Bíró úr, ön részt vett a július 1-jén hatályba lépett új büntetőeljárási törvény előkészítésében. Ezen belül változott-e a pótmagánvád szabályozása az eredeti elképzelésekhez képest?
– Alapjaiban nem. A törvényt a Horn-kormány idején fogadták el, majd még a hatálybalépése előtt, 2001. év végén és 2002 őszén módosult. A változtatások azonban a pótmagánvád rendeltetését nem érintették.
– Valójában mit értünk pótmagánvád alatt?
– Perjogi biztosítékot és ellensúlyt. Biztosíték az ügyészség kifogás alá eshető eljárása ellen, egyben pedig a vádmonopólium perjogi ellensúlya. Jelzi, hogy az elkövetők üldözésére, vagy büntetlenül hagyására az eljárási törvény még a közvádas bűncselekmények esetében sem ad az ügyészségnek teljhatalmat. Célja, hogy a bíróság mondja ki a végszót. Hagyományosan két meggondolás áll mögötte: egyfelől minden bizonnyal a tetthez az elkövetőn kívül a sértett áll a legközelebb, neki fájhat a legjobban. Érthető tehát, hogy kétségek maradhatnak benne, ha megszüntetik a nyomozást, nem emelnek vádat, vagy elejtik azt. Másfelől nem szerencsés, ha korlátlan akár a vádemelés, akár a vádelejtés (eljárásmegszüntetés) joga. Utóbbi arra vezethet, hogy nem a bíróság, hanem a közvádló, illetve hivatalának felfogása, törvénymagyarázata lesz gyakorlatilag az irányadó. Belátható, hogy ez ugyanolyan aggályos, mint az alaptalan üldözés, sőt itt még a független bíró közbelépésének a lehetősége sincs meg. Mindezt tudták régebben is, mivel az 1900. január 1-jén hatályba lépett büntető perrendtartás bevezette a pótmagánvádat, ami 1954. július 31-ig létezett.
– Ki, mikor és miért élhet pótmagánváddal?
– A sértett élhet vele, legyen szó egyénről, vagy jogi személyről. Ha a sértettnek jogi szakvizsgája van, akkor önállóan is eljárhat, különben kötelező az ügyvédi képviselet. Kizárólag hivatalból üldözendő, olyan bűncselekmény miatt lehet pótmagánvádat emelni, amelynek kapcsán az ügyészt illeti meg a vádemelés és vádképviselet joga, ám ez esetben is csak akkor, ha a bűncselekmény miatt nem indítottak nyomozást, illetve azt megszüntették, vagy nem emeltek vádat, illetve azt elejtették.
– Említette a kötelező jogi képviseletet. Mi van abban az esetben, ha például a pótmagánvádló anyagi körülményei nem teszik lehetővé az ügyvéd megfizetését?
– Amennyiben a képviseletet a jogosult önmaga számára nem tudja biztosítani, akkor részére pártfogó ügyvéd rendelhető ki.
– Helyesen cselekszenek azok, akik ma a pótmagánvád eszközével élnek, arra hivatkozva, hogy az ügyészség tétlenkedik a korábbi kormányt érintő feljelentésekkel szemben?
– Konkrét ügyhöz nem kívánok hozzászólni. Ám mint a törvény egyik előkészítője, két szakmai szempontot emelnék ki. Egyfelől már a múlt század elején is számoltak azzal, hogy pótmagánvádra ugyan szükség van, de általános állampolgári vádjog (actio popularis) nem kell. Tehát nem szabad megadni annak a lehetőségét: valaki attól függetlenül vádat emelhessen, hogy a bűncselekmény ellene irányul-e, vagy sem. 1989 nyarán a politikai egyeztető tárgyalásokon is így merült fel a pótmagánvád gondolata, és ettől az előkészítés során mi sem tértünk el. Vagyis nem akárki, hanem csak a sértett az, aki az ügyész félreállása esetén, helyébe lépve pótmagánvádat emelhet. Így van ez több nyugat-európai országban is. Másfelől hangsúlyozni kell, hogy a pótmagánvád a vádmonopólium perjogi ellensúlya. A vádmonopóliumnak ugyanis van alkotmányos lényege, amely azt jelenti, hogy az alaptörvényben felsorolt közhatalmi szervek közül egyedül az ügyészség hivatott vádat emelni és képviselni. Ezt is szolgálja, hogy az eljárási törvény rendszerint – törvényi erejénél fogva – belépteti az ügyészt a perbe, ha a sértett a közhatalom gyakorlója. Például akkor, ha hatóság sérelmére, a hivatali működésével összefüggésben követnek el becsületsértést vagy rágalmazást.
– Az előkészítés során számítottak-e arra: akár a végrehajtó hatalom kezébe is kerülhet a pótmagánvád azzal, hogy az államot ért vélt vagy valós sérelem miatt például egy minisztérium kíván az ügyészség helyébe lépni, és nyújt be pótmagánvádat?
– A magánérdekek sokféleségének természetszerű következményei az eltérő értékelések, és éppen ezért kell a pótmagánvád. Ugyanakkor az előkészítés során arra nem számítottunk, hogy a pótmagánvád a végrehajtó hatalom kezébe is kerülhet. Jó messze gurult tehát az alma a fájától, és talán a politika kicsit meg is mérgezte. Az eljárási törvény nem szól arról, hogy közhatóság (minisztérium) gyakorolhassa pótmagánvádló képviseletében az ügyész jogait, ehhez képest bíró elé vigye az ügyet, és például előzetes letartóztatást indítványozzon, szabadlábra helyezést fellebbezzen meg. Ilyenkor nem egyszerű kárigény-érvényesítésről, hanem jóval többről, a büntető igény érvényesítéséről van szó. Csakhogy ami magánérdek alapján eljáró egyén vagy magánvállalkozás részére perjogilag kifejezetten honorált, az a végrehajtó hatalom kezében már nincs így.
– Ugyanakkor az államnak is lehet sérelmet okozni. Az állam érdekei maradhatnak-e képviselet nélkül?
– Az alkotmány nem hagyja magára az államot. A sérelemmel szemben a büntetőigény érvényesítésére közjogilag és perjogilag egyaránt az ügyészség jogosult, míg kártérítési igényt más állami szerv is érvényesíthet. A vádmonopólium alkotmányos érvényét nem lehet a perjogi érvényével összemosni, ellenkező esetben a végrehajtó hatalom képviselője – számára bármely „sajgó” ügyben – beléphetne az ügyész helyébe vádlóként, ami pedig már nem az ügyészi vádmonopólium perjogi korrekciójának, ellensúlyának, hanem közjogi megtörésének tűnik.
– Mi lehet a probléma megoldása?
– A pótmagánvád kapcsán kialakuló bírósági gyakorlat fog ebben majd dönteni. Úgy vélem, hogy a pótmagánvád intézménye nem csupán szakmai problémát vet fel, hanem az alkotmány, de a közgondolkodás szempontjából sem érdektelen. Nyugodtan mondhatom, hogy a pótmagánvád intézményének beiktatása nem az ügyészséget megillető vádmonopólium közjogi megtörését, az ügyészségen kívüli közhatalom vigaszágon történő többletjogosítványhoz juttatását célozza.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
