Eddigi pályája során jócskán volt alkalma megtapasztalni a közszolgálati és kereskedelmi hírtelevíziózást is. Mi a különbség köztük?
– Szerintem alapvetően nincs különbség. Valóban dolgoztam a Magyar Televízió Esti Egyenleg, Híradó, Aktuális és Objektív műsoraiban; a CNN-nél; a TV2-nél a Tényekben, a Naplóban és a Jó estét, Magyarország!-ban, az RTL Klubnál pedig a Reggeli című magazinban. 2000-től vagyok az RTL Klub hírfőszerkesztője, 2001-től a hírigazgatója. Elég sokfajta gyakorlatot és hozzáállást megtapasztaltam tehát, de állíthatom: csakis tisztességes és tisztességtelen hírszolgáltatás létezik.
– Ettől függetlenül a nézők számos különbséget érzékelnek kereskedelmi és közszolgálati megközelítés között…
– Ezek a médiatörvény kategóriái, nem a nézőké. A nézők pozitívan visszajelzik azt, amit csinálunk: az RTL Klub Híradója most magasan a legnézettebb. Szerintem a mi hírműsorunk egyebek mellett azért számít nívósnak, mert nincsenek benne klasszikus bulvártémák. Azokra megvannak a csatornának a saját műsorai, nem kell a híradósoknak foglalkozniuk velük.
– A könnyedebb magazinok is a hírigazgató alá tartoznak?
– Ha a Fókuszra gondol, az külön főszerkesztőséggel, nagy autonómiával kötődik ide. A hírigazgatósághoz tartozik még a zászlóshajó Híradón kívül az Országház magazin, a meteorológia, az Antenna euroatlanti magazin, a XXI. század című magazin, valamint a vallási műsorok is. A valaha heti magazinként indult Akták időszakos, alkalmi műsorrá alakult: olyankor illesztjük adásba, amikor egy-egy téma szétfeszítené más hírműsorok kereteit. Rendszerint politikai háttér jellegű összeállításokról van szó; az utóbbi időben például – elsőként a tévék közül – az Alexandru Mudura-interjút sugároztuk, s levetítettük a Szaddám apánk című dokumentumfilmet is.
– Az ORTT épp most szállította le a TV2 közszolgálati kötelezettségeit. Ha nincs is ilyen létező kategória, akkor hogyan lehet alkudozni róla?
– Közszolgálatiként definiált vállalás van, de ez sokrétű: ebben vannak például animációs filmek, ifjúsági műsorok is. Ez egyébként nem az én területem az RTL-ben.
– Akkor konkretizálom a kérdést. Sokan kétségbe vonják, hogy például a Fókusz kimeríti-e a közszolgálati műsorszám kritériumait…
– A Fókusz ma is olyan, mint az első beszámoló idején, amikor az ORTT elfogadta közszolgálati műsorszámként. Sőt azóta többször el is hangzott beszámolók idején, hogy a Fókusz „javult”. A műsor közkedveltsége azt mutatja, hogy szükség van rá. Nyilvánvalóan nem klasszikus hírmagazin: közszolgálati vonás ott van benne, hogy tudatosan és rendszeresen foglalkozik égető társadalmi problémákkal, amelyekről a milliós nézősereg csupán könnyed bulvártémák közé beágyazva értesülhet, máskülönben nem nézné meg ezeket a tudósításokat. Sokféle stratégia létezhet e területen – a Fókusz csupán az egyik lehetségeset képviseli. Lehetne ezeket a társadalmi gondokat különálló, véresen komoly műsorokba is száműzni, csak éppen semmilyen vagy csak korlátozott társadalmi hatásuk lenne. Ezzel a populáris árukapcsolással viszont rendszeresen kétmillió ember gondolkodásába tudjuk ezeket a szociális témákat becsempészni.
– Mit ért szociális témákon?
– A szegénységet, a kilátástalanságot, a mozgáskorlátozottak és más fogyatékkal élők problémáit.
– Mindez valóban dicséretes, ám a kiskorú nézők nem csupán a nyomor, hanem például a szexuális aberrációk képeivel is találkozhatnak este hét előtt…
– Pontos szabályok vannak érvényben, hogy verbális és vizuális értelemben mi ábrázolható és mi nem. Ebben a belső kódexben nem csupán követtük az európai gyakorlatot, de tekintettel a magyarországi viszonyokra, számos helyen szigorítottunk is rajtuk. Ebben a tekintetben a korlátozások a konkurenciánál is erőteljesebbek. Összességében az erotikához köthető témák nem felülreprezentáltak, a Fókusz érdeklődése ebben sem különbözik az átlagemberekétől. Szisztematikusan kutatjuk, mit fogad el a közönségünk és mit utasít vissza. Gondolom, ön sem állítja, hogy az aberrációk lennének a Fókusz-műsorok leggyakoribb és legdominánsabb témái…
– Vonatkozik a kódexük az erőszak ábrázolására is?
