Aki „kitalálta” a rosét

Akkor is Dúzsi Tamás találta ki a rosét, „ha nem így van”. Az viszont biztos, hogy a borász azért jelent meg ezzel az egyelőre még kialakulóban lévő kategóriával a piacon, hogy rést töltsön be, fogyasztói igényt elégítsen ki és összekösse a klasszikus borokat kedvelőket az új ízekkel – s ha úgy tetszik, a divattal. Ami természetesen szintén hozzátartozik a nemzetközi borkultúrához.

Nagy Ottó
2003. 12. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elért már hozzánk is a francia beaujolais-őrület, viszont a franciákkal ellentétben itthon a fogyasztók jelentős része még a klasszikus borokhoz kötődik. Erre én válaszul „kitaláltam” a rosét, ami nem kötődik egyik kategóriához sem, tulajdonképpen most teremtődik és önálló kasztot képez – mondta Dúzsi Tamás ismert rosétermelő. A borász – aki nem rég fejezte be új sióagárdi feldolgozójának építését – együtt mozog a piaccal. Felismerte, hogy valóban jelentős igény van itthon az új borok iránt, ezért az idén háromfélével lepte meg a piacot: egy fehérrel, egy vörössel és természetesen egy roséval. A fehér újbor a korai ezerfürtűből készült, a rosé zweigeltből – amely Dúzsi Tamás szerint párja lehet a villányiak oportójának –, a vörös pedig zweigeltből, oportóból és blauburgetből állt össze. – Azért nem tisztán oportóból, mert abból nekem kevés van, és nem lenne biztonságos csak erre a fajtára alapozni az újborkészítést – tette hozzá.
– A fő fajtám azonban a kékfrankos. A kilenc év alatt, amióta a családi pincét viszem, végig kitartottam mellette, és mindig jelentős mennyiségeket forgalmaztam belőle. Ma is készítek belőle rosét, „natúr” kékfrankost és az Óvörös cuvée-met, amelynek ez a fajta adja a kétharmad részét, a maradékot pedig a merlot és a cabernet – mondta Dúzsi Tamás. Hozzátette azt is, hogy az Óvöröst hívhatná bikavérnek is, de nem teszi, mert a bor zöme egy fajtából származik, és bikavérrel egyelőre nem foglalkozik. A „natúr” Dúzsi-féle kékfrankos mellett azonban nem érdemes csak úgy elmenni, mert akkor az ember kihagyja a hagyományos válogatásokat. Dúzsi Tamás egyébként azt vallja, nem lehet csak nagy borokat készíteni, az a jó, ha a termékpiramis alja széles, megtalálhatók benne a könnyen iható és valóban könnyed borok is, hiszen a fogyasztók azokra is igényt tartanak. Szerencsére Szekszárd mindkét változat megteremtésére alkalmas, és külön előny, hogy itt illatosabb, emberközelibb borok készülnek, amelyek felé a fogyasztói kultúra emelkedésével egyre gyakrabban fordulnak az emberek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.