A javaslatot előterjesztő polgári demokraták szerint a megszállás alatt meghaltak hozzátartozói egymillió, a tartós következményekkel járó sebesülést szenvedettek és a megerőszakolt személyek félmillió, a könnyű sebesülést szenvedettek 100 ezer koronás kárpótlásban részesülnének. A kárpótlást kérni kell majd az illetékes állami hivataloktól. Ehhez szükség lesz két, egymástól független személy tanúskodására vagy korabeli iratokra.
A törvényjavaslat kiterjed valamennyi, a szovjet, a lengyel, a bolgár, a magyar és a keletnémet katonák által Csehszlovákiában az 1968. augusztus és 1991. szeptember közti időszakban elkövetett bűncselekményekre. A kommunizmus bűntetteit dokumentáló és vizsgáló hivatal adataiból kitűnik: csupán a lerohanást követő két hónapban a megszállók 98 ember életét oltották ki, és ötszázra rúg a súlyos vagy könnyebb sérülést szenvedettek, valamint a megerőszakoltak száma.
Pavel Dostál kulturális miniszter a kormány véleményét tolmácsolva sokallta a kárpótlás javasolt összegét, és csodálkozását fejezte ki, hogy – amint fogalmazott – a cseh adófizetőknek kellene megfizetniük más államok bűntetteit. Úgy vélekedett: a külügyminisztériumnak az egykori megszálló államoktól kellene követelnie a kártérítést. A volt Varsói Szerződés érintett tagországai a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején nyilvánosan megkövették Csehszlovákiát az 1968-as megszállásért. Magyarországon az Országgyűlés fogadott el nyilatkozatot ez ügyben.
A törvényjavaslat előterjesztői sikernek tekintik javaslatuk fogadtatását, hiszen – érvelnek – az állam feladata egyebek mellett, hogy megvédje polgárait a külső ellenséggel szemben. Ezen alapvető feladat teljesítésében Csehszlovákia az 1968– 1991-es időszakban teljesen csődöt mondott. Egyes cseh történészek úgy vélekednek, hogy a ’68-asok kárpótlásával lezárulna Csehországban a „kárpótlások” időszaka.
origo.hu
Az ember, aki megmentette Jeszenszky Géza életét
