A legtávolabbra látó ember

Műsorvezető: Kedves közönségünk! Jelentkezett nálunk az az ember, aki a világon a legtávolabbra lát. Szeretném bemutatni önöknek Pandacsöki Boborjánt, aki most készül felállítani a távolbalátás világcsúcsát. (Boborján bejön.) Boborján úr, hogyan fedezte fel ezt a különleges képességét?

Boborján: Tízéves koromban egy távolugróversenyen, nekifutás után megtorpantam a vonalnál, és észrevettem, hogy sokkal meszszebbre látok, mint a többiek. Ezután otthon, az udvaron gyakoroltam, majd elkerültem Besenyő Pista bácsihoz, aki azóta is az edzőm.

Műsorvezető: Elmondaná nekünk, hogy mi a távolbalátás technikája?

Boborján: Azt úgy kell, hogy az ember nekifut, és ahelyett, hogy elrugaszkodna a vonalról, előrelendítem az arcomat.

Műsorvezető: És mit szokott látni ilyenkor?

Boborján: Mindent, és sokkal jobban.

Műsorvezető: Na jó, de ennél konkrétabban.

Boborján: Legutóbb például annyira messzire elláttam, hogy nem is tudtam pontosan kivenni.

Műsorvezető: Aha. Már gyerekkorában is ilyen messzire látott, vagy fokozatosan érte el ezt a szintet?

Boborján: Igen. Hetenként növeltük az adagot. Mindig messzebbre néztem.

Műsorvezető: És mi volt eddig a legtávolabbi dolog, amit látott?

Boborján: Például tiszta éjszakákon elláttam egészen a csillagokig is.

Műsorvezető: De hát a csillagokat más is látja.

Boborján: Na jó, de én sokkal közelebbről, és sokkal jobban, mint mások.

Műsorvezető: Ja, értem. Mondja, milyen veszélyei vannak a távolbalátásnak?

Boborján: Bizony. Például szakember felügyelete nélkül nem tanácsos belefogni, mert a túlzott ellenőrizetlen terhelés következtében az ember könnyen sportszemet kaphat.

Műsorvezető: Juj! A színházból ön ugye az utolsó sorból is kitűnően lát?

Boborján: Természetesen. Csak úgy, nagy svunggal nekifutok egészen az első sorig, és onnan nézek fel a színpadra.

Műsorvezető: Tehát közvetlenül a színpad előtt állva nézi a jelenetet?

Boborján: Igen, és akkor sokkal nagyobbnak látom a szereplőket.

Műsorvezető: De hát, hogy ha odaszalad, akkor természetes, hogy mindent jobban lát. Hol itt a különleges képesség?

Boborján: Mér’, ez nem különleges?

Műsorvezető: Hát ez sajnos nem.

Boborján: Ja, én azt hittem. (Boborján kimegy.)