Bárány és oroszlán

ALÁMERÜLT ATLANTISZOM

Isten báránya kapcsán bennem elsősorban a misebeli Agnus Dei idéződik fel, amely a VII. század óta rögzített eleme a katolikus misének. Azután a román kori magyar emlékek jutottak eszembe. Hazai műemlékeink közül az Árpád-kor évszázadaiból megemlíthetjük Csempeszkopács, Domonkosfa, Ják, Nagysitke, Pécs, Szeged, Szentmihályfa, Zalaháshágy templomait, illetve az ott található domborműveket. Ezeknek sorába tartozik az itt látható ábrázolás is, amelyet Domonkosfán láttam, és amelyen az a különös, hogy az Agnus Dei ábrázoláson a kis román kori templom timpanonjának bélletében bárány helyett oroszlán látható. Ettől aztán minden olyan titokzatos és sejtelmes.
A jó pásztor ábrázolások régóta ismertek. Ókori örökség, amelyen a keresztény értelmezésben a juh (a bárány) jelentheti a bűnbánót, a megtalált bárányt, a megmentett lelket. A IV. századi ábrázolásokon mind gyakoribb a bárány Krisztus-szimbólumként. „A típus szimbólum lett, és a Jelenések könyvében a Bárány önállóan cselekszik; a trónon ül, felnyitja a könyvet, pásztorként vezeti a nyájat, menyegzőre hív, ő az új Jeruzsálem világossága, ő az élet, és életet ad.”
A konstantinápolyi zsinat 692-ben megtiltotta Krisztus bárány alakban való ábrázolását. „A keleti egyházban azóta igen ritka ez a téma. Rómában viszont majdnem ezzel egyidejűleg I. Sergius pápa elrendelte, hogy áldozáskor a következő imát kell énekelni: Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis. Ebből következően – írja Fügedi Márta – a nyugati művészet megtartotta és gyakran ábrázolta a bárányszimbólumot.”
Az Isten báránya ábrázolás feltűnik középkori emlékeinken, címereinken is. „Tudnunk kell, hogy a katolikus vallás egyik alapdogmájában, a megváltásban a középkor derekáig, egészen a keresztes háborúk korának Szentföld-élményéig és a kolduló rendek elterjedéséig a triumfálismozzanat, a megváltott emberlét húsvéti öröme uralkodik: Isten fia alászállott a poklokra, majd harmadnap feltámadott, és ezzel diadalmaskodott a halálon, sátánon.” Az archaikus középkor elsődleges jelképe még nem a feszület, hanem az égi dicsőségben trónoló Krisztus király, a Sion hegyén álló apokaliptikus Bárány.