n Csákó Attila
Az uniós csatlakozási szerződés aláírásáig – amit a befogadó 15-ök parlamentjei mostanság ratifikálnak – hosszú út vezetett. A tárgyalások nagyobb részét a polgári kormány folytatta, míg a lezárás a jelenlegi kabinet feladata volt. Nehéz fejezetek maradtak a végére. Ön szerint jól vagy rosszul alkudott a véghajrában a Medgyessy-kormány?
– A mezőgazdasági kérdésekben az unió egyik csatlakozó országgal sem bánt kesztyűs kézzel. A csatlakozó országok gazdái a direkt kifizetésekben az uniós gazdákhoz képest csak huszonöt százalékos mértékben kaphatnak támogatást.
– A lengyel és a cseh gazdálkodók is többet kapnak.
– Igen, ők végül nem 25, hanem 55 százalékos szubvenciót kapnak már az első évben az EU-tól. A mi tárgyalóink eltátották a szájukat és örültek, mert „megengedték” nekik, hogy a 25 százalékot további 30 százalékkal a saját nemzeti forrásból egészítsék ki.
– Lesz ebből valami?
– Ma már látjuk, hogy nem. A magyar mezőgazdaság még a lengyelekhez, csehekhez képest is versenyhátrányba kerül a 30 százalék kiesése miatt.
– Mi a helyzet a régiók programjaival?
– Mind a hét magyar régiónak volt külön programja 2000–2001-ben, s megalakultak a fejlesztési tanácsok és a regionális fejlesztési ügynökségek. Kidolgozták a regionális ideiglenes nemzeti fejlesztési tervet is. E fejezetben a lengyelek és a szlovákok sokkal hátrébb voltak Magyarországnál. Ma pedig…
– Az EU viszont egy régiónak tekinti hazánkat. Akkor oda az elvégzett munka?
– Igen. Számomra meglepő volt, hogy a magyar kormányzat minden különösebb kommentár nélkül elfogadta ezt. Nem csoda, hiszen a szocialistáktól soha nem áll távol egy kis centralizálás, különösképpen, ha pénzt, befolyást lehet központosítani és még hivatkozni is tudnak valakire. Mostoha sors jutott a vidékfejlesztési programoknak is. Az első változatot Brüsszel visszadobta, így a vidékfejlesztési operatív program teljesen kimaradt a pályázat-előkészítésekből. Igaz, a felkészítő SAPARD-programban lévő pénzek lehívása is nagyon döcögős.
– Mi a véleménye a pályázat-előkészítő alapról, annak elbírálásáról?
– A polgári kormány az utolsó PHARE-évben elkészített egy pályázat-előkészítő programot. Ennek célja volt, hogy az unós csatlakozásig százával készüljenek pályázatok, s amikorra a strukturális alapokban megnyílnak a pénzforrások, ne legyen hiány pályázatokból. Abból indultunk ki, hogy 2004. január elején leszünk tagok, tehát ehhez időzítettük az előkészítést. Ma viszont azt látjuk, ennek ellenére jelentős a késedelem. Még ki sem választották a projektötleteket, amelyek kidolgozásához forrást adnak. A kiválasztás elvei áttekinthetetlenek. Azt sem tudni, milyen szakértői csapatok kapnak megbízatást a pályázatokat elkészítésére. Sokkal több lenne a kár, mint a keretre biztosított 7,5 milliárd forint, ha a pályázati alap ügye a korrupció mocsarába sülylyedne. Emlékeztetnék rá, hogy 1998 és 2002 között az uniós pénzfelhasználásban nem volt visszaélés.
– Milyennek ítéli a Nemzeti fejlesztési tervet (NFT)?
– Az NFT elkészítése az Orbán-kormány működése alatt kezdődött. Ami a végeredményt illeti, vegyes a kép. Az NFT öt operatív programja rendkívül eltérő minőségűre sikeredett. A regionális programot erőteljesen kiürítették a centralizálással. A vidékfejlesztési programot a nagy időbeli késedelem hátráltatta, ennek részeként pályázat-előkészítés sem készült. Nagyon gyenge a gazdasági versenyképességi program, ahol a komputerfelhasználásokkal kapcsolatos programokon kívül mást ki sem írtak. Valamivel jobb minőségű viszont a közlekedés- és infrastruktúraprogram. A humán erőforrás operatív programcsoportnak viszont abból a felismerésből kellett volna kiindulnia, hogy Magyarországon a foglalkoztatottság szintje rendkívül alacsony, s ezen a program csak részben segít.
– Mi történt az úgynevezett nagy projektekkel, amelyeket a kohéziós alap számára kell megfogalmazni?