– Hogyne. Azt tapasztaltuk, hogy az agresszió, a túlzott drámaiság nemhogy odaszegezné a nézőt a képernyő elé, hanem éppenséggel kontraproduktív. Nekünk pedig nem az az érdekünk, hogy elriasszuk a nézőt.
– Ez az oka annak is, hogy 2001. szeptember 11-én szándékosan kivártak a rendkívüli híradóval?
– A hírt gyorsan bejelentettük, csak az adást készítettük elő talán gondosabban, mint máshol. Ez csupán félórás késedelmet jelentett az MTV-hez képest, de addig is folyamatosan tájékoztattuk a nézőket a történtekről. Az adás azonnali megszakítása helyett jól fésült hírműsorral jelentkeztünk, amikor már rálátásunk, perspektivikus képünk volt az eseményekre. Ha nem ezt tettük volna, nagyon ki lettünk volna szolgáltatva a CNN-nek és más hírtévéknek: azt kell volna adnunk, ami a csövön – azaz a nemzetközi csatornákon – kijön. Véletlenül majd mindenki itt volt a szerkesztőségben, aki él és mozog, tehát az „egyenes adás” módszerét is választhattuk volna – így viszont elkerülhettük, hogy például a felhőkarcolókból kiugrálók képét mutassuk. Ezt a sokkoló képsort később sem vetítettük.
– Amerikai optikával állítja, hogy a közszolgálatság fogalma értelmezhetetlen?
– Valóban ott mélyültem el ebben kérdésben. Ott a „public service” egyébként olyan egyszerű felhívásokat jelöl, hogy kössük be magunkat az autóban, vagy gyalogosként vigyázzunk a zebrán. Én azt tekintem közszolgálatnak, ami a hírpiacról valóban érinti és érdekli a nézőt, magyarul szolgálja a köz érdekeit. Gyakran előfordul, hogy elmegyünk egy eseményre, fölveszszük, dokumentáljuk, ám ha nincs benne közérdekű információ, akár a Híradóból is kimarad az anyag. Csupán azért nem kerül adásba egy történés, mert aznap dolgozott ott egy stábunk.
– Megengedhetik ezt maguknak?
– Igen. Mellesleg megfelelünk az ORTT elvárásainak is. Ők a felettes hatóság, ők is csak a dolgukat teszik, amikor saját elveik szerint mérnek bennünket.
– Hogyan jellemezné az RTL Klub jelenlegi Híradóját?
– Sok rövid hír, viszonylag nagy formagazdagság, interjú és élő bejelentkezés, ha szükséges, akár helikopterről is. Klasszikus megközelítés, modern apparátussal. Brüszszelbe már most is hazajárunk – nem állandó tudósítóval oldjuk meg, hanem jönnek-mennek a stábok. Az Európai Unió nálunk belpolitikának számít.
– Olykor viszont mintha hanyagolnák a krónikás szerepet, különösen mostohán bánnak a protokollhírekkel.
– Ez szándékos. Mi a közönségnek csináljuk a Híradót, nem a politikai elitnek vagy az utókornak. Azt valljuk, hogy a napi hírműsornak mindenekelőtt praktikusnak és érdekesnek kell lennie. A parlamentben is főleg az a fontos, ami a kisembert, a mi közönségünket érinti. A protokoll olyan formában is hidegen hagy bennünket, hogy általában nem utazgatunk miniszterekkel és kormányfőkkel. Ha az esemény mégis fontos a nézőink számára, akkor sem szállunk fel a kormánygépre, vagy ha mégis, akkor szigorúan kifizetjük. Vissza lehet nézni: bennünket nem lehetett megvenni egy-egy repülőúttal. Egyetlen olyan protokolláris terület van, ahol esetenként kivételt teszünk: a köztársasági elnök szerepléseit illetően. Ő szimbolikus voltánál fogva is közérdeklődésre tarthat számot. Az sem véletlen, hogy nálunk újévkor is az államfő mondja a köszöntőt, nem pedig a csatorna elnöke.
– Számos kritika éri a műsort a politikai reprezentáció arányai miatt…
– Ezeknek a kritikáknak rendszerint ingatag a valóságalapjuk. ORTT-statisztikákkal bizonyíthatom, hogy a kormányzat, az ellenzéki, illetve a kormánypárti politikusok szerepeltetésének aránya hoszszabb távon szakasztott olyan most is, mint az előző kormányok alatt volt. A klasszikus demokráciának tekinthető angolszász hagyományok szerint a politikusi megjelenések harmada a kormányzatot illeti, harmada a hatalmon lévő pártot vagy pártokat, harmada az ellenzéket. Ezt a hazai médiában éppúgy az RTL Klub közelíti meg a legjobban, mint 1999-ben vagy 2000-ben.
