Két százalék

Jövőre mindössze két százalékkal bővül majd az Európai Unió költségvetése, vagyis a huszonöt tagállamnak nagyjából ugyanannyi pénz jut, mint 2003-ban a tizenötöknek. Hogy az első közös büdzsé tervezett keretszáma aligha változik már, mi sem támasztja alá jobban, mint hogy az Európai Parlament második olvasatban is jóváhagyta az erről készített dokumentumot. Úgy is sommázhatnánk, hogy a nyugati közösség történetének eddigi legnagyobb, méreteihez képest rendkívül drasztikus bővítése gazdasági értelemben pusztán olcsó PR-fogás lesz: nemhogy nagyságrendi bővülést nem okoz majd a csatlakozóknak, gyakorlatilag nem is oszt, nem is szoroz. Sem nekünk, sem pedig Brüsszelnek. Itt kell megjegyeznünk, Nyugat-Európa társadalmai évek óta attól tartanak, hogy a csatlakozó kelet-európaiak elszipkázzák majd a pénzt és a munkahelyeket előlük. Mindenki megnyugodhat: pénzügyi sokkot nem okozhat a bővítés, azt sajnos senki sem fogja észrevenni…
A jelenlegi kormány hivatalba lépése óta azt hangoztatja: uniós csatlakozásunk révén gazdaságilag felzárkózhatunk a mai fejlett nyugati szinthez. Hogy ez nem így van, bárhogy is sulykolja a fejünkbe a Medgyessy–Kovács páros, régóta tudjuk. S hogy ez nem így lesz: most az Európai Unió tette – elég nyilvánvalóan – közzé. Amennyiben ugyanis végigböngésszük a számokat, az integrációval gyakorlatilag csak egyetlen terület jár jól: az uniós bürokrácia. Aki esetleg nem tudná: az EU-s intézményeknél – no nem itt, hanem Brüsszelben – a csatlakozás következtében megugrik az alkalmazotti létszám. Ki jár még jól? Talán Románia és Bulgária. Igen, ők valóban nem csatlakoznak 2004-ben az unióhoz, ám kapnak ezért némi anyagi kárpótlást: csaknem háromezermilliárd eurót. Mellesleg ekkora többlettámogatásban az összes fő terület – agrárium, strukturális és kohéziós alapok – sem részesül. De térjünk vissza az alapproblémára! A gondot az okozza, hogy a Medgyessy-kormány uniós csatlakozásunk kapcsán valószerűtlen illúziókat keltett az emberekben. A baloldali propaganda azt ültette ugyanis a fejekbe, hogy Magyarország gazdasága nagyságrendileg bővül majd a nyugati integrációval, ez pedig serkentőleg hat a társadalmi folyamatokra. Beruházások, új munkahelyek s nyugati életszínvonal…
Ehelyett az a fájdalmas igazság, hogy még egyetlen EU-tagállam sem volt képes uniós források elnyerésével felzárkózni a fejlett országokhoz. Tessék csak Görögország vagy Portugália példájára gondolni: fényévnyire vannak a fejlettségtől. Mellesleg az uniós költségvetés jelenlegi rendszere nem is alkalmas arra, hogy segítse a politikai-gazdasági okok miatt gyengécske produkciót nyújtó országokat.
Ki kell, hogy mondjuk: különösen hazánk gazdasága, társadalma számára elavult az uniós struktúra. Mert az csak a meglévő állapotokat konzerválja, s nem helyezi előtérbe a munkára, tudástőkére építő nemzetgazdasági ágazatokat. (Nem beszélve a nemzeti kisebbségek önrendelkezési jogának annullálásáról.) Magyarország számára nincs más út, mint a tudásalapú társadalom megteremtése. Nincsenek ugyanis jelentős energiaforrásaink, turisztikai adottságainkból nem tudunk megélni, hazánk pedig változatlanul tőkeszegény – ipari modernizációra csak a multik kegyeiből telhet. Ezért kell(ene) fejleszteni az oktatást, az innovációt, az informatikai ellátottságot, a kis- és közepes vállalkozások értéknövelő képességét, illetve javítani bizonyos mezőgazdasági ágazatok helyzetén.
A baloldali kabinet azonban nem vállalta az Orbán-kormány egyébként helyesen megalkotott programját, s valósághű elképzelések helyett csupán ábrándokat keltett az emberekben. Az első figyelmeztetés, az EU költségvetése megérkezett. Későn, mert mint a Messiást, úgy várják a magyar emberek az uniós csatlakozást: tele hittel, reménnyel és bizakodással.
Pedig hideg fejjel kellene.