Sínemzetnek nem kiáltottuk ki magunkat, de még lehetünk. Igaz, teljesen alaptalanul hirdetjük, hogy a magyar lovas nemzet, mert Hollandiától kezdve Oroszországig sok ország lovassportja és lótenyésztése eredményesebb a miénknél. Az ország éghajlati és természeti viszonyai döntően befolyásolják a sísport lehetőségeit, éppen ezért büszkék lehetünk arra, hogy ebben a téli sportágban kialakult egy erős bázis. Több sikeres olimpiai sportágban ugyanis a szűk élmezőny mellett nincs széles utánpótlás. A sísportban viszont a hazai mostoha körülmények ellenére az alap rendkívül széles, a szakemberek a síelők számát félmillióra becsülik, akik közül viszont egyre kevesebben síelnek versenyszerűen. Az elmúlt években anyagi okok miatt sorra megszűntek a nagy egyesületekben a síszakosztályok (Honvéd, Újpest), és a versenysport teljesen átalakult. A síoktatás olyan üzleti vállalkozás lett, amelyben nem a minőség, hanem a mennyiség a cél, mert az oktató megélhetését az biztosítja, ha minél több gyerek tanul síelni.
A sísport annak ellenére hazánkban az egyik legnépszerűbb sportág, hogy nem könnyen elérhető, űzhető, mert a lesikláshoz legtöbbször külföldre kell utazni, és a felszerelés is elég költséges. Sokáig csak északi szomszédainkhoz jártunk, az elmúlt évtizedben viszont megváltozott az útirány: nyugatra vagy délre is utazhatunk. Honfitársaink megbecsült, kedves vendégek például Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban is, mert a statisztikák szerint a magyarok nem csupán síelnek, hanem esznek, isznak, vásárolnak, tehát költenek.
Számítások szerint évente több mint tízmilliárd forintot fordítunk erre a sportágra – a felszereléstől kezdve a külföldi síutakig. Ennek az összegnek a jelentős részét külföldön költjük el, mert hiába van itthon sportolásra alkalmas hó, a hazai sípályák korszerűtlenek és rossz minőségűek.
A hatvanas-hetvenes években télen hetente két-három síversenyt is rendeztek a Mátrában, a Bükkben, az elmúlt években viszont már a magyar bajnokságokat is külföldön bonyolítják le, a síugró szakág pedig szinte megszűnt hazánkban. A lenézett, lebecsült hazai sípályahelyzet ugyan nem jó, de megfelelő hó esetén harminc pályán lehet „csúszkálni”.
Az ország jelenlegi legnagyobb síbázisa Bánkúton található, ahol nyolc pálya, négy tányéros felvonó és esti világítás is várja a síelőket. A legrosszabb a helyzet Budapesten, ahol a világon egyedülálló módon a síliftet (a libegőt) nem a normafai sípálya mellé építették fel. A fővároshoz közeli Dobogókőn viszont egy tányéros felvonó működik a meredek pálya mellett, ahol azonban megfelelő hó esetén a parkolás okoz gondot.
Jó hír, hogy a Pesthez szintén közeli Zebegényben a két 350 méteres pályát a havazás után hóágyúval is erősítik. Pálmai Béla, a pálya üzemeltetője elmondta, elkészült a világítás is, és a pálya mellett 750 négyzetméteres szabadtéri korcsolyapályát alakítanak ki. Az egyetlen gondot az okozza, hogy a havas hétvégeken nagy a zsúfoltság, viszont a hétköznapokon üres a pálya.
Több évtizedes vegetálás után végre itthon is elkezdődött a hatalmas lemaradás felszámolása, korszerű sícentrumok kialakítása. Magyarország egyik legnépszerűbb kirándulóközpontjában, a Kékestető és Mátraháza közötti területen egy európai színvonalú téli sportcentrumot akarnak kialakítani.
A hároméves fejlesztés első szakasza befejeződött, kiszélesítették és kitisztították az 1800 méter hosszú Kékestető–Mátraháza közötti déli sípályát, amelynek a végén pihenőt, információs központot, parkolót és buszfordulót építettek a Veronika-réten. Felújították a régi, 681 méteres felvonót, így a vendégek a pálya egyharmadáig síelhetnek, majd a felvonóval visszamehetnek Kékestetőre. Ha végigmennek a pályán, akkor a Veronika-rétről busszal szállítják őket a hegyre.
