Irak a világ legnagyobb börtöne

Az iraki hadsereg szégyenteljes májusi veresége egyre növekvő ellenállásba torkollott. Az igazi háború csak most kezdődik – vélekedik Amal Slash, a bagdadi Baytol Hikma Külpolitikai Intézet volt igazgatója. Miután Slash a Bász párt egyik vezetője volt, véleményét fenntartással illene kezelni. Csakhogy ezt az álláspontot olyanok is osztják, akik hevesen bírálták a Szaddám-rendszert.

A volt rezsim bukását követő első napokban az emberek bíztak a jobb jövőben – emlékszik vissza Haider Mirkan kurd pesmerga harcos, akit az 1991-es felkelés után elüldöztek kirkuki otthonából. – Ma már nyilvánvaló, hogy az amerikaiaknak nincs forgatókönyvük a békeidőkre. Hét hónapja törvénytelen állapotok között élünk, ráadásul munkánk sincs – írja le az Irakban uralkodó viszonyokat.
Szaddám Huszein idején az irakiak többsége az államnak dolgozott a hadseregben, a rendőrségben és a kiterjedt közszférában. Az új amerikai adminisztráció első intézkedéseként feloszlatta a Bász pártot, amely addig a biztonsági erőket és a közhivatalokat ellenőrizte. Bár azóta megkíséreltek újjáalakítani néhány minisztériumot, a munkanélküliség még mindig nyolcvanszázalékos Irakban. A gazdaság összeomlása óta nem csökkent a feketepiac szerepe sem. Növeli a bajokat, hogy az ország határait továbbra sem ellenőrzi a központi hatalom. Különösen szembetűnő ez az iraki–török szakaszon, ahol a kurd Maszud Barzani az úr. Hatóságok hiányában virágzik a csempészet, kis szerencsével bárki busás haszonra tehet szert. Mindennapos immáron, hogy használt – és feltehetőleg lopott – kocsik százait hozzák be Bagdadba a kurdisztáni határszakaszon át. A hatalmas számú nemzetközi segélyszállítmányok is hamar a feketepiacon végzik. Gyakori eset, hogy a bagdadi árusok ENSZ-emblémával ellátott csomagokból származó búzával és rizzsel kereskednek. A legjobb üzlet azonban kétségkívül az üzemanyag.
Szaddám Huszein alatt nem kellett olajat importálni, az üzemanyag árát központilag támogatták, és mindenki számára elérhetővé tették, még a gazdasági szankciók idején is.
– Az a tény, hogy Irak egy olajhegy tetején üldögél, és még sincs gázolajunk, egyszerűen hihetetlen – kommentálja a helyzetet Anmar al-Szaid volt iraki kommandós, aki jelenleg taxizásból él. – Az olaj megszerzése egyfajta munkává vált, sok iraki embernek ez nyújt megélhetést.
A háború utáni általános káoszban a biztonsági munka a másik fő megélhetési ágazat. Az erőszak eluralkodásával és a sorozatos bombatámadások hatására egyre nagyobb az igény barikádokra és járműblokkoló akadályokra. Az amerikai és nemzetközi létesítményeket egy ideig homokzsákokkal és szögesdrótokkal védték, most azonban mindenfelé barikádrendszereket emeltek. A legfontosabb helyeken – mint például az amerikai főhadiszállásnak otthont adó bagdadi Al-Rasid Hotel környékén – az akadályok bástyaként zárják le az egész utca forgalmát.
Amíg a koalíciós erők elhamarkodottan iraki önkénteseket alkalmaznak biztonsági munkára, a helyi őrző-védő szektorban hatalmas a túlkínálat. Az iraki újjáépítésben részt vevő cégek – napi 1200 amerikai dollárért – azonban inkább amerikai és brit különleges egységek kiszolgált tagjait alkalmazzák személyi védelemre. Csak összehasonlításképpen: az új iraki rendőrség tagjai havi 55 dollárt keresnek.
