Újabb vita robbant ki itt tegnapelőtt a központi italkimérésben (Stefi-művek), hogy akkor most igaza volt-e Kökény Mihálynak, amikor beszólt hátrafele a bársonyszékből, amiért az alkotmánybíróság megsemmisítette a kórháztörvényt, vagy pedig jobban tette volna-e, ha takarékra teszi a száját, mint Nemecsek a gittegylet közgyűlésén, miközben kirágta az ablakba illesztett üveget.
Én csak álltam kétértelműen az italkimérésben (közben fogtam a pultot), s azon morfondíroztam, helyes volt-e ágyszámleépítő Mihály ismételt miniszteri kinevezése, vagy úgy jó az örök tartalékos Kökény, ahogyan van. Megoldás nem lévén, egy ideig még ott tartózkodtam, közben percek jöttek, ezredévek mentek, nem szeretném nyílt színre vinni a vitát, néhányan el-eldobtak néhány hokedlit, fotelt, de ettől nem borult fel a konszenzus. Mindössze a pult meg a stelázsi.
Vissza a politikához. Kökény Mihályt bírálták a környezetemben, egy darabig próbáltam védeni Misit, később feladtam. (Nem lehet védeni Mihályt, túlságosan sokat ártott már orvosnak, betegnek.) Ha karakán népjóléti miniszter lenne, csak odaállna a nemzet elé: „Kérem szépen, én vagyok Kökény doktor, kinek van problémája, máris rendezem a saját számlámra, ennyivel tartozom a padlóra küldött egészségügyért.”
Szaladok kijelenteni, atrocitás nem volt a küzdőtéren, még a nagy bajszú Barna is hallgatott, mint hal a cekkerben, én pediglen csak figyeltem az eseményeket a maguk sodrásában, az sem volt semmi.
Időközben este lett, a napos szerkesztővel áttértünk a napi politikára, ő persze azt akarta, arról írjak. Itt vita gerjedt. Nagyjából ezen a ponton berekesztettük az ülést. Időközben a nap is lement.
Kökény Mihályt Nemecsek is elfelejtette.
origo.hu
A Neoton-família legendás dalát élesztette újjá Lotfi Begi, Tolvai Reni és L.L. Junior