– A kohéziós alapra történő felkészülés az ISPA-programmal kezdődött. Nagy számban készültek a környezetvédelem és a közlekedés területén projektek 2000–2001-ben és 2002 elején, amiket Brüsszel elfogadott. A pénzügyi kötelezettségvállalások is megtörténtek. Mindennek ellenére a kivitelezés jelentős késedelmet szenvedett 2002-ben és 2003-ban. A kormány „rengeteg pénzt elspórolt”, s máig sem épülnek meg a programban elfogadott közutak, vasutak, nem épül a szegedi szennyvíztisztító és a hulladékkezelő rendszer, nem épül még Debrecenben és Miskolcon a hulladékkezelő. Ami az NFT kohéziós elképzeléseit illeti, lehettünk volna sokkal ügyesebbek. Az uniós kezdeményezésre gyorsan kivitelezendő projektek közül (quickstart) három is érinti Magyarországot: az 5-ös és a 7-es közlekedési folyosó – utóbbi maga a Duna –, valamint az Athén–Szófia–Budapest autópálya-építkezés. Nos, furcsa módon a Dunával a magyar közlekedéspolitika egyáltalán nem foglalkozik, az Athén–Szófia–Budapest autópálya-építkezések útjában egy koncessziós szerződés áll.
– Ön szerint nem hiba, hogy a vidéki repülőtér-fejlesztéseket kihúzták az NFT programjaiból?
– De az. Az előző kormány a Ferihegyi repülőtér fejlesztése mellett a debreceni és a sármelléki reptér fejlesztését helyezte az NFT középpontjába. A kormányváltás után a magyar tárgyalók végül kihúzták a vidéki repülőtereket e tervből. Sajnos első szóra elfogadták azt az uniós érvelést, hogy nem szükséges regionális repülőtér. Pedig csak azt kellett volna mondaniuk, hogy Ausztriában a bécsi repülőtér mellett legalább hat nemzetközi repülőtér és néhány tucat regionális reptér is üzemel. A magyar álláspontot Brüsszelben államtitkár-helyettesi szintnél feljebb azonban senki nem képviselte, így ezen ne csodálkozzunk.
– Beszéljünk az EU-bővítés következményeiről. Sokan úgy vélekednek, hogy a magasabb magyarországi adókulcsok miatt, akik csak tehetik, nem idehaza, hanem a határ másik oldalán vásárolnak. Jövő május 1-jétől milyen további negatív folyamatokat prognosztizál?
– Éppen az adótörvényeken mérhető le, hogy a kormány teljes mértékben félreérti a helyzetet. Jövő májustól EU-tagok leszünk, s a fogyasztók és a termelők vám megfizetése nélkül bárhol vásárolhatnak. Határszéleken élők és az átmenő forgalom már ma is külföldön tankol. Így a befolyó adóbevételek ezt követően Ausztriát, Szlovákiát és Szlovéniát gazdagítják majd, növelve a magyar költségvetés folyó hiányát, de a fizetési mérleg hiányát is, hiszen mielőtt Szlovákiában vagy Szlovéniában vásárolnánk, át kell váltani forintjainkat. Ezer és egy módja adódhat annak is, hogy a vám és a vámérték áfájának kiesését pótolni hivatott regisztrációs illetéket hogyan kerüljék majd meg az autósok. Mindez tartós ikerdeficitet eredményez. A megfontolt és jól megtervezett kormányzati lépésekkel hazánkat bevásárló- központtá tehették volna, ahol a bevásárlótu-risták által itt hagyott eurók a magyar államkasszát gyarapítanák. A jó adótörvény megalapozásához elég lett volna, ha a kormányfő kielemzi saját 1987-es kellemetlen tapasztalatait, amikor kétmilliárd dollár „gurult ki” az országból és jött be mindenféle bóvli Ausztriából. A deviza kiment, a haszon és az adó viszont a szomszédos országban maradt. Jövő évtől pedig még a vámos sem állhatja már ennek útját.
– Ön szerint mi a hiba?
– Az, hogy a kormány az elmúlt másfél évben nem kormányzott, hanem – az ellenzéket bírálva – lépéseket tett azért, hogy mindent leromboljon, amit az emberek verejtékes munkával 1998–2002 között felépítettek. Hiba az is, hogy a Medgyessy-kabinet fókuszából kiesett az uniós felkészülés. A szakmaiság helyett a lojalitás került előtérbe, s klientúraépítésbe kezdett a kormány, ám szerencsére szembetalálta magát az uniós jogszabályrendszerrel. A kérdés csak az, hogy meddig tudja áthidalni a kormány a valóság és a retorika közötti szakadékot, s mikor tudatosodik a társadalomban a leépülés, az ami a befektetőkben már tudatosodott. A gazdaság és a tőkeszegény magyar vállalkozások érdekében nem kellett volna szétverni a Széchenyi-tervet. Úgy tűnik, a kormánynak nincsenek gazdaságpolitikai elképzelései, sodródik a negatív áramlatokkal, s döntéseit csupán ad hoc jelleggel hozza meg. Cáfolja és visszavonja, később mégis módosít, majd végül megszorít, és ahogy az lenni szokott hazánkban a baloldali kormányok ideje alatt, rutinból meghozza restriktív intézkedéseit: leértékel, inflál, kamatot és adót emel.
– A programok kivitelezésében sokan bíznak, számítanak még mindig az uniós támogatásokra.