Elkészült az 1,8 km-es pálya világítása is, Kékestetőn pedig síszerviz, kölcsönző és étterem üzemel, a kezdők számára pedig a téli hónapokban síoktatást szerveznek. A beruházás folytatódik, a tervek szerint 2005-ig négy sípályát alakítanak ki, elkészül a vízvezeték, s így lehetőség lesz a téli szezonban hóágyúkkal biztosítani a megfelelő minőségű lesiklópályákat.
Két ülőszékes felvonót akarnak építeni, a déli pálya teljes hosszában pedig hat székes ülőlift felállítását tervezik. A hároméves beruházás végén közel húsz- hektáros terület áll majd a síelők rendelkezésére, a szép álomnak tűnő korszerűsítés hárommilliárd forintba kerülhet.
Dobróka Tamás, a fejlesztést végző Mátra Centrum Kft. tulajdonosa szerint az európai színvonalú kékestetői sícentrum építése már nem csupán álom, mert ezen a héten adták át a beruházás első szakaszát. A magánerős vállalkozás a gyöngyösi önkormányzattal ötvenéves területbérlési szerződést kötött, a síelők számára csodálatos terv végrehajtását azonban megnehezíti, hogy 34 szakhatósági engedély kell a síbázis felépítéséhez.
Az abasári Dobróka Tamás gyerekkorában a Mátrában síelt, sikeres vállalkozóként az elmúlt években viszont már külföldre járt, ahol látta, tapasztalta, hogyan lehet ezt a gyönyörű téli sportágat kulturált körülmények között űzni. Ez adta az ötletet, hogy itthon, a Mátrában kialakítsanak egy korszerű sícentrumot. Az építkezési vállalkozó elsősorban önerőből akarja megvalósítani a beruházást, de számít állami és uniós pályázati támogatásra is. Az idén több pénzt fordított a mátrai sípályára, mint az elmúlt harminc évben az állam.
Természetesen tisztában van azzal, hogy hazánkban a sípálya-beruházás nagyon kockázatos befektetés, amelynek a megtérülési ideje több évtized lehet. Ráadásul a beruházó ki van szolgáltatva a természetnek, mégis mintha jobban tartanának a szakhatóságoktól, amelyek megakadályozhatják, hogy a síelők 2006 telén már ülőszékes felvonót használhassanak Kékestetőn.
A környezetvédők nem támogatják, sőt ellenzik a sícentrum kialakítását, mert véleményük szerint a megnövekvő autós forgalom kárt okozhatna a mátrai növényvilágban. Májustól az Európai Unió tagjai leszünk, amelynek tagországaiban évtizedek óta példamutató a természetvédelem, de ettől még épülhettek korszerű sípályák. Például Ausztriában nem az ember van a hegyért, hanem fordítva…
Visszatérve a jelenre: várják a havat, amely ha megérkezik, akkor a síelők napi 3500 forintért használhatják a kékestetői pályát, és a síbuszokat is igénybe vehetik.
A kékestetői sícentrum nem lesz egyedi, mert nem messze tőle Mátraszentistván és Mátraszentlászló közötti nyolc- hektáros területen 300 millió forintos beruházással 2004 őszéig hatpályás sícentrum épül, amelyen három felvonó is lesz. Kőrösi Imre, a beruházást végző Digitroll Kft. tulajdonosa elmondta, hogy a földmunkák már befejeződtek, 3,5 km hosszú pályaszakaszt alakítottak ki, amelyet megfelelő hó esetén már az idén használhatnak a síelők, akik egy 500 méteres korongos felvonóval juthatnak fel a hegyre. A terv szerint nyáron elkészül a vízvezeték is, s így jövőre a hóágyúkat is használhatják.
Kőrösi Imre szerint a korszerű karbantartó gépekkel elérhető, hogy a Mátrában hetven napig lehessen síelni, s akkor már nem lesz ráfizetéses a pályák üzemeltetése. A havas hétvégeken így is nagy az érdeklődés, de ha elkészülnek a stabil hótartópályák, akkor már nem csak egy napra lesz érdemes elmenni a Mátrába. Az új szezonban a mátraszentistváni síbázisra napi 3000 forint lesz a belépő.
Felmerül persze a kérdés, hogy ha elkészülnek hazánkban a korszerű sípályák, akkor megéri-e itthon maradni, vagy továbbra is a szomszéd haván fogunk hódolni ennek az egészséges szenvedélynek.
A mátrai befektetők úgy látják, hogy Kékestető másfél óra alatt könnyen elérhető Budapestről, az utazási és a síelési költségek itthon jelentősen kevesebbe kerülnek, ezért egyre több honfitársunk marad a hazai havon.
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
