A székelyföldi Aranyosgyéresen született, idén negyvenöt esztendős Balázs Tibor Ábel tornya című kötetének alcíme: Székely zarándokversek. Könyvét ifjúkori önarcképnek is szánja; e művek 1974-től 1989-ig keletkeztek, abban az időszakban, amikor a költő Erdélyben élt. Az érett, saját egyéni sorsát, nemzetének végzetét mítoszteremtő erővel összekapcsoló fájdalomversek gondolati összegzése többek között a Tanítványok, amelynek vallomása szerint a költő magamagát is Jézus egyik, még tétova követőjének tartja, aki a biztatást, a hangot várja. Nem hiába, azt már elmondta neki a Szentlélek, hogy „kik is vagyunk”. A többes szám arra utal, hogy sejti, nincs egyedül azok közül, akik a végső igazságot, a látszólag lehetetlent, az emberiség megigazulását remélik. Most már csak az a kérdés: „hányan vagyunk?” Hányan bolyongnak az enyhet, megváltást Istentől remélők székely zarándokútján?
Balázs Tibor arról a vidékről érkezett, ahol a zord havasok, Ábel tornyai és a közéjük zárt nyájas völgyek között érintetlenül maradtak fönn archaizáló népköltéseink. Regöséneke a huszadik századba tévedt betlehemi pásztorok reményének megfáradását, majd a csüggedést követő csak azért is Krisztus-várását együtt tárja elénk. Kötetének nyelvezete is gazdag, sokrétű. Palettáján elférnek a letisztult, népdalos tónusok, mint a Gyermekeimnek című költeményben. Nem idegen tőle a belső, gondolati, drámaszerű ritmusra hangolt bölcselkedő hangnem sem, amely váratlanul átcsap iróniába, mint a Napkeleti bölcsekben. „Az Írást elfeledtük / a betűvetés mellett / Sutba dobták sziofizmák, retorikák világát / hogy látva lássák Isten földre ütött tanyáját.” A fiatalos lendületű, nagy lélegzetű versmondatok és a filozofikusan elmélyült gondolatok szépen megférnek a képvers-kísérletekkel, mint a Tisztás, vagy a Fa-metszet című költemény. Balázs költői univerzumának építőkövei a természetesen egymáshoz kapcsolódó képek, amelyek mind a kötött, mind a viszonylag kötetlenebb költeményeket is szerves egységbe foglalják. Ahogy a Netuddki valahol című bravúros, tizenöt részes szonettkoszorú, úgy a címadó vers nyelvi játékokban szinte tobzódó belső lüktetése is egy végső, metafizikus cél felé mutat. A magyarság sorskérdéseire választ és az Istenhez vezető utat keresőknek Bábel tornya helyett – amely egykor elválasztotta egymástól az embereket – Ábel tornyát kell megtalálnunk, vagy fölépítenünk, amely visszavezérel bennünket az ősegységhez.
(Balázs Tibor: Ábel tornya – Székely zarándokversek 1974–1989, Accordia Kiadó, 2003, Budapest, 1990 Ft)
origo.hu
Brutális karambol, lezárták a főutat
