Politikai indíttatású vita volt két nappal ezelőtt a helyi sörözőben. Kovács László szocialista pártelnököt támadták a résztvevők, egy darabig próbáltam védeni a bülbülszavú embert, de aztán nem ment, leálltam.
Az volt vele kapcsolatban a probléma, hogy egyfolytában mellébeszél. Füllent. A résztevők között jelentős személyiségek voltak. Megemlíteném Baráth János politológust, aki alapvetően csúnyákat mondott Kovács bácsira, elsősorban az iraki háborúval kapcsolatos nézeteiért. (Kovács bácsinak ferde nézetei vannak Irakkal kapcsolatban – Tigris, Eufrátesz hajlata, megelőzően Mezopotámiának hívták – ő úgy látja jónak, örvendetes a magyar katonák ottani részvétele, a miénk ettől eltér.)
A vita nem futott vakvágányra, egyvégtében szidtuk a szocializmus ittfelejtett utóembereit. (János cifrábbakat is mondott, itt nem idézem.) A lényeg, hogy Kovács bácsi szerint hej, de jó nekünk, magyaroknak odaát Kis-Ázsiában katonáskodni, attól múlik el a szamárköhögésünk meg a rubeolánk.
Volt egy kis kitérő, én kértem szót, jeleztem: az önkéntesnek aposztrofált, terepjáró ruhába öltöztetett katonai alkalmazottak – bár nem tudják – csak belesodornak bennünket is ebbe a vérzivataros világvégébe.
Jó lett volna, ha adott pillanatban részt vesz a megbeszélésen jó Kovács bácsi is, erre azonban – hála istennek – nem került sor, így aztán csak Baráth János politológus mondanivalójára szorítkoztunk. (Elég sokat beszélt a János.) Én az egészből azt tudtam leszűrni, hogy a magyar lakosság nagyobbik része igen ellenzi a magyar katonák iraki részvételét. (Sőt Kovács bácsit is.)
Időközben este lett, a Kovács-ügy lekerült a programról. Miáltal béke költözött a szívünkbe, csak Kovács pártelnök durva mondatai rezonáltak bennünk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