– Gyalázat, hogy egy iraki tanárnak vagy mérnöknek el kell vállalnia a rosszul fizetett, de annál veszélyesebb biztonsági munkát, ha nem akarja éheztetni a családját – háborog Dzsabar Abu Marvan, Szaddám Huszein titkosrendőrsége, a Muhabarat egykori tisztje. – Az amerikaiak ellopták Irak vagyonát, hogy abból fizethessék a sajátjaikat – teszi hozzá.
Becslések szerint háromszáz iraki rendőr segíti a koalíciós csapatokat. Az előző hónapokban a helyi ellenállás elsősorban a könynyű fegyverzettel felszerelt biztonsági erőket támadta, egyrészt, mert kézenfekvőbb célpontnak számítanak, másrészt, mert amerikai zsoldban álló árulóknak tartják őket.
Az ellenállók kezén lévő Fallúdzsa utcáin arab nyelvű falfelirat hirdeti: „Nem szabad elfogadni az amerikai pénzt, de meg lehet gyilkolni a megszállót.” A rendőrség és a biztonsági cégek mellett számtalan magánhadsereg, etnikai alapú fegyveres csoport működik az országban. Északon a két kurd hadsereg mellé felsorakozott az újonnan alapított türkmén milícia, délen pedig a síita arabok hozták létre a maguk szervezeteit, ezek sorában az ötezer tagot számláló Badr dandár a legjelentősebb.
A nedzsefi főhadiszálláson az említett csoportok feletti ellenőrzés és az igazságszolgáltatás jelenti a legnagyobb kihívást az ideiglenes amerikai adminisztráció számára. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy amikor nemrégiben autóbombát robbantottak a Kurdisztáni Hazafias Unió (KHU) kirkuki központjánál, a kurdok nem akartak együttműködni az amerikai hatósággal a nyomozásban.
– Lezártuk a környéket, és öszszegyűjtöttük a bizonyítékokat – magyarázza Hal Gurd, a KHU titkosszolgálatának vezetője. – Ki fogjuk deríteni, kik felelnek mindezért, és megbüntetjük őket. A fokozott éberség és a központi igazságszolgáltatás hiánya ahhoz vezetett, hogy az emberek nem bíznak az amerikaiak által kijelölt civil testületekben.
– Jelenleg 11 ezer irakit tartanak fogva, de miután nincs működő igazságszolgáltatás, nem tárgyalják az ügyeket – ismerteti a helyzetet Abdul Madzsed Bakir, az igazságügyi minisztérium munkatársa, aki éppen az új iraki alkotmány kidolgozásában segédkezik. – Jelenleg semmilyen értelemben nincs igazság Irakban – teszi hozzá.
Az amerikaiak és a koalíciós erők elleni támadások megszaporodásával a szövetségesek – ellenintézkedésként – még több embert tartóztatnak le, még több ellenőrző pontot állítanak fel, még több akadályt építenek.
– Az amerikaiak Iraki Szabadság hadműveletről beszélnek – mondja Ibrahim Amin, a 47 éves ingatlanközvetítő, de mint hozzáteszi, számukra semmi mást nem hoztak, mint kijárási tilalmat, szögesdrótot, reflektorokat és katonákat. – George Bush a világ legnagyobb börtönévé tette Irakot, és mégis szabadságról beszél – mondja kesernyés dühvel.
***
Rendőr áldozatok. Az iraki biztonsági erők 260 tagját ölték meg gerillák támadásokban és merényletekben azóta, hogy George Bush amerikai elnök május 1-jén bejelentette a főbb harci cselekmények befejezését Irakban. Ezt Szami al-Vaili tábornok, a rendőrség egyik vezetője közölte pénteken az amerikai–brit koalíció által létrehozott iraki televízióállomáson. A Szaddám Huszein iraki elnök bukása után, áprilisban megalakított új iraki rendőrség súlyos áldozatokat hozott a rend fenntartásáért – mondta a tévében a tábornok abból az alkalomból, hogy 31 évvel ezelőtt jött létre Huszein rendszerének rendőrsége. (MTI)