A minőségi bikavér

Új pincében akarja megteremteni a régi-új szekszárdi bikavért Vesztergombi Ferenc. Mégpedig kompromisszumok nélkül, olyan bort alkotva, amely a fogyasztóknak is bebizonyítja, hogy a legfelső kategóriába tartozik.

Hamarosan átköltözünk ide – mutatott körbe Vesztergombi Ferenc Borkúton lévő új pincéjében, amely jól látszik a Szekszárd mellett Pécs felé kanyarodó hatos útról. – Az építkezéssel kicsit megcsúsztunk, eredetileg úgy terveztük, hogy az idei szüretet már itt bonyolítjuk le, de a dolgok másként alakultak, ezért úgy döntöttem, hogy várunk a költözéssel. A szüret a fontosabb, így maradtunk a Kadarka utcában – tette hozzá.
Vesztergombiék azonban nem- csak az építkezéssel törődnek, hanem a szőlővel is. A jó időnek köszönhetően november végén még telepítettek merlot-t és pinot noire-t. Merlot-t azért, mert ez a szekszárdi borvidék egyik meghatározó fajtája lehet, pinot noire-t pedig az ifjabb Vesztergombi, Csaba kívánságára. – Ez a fajta hasonlít a kadarkához, és ki akarjuk próbálni, hogy mit tud – mondta a borász, aki, ha már szóba került a kadarka, nem tudta megállni, hogy ne beszéljen róla. – A kadarka volt a 60-as években a borvidék meghatározó fajtája, neki köszönhette hírnevét Szekszárd. Mennyisége sajnos hatvan százalékról 5–8 százalékra csökkent, de nagy hiba lenne, ha nem tartanánk meg, hiszen a bor is tradicionális cikk, és ha megszüntetnénk a fajtát, akkor lebegnénk, nem lenne kötődés a szekszárdi bortermelő ember és borvidék között. A kadarka a maga sajátos, más fajtától eltérő különleges illat- és ízgazdagságával kuriózum lehet a szekszárdi borvidéken, de a magyar vörösborok között is.
A borvidék fő fajtája mára a kékfrankos lett, amely megfelelő termeléskorlátozással a nagy világfajták méltó vetélytársa lehet. A mi zárt völgyeinkben különlegesen fűszeres borokat lehet készíteni a kékfrankosból is, ami ez igazán izgalmassá teszi a borvidéket.
A fajtaösszetételben – a kékfrankos, a merlot és a kadarka mellett a két cabernet-vel is foglalkoznak – igyekszünk egyensúlyt tartani. Ezek a szőlők önálló borként, cuveé-ként is megállják a helyüket, és kiváló alapanyagot adnak a bikavérnek is, amit itt a 90-es évek közepéig nem lehetett készíteni. Szerencsére ahogy a borvidék éledezik, úgy éledezik álmából a bikavér is. Ezért néhányan elhatároztuk, hogy a bikavért csak a legmagasabb minőségi borokból készítjük – mondta Vesztergombi Ferenc. – Ez a döntés azért sem elhanyagolható – tette hozzá –, mert a tokaji mellett a bikavért nevet ismerik a legjobban. Ahhoz viszont, hogy bebizonyítsuk, hogy az ötven évvel ezelőtti bikavért meg tudjuk csinálni, legalább egy évtized kell. Ha ez sikerül, akkor nem kell magyarázkodnunk, és az emberek elhiszik, hogy érdemes a felső kategóriába pozicionálni ezt a bort.