– Lassan az emberek átlátnak a megtévesztés sűrű ködén. Kovács László külügyminiszter most azt hangoztatja, hogy az unióból 2004– 2006 között csaknem nettó hárommilliárd eurónyi forrás érkezik. Emlékeztetnék rá, hogy Kovács László azt is állította korábban, hogy Romániából 23 millió munkavállaló érkezik. Azok sem jöttek és a hárommilliárd euró is jórészt Brüsszelben marad. Örülhetünk, ha annyi forrást le tudunk hívni, ami fedezi brüsszeli kötelező befizetéseinket. Ne felejtsük, hogy tagként már 2004-ben mintegy 120 milliárd forint befizetési kötelezettségünk lesz. Ahhoz, hogy ezt kompenzáljuk, brüsszeli forrásokból csaknem ötszázmillió eurónyit kell igénybe venni jövőre. Ehhez azonban még nőni kell.
– És ez elképzelhetetlen?
– A 2004-es költségvetés alapján kétséges.
– Ön szerint milyen hatással van uniós tagságunkra a kibontakozó valutaválság, a forint elleni támadások?
– Az uniós tagság bizonyos fegyelmet feltételez az új tagok részéről. Leendő tagságunk egyik értelme éppen az, hogy mielőbb csatlakozunk az eurózónához. Ott ugyanis alacsony az infláció és a kamatok, s pont erre lenne szüksége a magyar gazdaságnak. Ilyen értelemben a 2004-es költségvetés is vérbeli EU-kérdés, hiszen ez az utolsó év, amikor a magyar gazdaságot az uniós versenyre fel lehetne készíteni. A valutaválság azért alakult ki, mert a piac most látta elérkezettnek az időt, hogy a kormánytól megvonja a bizalmat, hiszen a költségvetés nem tükrözi sem az uniós felkészülés azonnali igényeit, sem a pénzügyi stabilitásra való törekvést.
– A maastrichti kritériumok a jelenlegihez képest csökkenő inflációt, csökkenő költségvetési folyó hiányt és csökkenő államadósságot várnak. Ön szerint a jövő évi költségvetésből kiolvasható a folyó költségvetési hiány reális csökkenése?
– Azt hiszem senkinek sem kétséges, hogy pont a kritériumokkal ellentétes irányba haladunk: növekszik az infláció, s a 2004-es költségvetésből nem olvasható ki a folyó költségvetési hiány reális csökkenése. Az eddigi eladósodási trendek azt mutatják, hogy hamarosan áttörjük a megengedett felső küszöböt, nemzeti adósságunk több lesz mint a GDP hatvan százaléka. Nincs elég pénz a társfinanszírozásra sem.
– A piac pedig ezek alapján ítél.
– Így van. Ezért kér többet a finanszírozásért, és ezért vonulnak ki a szolid üzleti finanszírozók, akik eddig növekvő futamidejű, olcsó kölcsönöket nyújtottak, s maradnak a drágán finanszírozó spekulánsok. Mindezen túl sokat számít a szakmai hitelesség vagy hiteltelenség. Az elmúlt másfél évben rossz a kép, hiszen a miniszterelnök- és pénzügyminiszter-jelölt egy uniós tagságra készülő országban a stabil valuta ellen beszélt, leértékelést szorgalmazott. Válságos helyzetben az ország kompetens vezetői külföldön tartózkodnak, és ahelyett, hogy hazaindulnának, külföldről üzengetnek. A kormány az elmúlt másfél évben az uniós felkészülés céljait szolgáló felzárkóztatóprogramok helyett a leértékelés és kamatemelés segítségével drasztikus jövedelemátcsoportosítást hajtott végre. Az infláció növelésén keresztül elvett a munkavállalók jövedelméből, a magas kamat pedig a vállalkozók jövedelmét kurtította. Eközben tömi a spekulatív tőke zsebét, ami viszont sakkban tartja az egész országot. A kormány nem a felzárkózást, hanem a további leszakadást idézte elő, s növeli a szegények táborát. Azt látom, hogy uniós vonatunk nem Bécs felé robog, hanem a Balkán felé tolat.
***
Szaló lett az elnök.
Magyarország a 2004–2006. közötti időszakban teljes mértékben érvényesítheti az unió kohéziós, illetve a strukturális alapjaiban rendelkezésre álló eszközöket – hangoztatta Baráth Etele, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti fejlesztési tervért és EU-támogatásokért felelős politikai államtitkára a napokban. Így ezen időszak alatt 1365,1 milliárd forint áll rendelkezésre ezen alapokból. Hozzátette: Brüsszelben bejelentették, befejeződtek az erről szóló tárgyalások. Az MTI közlése szerint utalt arra: kormányfelhatalmazás alapján a Nemzeti fejlesztési terv regionális operatív programok végrehajtásáért felelős, illetve más érintett miniszterek is hamarosan aláírják az alapok felhasználását lehetővé tevő dokumentumokat. Ezzel mód nyílik arra, hogy január 1-jétől felhasználhatók legyenek az EU kohéziós és strukturális alapjai. Megerősítette, hogy január és március között valamennyi operatív programhoz kötődő, 2004. évi pályázat megjelenik. A január 1-jén létrejövő Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnöke Szaló Péter, a mostani Nemzeti Területfejlesztési Hivatal szakmai elnökhelyettese lesz. (Cs. A.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
