Molyirtás négyszáz éve

A helyi egyházak liturgikus szokásait és előírásait tartalmazó agendák, templomi szabályzatok, ordók köteteiből sokkal kevesebb példány került idegen egyházmegyék használatába, majd könyvtáraiba, mint például prédikációskönyvekből vagy bármilyen tudományos munkából. Megnézték az idegenből elszármazott könyvet, és a helyi szokásrend kialakításánál bizonyára használhatták is, de a mindennapi célokat inkább a saját egyházmegye hasonló kiadványai szolgálták. Már ha voltak effélék. Ennek ellenére egy-egy – elsősorban helyi érdeklődésre számot tartó – könyv különböző okokból messze sodródhatott tervezett eredeti használatának helyétől.
Az egyik több mint nyolcszáz kilométernyi távolságra jutott példány az az 1596-ban Krakkóban nyomtatott agenda, amelyet Hieronymus Povodovius krakkói kanonok készített Lengyelország katolikusai számára a Jerzy Radziwill érsek által összehívott egyházmegyei zsinat határozatainak értelmében. A két részből álló munka első felében a szentségek kiszolgáltatásának módja található – a szükséges helyeken nem csupán latinul, hanem lengyelül és németül is –, valamint a szentségekre vonatkozó bőséges katekézis ugyancsak három nyelven. A második rész, a ceremoniarum értelemszerűen már csak latinul íródott. A kötet több mint négyszáz esztendős története során sokfelé megfordult, számtalan tulajdonosa hagyta lapjain keze vonását, mígnem a XVII. század végétől a csíksomlyói ferencesek híres bibliotékájának polcát díszítette.
A könyv első tulajdonosa egy Kristóf nevű kameneci custos (őr) lehetett. Kamenec-Podolszk hatszáz kilométerre fekszik Krakkótól, és a nehezen bevehető város, amelyben püspökség is található, 1672-ig, a török megszállás kezdetéig Lengyelországhoz tartozott. Sajnos Christophorus hosszú bejegyzését, amelyben arról számol be, hogy kinek adományozta 1600-ban a könyvet, valamelyik későbbi possessor igyekezett kisatírozni, így csak annyit tudhatunk, hogy az új tulajdonos katolikus pap, méghozzá plébános volt. A következő név Szentmihályi Miklósé, hozzá 1617-ben került a kötet, majd 1639-ben Szentmihályi György birtokolta a krakkói agendát. Talán rokona volt a másik Szentmihályinak, és ajándékba kapta, vagy rokonának halála után a hagyatékkal került hozzá. A könyv kötése, bár meglehetősen régi, XVII. századi, valószínűleg legalább százötven évvel később készült, mint a kötet maga, hiszen az újrakötést megelőző körbevágás során az 1600-as bejegyzés néhány betűje elveszett.
Az elülső szennylap hosszabb magyar nyelvű bejegyzése az ezerhatszázas évek elején készülhetett, de az íráskép egyik tulajdonos keze vonására sem emlékeztet. Fontos házi praktikát akart a könyv használója megörökíteni az örökkévalóságnak. Az évszázadokon átsejlő üzenet a ruhákban kárt tevő hívatlan vendégek elleni védekezés módját taglalja. „Mikor tavaßal ki akarod a’ molyodat tenni. Ha azt akarod hogy a’ másé a tiedet és a’ tied a’ másét ne bánczia. Azt cselekedd hogy mikor tavaßal ki rakod nagy szerecsen diot es mandulat is egy keves tehen ganit egy iu fazekban auagy [olvashatatlan szó], azzal füstöld megh mindeniket. A’ köpükbe [bélésben] ualo molyokat. Igy leszen hogy sem a’ tied a’ másét, sem a’ másé a’ tiedet nem bántja.” Könnyen lehet, hogy a recept bevált, és – naftalin híján – a szerecsendió, mandula, tehéntrágya keverékének füstjétől is elmenekültek a molyok, esetleg még a bolhák is. Ez utóbbiak távoztatására járványos időben még a ruhapusztító molyoknál is nagyobb szükség volt…
De hogy miért éppen egy lengyel agenda elejére került be ez a hasznos tudnivaló? Talán ez volt kéznél. Ha hosszú története során valamikor sekrestyében tartották a könyvet, mert előírásait részben vagy egészben követték, akkor a tavaszi nagytakarítások alkalmával sok miseruhát füstölhettek meg a fenti módon. Sajnos a praktikus észjárású könyvhasználó kilétét aligha fogjuk valaha is kideríteni. Örökre titok marad, hogy ki akart inkább füstös, mint molyrágta ruhát viselni, mint ahogyan azt sem tudjuk meg, ki jegyezte fel a hátsó borítóra azt a primitív versezetet a két ifjúról, akik „Fontolkodtak sok bujokba”. És azt sem tudjuk meg, hogy később ki volt az és miért, aki nagy buzgalommal igyekezett vizes ruhával eltüntetni ezt a verskezdeményt. A legtöbb miértre sosincs válasz.