Ha majd újra bevezetik a sztahanovista mozgalmat, nem ajánlanám jó szívvel Keller Lászlónak, hogy benevezzen a versenybe. A kormány feljelentésügyi államtitkára eddigi pályája során igen ványadtan teljesített, a hatóságoknak benyújtott mószerolásait (a mószerolás a dolga államtitkár uramnak) rendre elutasították az illetékesek – nem lennék meglepve, ha hamarosan megkapná a régen megérdemelt selyemzsinórt. Pedig annak idején – még az Orbán-kormány alatt – nagyon jól indult a pályán Keller László. Szinte végigpiszkálódta a parlament üléseit: ha hangos volt a másik oldal szónoka, azért hőzöngött, ha halk, akkor azért, ha hűvös volt az ülésterem, az ellen emelt szót, ha meleg volt odabent, az bántotta.
Nem is csodálkozott senki azon, hogy a kormányalakító Medgyessy Péter éppen beléje helyezte bizalmát, amikor mószerügyi államtitkárt keresett. El tudom képzelni, ahogyan a gondterhelt kormányfő magához rendelte a piszkálódó bajszos embert. „Na ide figyelj, te Laci – mondta –, elég kiállhatatlan, kötekedő legény vagy te ahhoz, hogy feljelentésügyi államtitkár váljék belőled. Téged a Jóisten is mószerolásra teremtett. Itt a megbízólevél, holnaptól elkezdhetsz piszkálódni. Vagyis folytathatod.”
És Laci másnap – immáron hivatalosan – munkához látott. Gyártotta is a feljelentéseket szaporán, csak úgy dagadtak az akták, a baj csupán az volt, hogy államtitkár uram képtelen volt levetni magáról a megszokott pártgimnasztyorkát, egyvégtében az MSZP munkaruhájában dolgozott. Holott a munkaköri leírás félreérthetetlenül jelzi, hogy a közhatalomban dolgozóknak háromszázhatvan fokban kell körültekinteniük. Akinek a piszkálódás a reszortja, hát piszkálódjék a brókerügyben, a Gresham-disznóságban, a Szász-elagyabugyálásban, mindenütt. Akkor talán sikeresebb lenne, kedves Keller úr.
origo.hu
Nincs második esély: életbe lépett Európa legszigorúbb drogtörvénye
