaszték: a 73 lóerős, 1,4 literes, a 105 lóerős, 1,6 literes, illetve a 150 lóerős, kétliteres benzines erőforrás egyaránt a márka új, halk és takarékos motorcsaládjának tagja. A szűkös idők szerencsére hamar véget érnek: 2004 elején két 1,6 literes, közös nyomócsöves dízelmotorral bővül a paletta.

Közúti ellenőrzés esetén ezekre kell odafigyelni!