Az ifjú Budapest portréja

Fehér Béla
2003. 12. 06. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A régi fényképek reneszánszát éljük. Köz- és magángyűjtemények rendezik kötetbe kincseiket, tucatjával jelennek meg a régi képeslapokat bemutató könyvek, mintha az utókor újabban ki lenne éhezve a letűnt világ látványára. Divattá vált a fotográfia, felértékelődött a múlt, főleg persze az 1860 utáni évek, amikor a fényképezési technika már arra a fokra jutott, hogy maradandót tudott alkotni. Szükség volt ehhez a megszállottakra is, az úttörő képírókra, mint például Alkér Ede, Borsos József, Divald Károly, Ellinger Ede, Erdélyi Mór, Heidenhaus Ede, Klösz György (akinek négyezer felvétele maradt ránk, amely csak töredéke az életművének), Kozmata Ferenc és Simonyi Antal, akik megörökítették a születő Budapestet. Hallatlan szerencséjük volt. Krónikásai lehettek a Pest, Buda és Óbuda egyesülése után (1873) fejlődésnek indult, épülő fővárosnak, de még megörökíthették az elsüllyedő múltat is.
Most újabb varázslatos fotóalbummal gyarapodott a régi Pest-Budát megidéző kötetek sora. Jalsovszky Katalin és Tomsics Emőke, akik többek között a századfordulós magyarországi városképeket, a császári Bécset, a királyi Budapestet és a két világháború közötti fővárost fotográfiákon bemutató köteteket is jegyzik, most arra vállalkoztak, hogy a nagyvárossá válás legizgalmasabb képi dokumentumaiból válogassanak, javarészt a Magyar Nemzeti Múzeum történeti fényképtárára és a Kiscelli Múzeum gyűjteményére támaszkodva.
Olyan gyors és látványos változások soha nem voltak Budapesten, mint a városegyesítést követő évtizedekben. Igaz, már a kiegyezés korában rohamosan terjeszkedett a város, de a látványos fellendülés a XIX. század utolsó három évtizedében következett be. Utcák, sőt egész városrészek tűntek el, felépültek a körúti paloták, új hidak születtek, s elkészült a városképet meghatározó Duna-parti szállodasor. Igen ám, de ami akkor épült, szintén nem a mostani Budapestünk. Amit a városrendezés nem söpört le a föld felszínéről, azt megtette a második világháború. Az album lapjait forgatva az ember elmerenghet azon, mi volt, milyen volt a régi város, és mi maradt belőle.
(Jalsovszky Katalin – Tomsics Emőke: Budapest, az ikerfőváros, 1860–1890. Helikon Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 7800 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.