– Érik-e politikai befolyásolási kísérletek a hírműsoraikat? A közszolgálati híradóknál napi három-négy telefonhívás érkezik átlagban…
– Nem tudom, hogy mi lehet a közszolgálatiaknál. Mióta én ebben a székben vagyok, nem fordult elő ilyesmi. Ez persze nem jelenti azt, hogy másutt se fordulna elő. A pályám során a Magyar Televíziónál éltem át, hogy Antall József miniszterelnöksége idején megszüntették az Egyenleget, ugyanott Horn Gyula miniszterelnöksége idején sikerült elmozdítani Betlen Jánost a Híradó éléről. Az utóbbi már annyira mellbe vágott, hogy mindenáron el akartam menni egy időre az országból, és még a képernyő sem tudott itt tartani. Akkor mentem el Amerikába, a CNN-hez tanulni. Egyébként ha a kollégáim találkoznának politikai nyomásgyakorlással, azonnal fellépnénk ellene. Az RTL tőkeerős cég, s amikor Jean-Charles de Keyser, a társaság elnöke Magyarországon tartózkodik, mindig felteszi nekem ezt a kérdést. Ha igenlő volna a válasz, megvannak a brüsszeli fórumok, ahol szóvá tehetné az ügyet. Egy nagy és tehetős kereskedelmi tévének egyszerűen nem érdeke, hogy látványosan egyoldalú hírműsora legyen.
– A kampányidőszakban sem fordult elő említésre méltó eset?
– Ilyen kényes periódusban még arra is ügyelünk, hogy minden rivális párt képviselőivel ugyanannyiszor, ugyanolyan időtartamban találkozzunk, hogyha például a vita vagy a választási műsor technikai részleteit megbeszéljük. Ha mégis van konfliktus, magam írok levelet a magáról megfeledkezett párt sajtósának, elutasítva a méltatlan hangvételt. Ezeket eddig sikerült ilyen módon kezelni.
– Az eddigiekből az következik, hogy a csatornának nincs is tudatos politikai véleménye?
– Arra törekszünk, hogy a hírműsorokban minden kommentatív elemet kiöljünk képben és szövegben egyaránt. Ha csak egy kiválasztott párthoz vagy ideológiához kötődnénk, nem lenne ennyi nézőnk. Minden érvnél beszédesebb, hogy a 2002-es választási időszakban is bennünket néztek a legtöbben. Úgy érzik az emberek, hogy mi állunk a leginkább középen. Ezt amúgy az ORTT tartalomelemzése is alátámasztja.
– Mekkora a hírterület súlya a csatornán belül?
– Világos szereposztás az igazgatóságok között – még a pénzügyi terület is csak a vezérigazgatón keresztül érintkezik velünk. A programigazgatóság mellett a hírterület a legfontosabb: nekünk kell megadni a csatorna tartását.
– Sokan úgy hiszik, hogy a Heti Hetes és Fábry Sándor show-műsora is a hírigazgatósághoz tartozik…
– Pedig nem.
– Az emberek ezt nem kötelesek tudni. Úgy gondolják, hogy a Híradó is politizál, a Heti Hetes is meg a Fábry-show is…
– A Híradó nem politizál. Az azt jelentené, hogy véleményt is mond. Ilyet nem teszünk. Tény, hogy egyetlen kommentatív elemekből építkező szórakoztató műsor is képes azt a képzetet kelteni, mintha a „csatornának” lenne politikai véleménye. Pedig a műsorokban megszólalók a saját véleményüket mondják. Sem a Heti Hetesnek, sem Fábry Sándornak nem mi szállítjuk a híreket – még ilyen módon sem követik az RTL Klub Híradóinak tematizálását. Ám egy televízió közös fedele alatt sok minden elfér, s nem feltétlenül kell összekeverni a Ben Hurt a tévémacival. Ha valaki a szórakoztató műsorok alapján akarja megítélni a hírszolgáltatást, azzal nem tudok vitatkozni. A nézők persze küldenek mindenféle jeleket. Az ön által megemlített műsorok közül most Fábryt kicsit jobban nézik, mint a Heti Hetest. Abban viszont, hogy az RTL Klub Híradó mind a teljes, mind a fiatal nézők körében abszolút piacvezető, a csatorna összteljesítménye is közrejátszik.
– Volt-e olyasmi a három év alatt, amit mai fejjel másképp csinálna?
– Egy hírműsor naponta több száz adatot közöl, elkerülhetetlen, hogy ne csússzanak be apró hibák. Stratégiai hibát azonban meggyőződésem szerint nem vétettünk. Mindazonáltal a szakmai tévedések sem maradnak következmények nélkül. A legkirívóbb esetben napi szerkesztőt is eltanácsoltam már. Elég a látszat is, hogy hitelünket veszítsük, ezért nem lehetünk elég körültekintőek. A kiegyensúlyozottságot azonban nem percre és napra, hanem hosszabb távon kell rajtunk számon kérni. Aki így közelít hozzánk, nehezen találhat rajtunk fogást…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
