A tanácsadók
Sajnálatos tény, hogy miközben a Paksi Atomerőmű (PA) Rt. fontos biztonsági fejlesztésekre nem tudott pénzt szánni, olyan, úgynevezett „túlfizetett szerződéseket” kötöttek az erőmű vezetői, amelyek egy részét a létesítmény vizsgálati osztálya, valamint felügyelőbizottsága is megkérdőjelezhetett.
Szakértők szerint a fejlesztések egy részének elmaradása oka lehetett a biztonsági kultúra romlásának, és közvetve az erőműben kialakult súlyos üzemzavarnak.
Mint arról többször beszámoltunk, egy Medgyessy Péter érdekeltségébe tartozó cég 1991 januárja és 1992 augusztusa között húsz hónapon keresztül tanácsadást végzett az akkori vezérigazgatónak, Pónya Józsefnek, az MSZMP KB egykori tagjának. Mai értéken számolva a tanácsadásért százmilliós nagyságrendben fizetett az atomerőmű.
Összegszerűen is kísértetiesen hasonlít erre Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának egyik tagja, az Agóra Marketing Kft. és az atomerőmű közt 1997-ben megkötött üzlet. Arról, hogy milyen munka folyhatott itt, az Agóra honlapja azt írja: „Nem került egyelőre megvalósításra.”
A Népszava két, általa hasonlónak vélt ügyet is feltárt. Az egyik szerint Koltai Tamás, a paksi parlamenti vizsgálóbizottság fideszes elnöke az Atomerőmű-KSC Szekszárd női kosárlabdacsapat társadalmi elnökeként három, több tízmillió forintos szponzorációs szerződést írt alá az erőművel. Nemrég a lap azt is közölte, hogy az előző kormány külügyminiszterének, Martonyi Jánosnak az ügyvédi irodája 40 milliós keretszerződést kötött tanácsadásra a Paksi Atomerőmű Rt.-vel. Martonyi bevallása szerint az összegből egyelőre egymillió forintot kapott az iroda.
*
Pató Pálok a Horn-korszakban
A paksi atomerőmű 2-es reaktorának karbantartása közben bekövetkezett üzemzavar a paksi vizsgálóbizottság jelentéstervezete szerint nagy valószínűséggel a gőzfejlesztők vegyszeres tisztítására (dekontaminálására) és az abból származó magnetit-lerakódásokra vezethető vissza. A dekontaminálásra a gőzfejlesztőkben található alkatrészek (tápvízkollektorok) cseréje miatt volt szükség, hogy megóvják a dolgozókat a radioaktív sugárzástól. A cseréket azonban csak jókora késéssel hajtották végre. A késésnek több oka volt, de a karbantartó bizottság a legfőbb indokként 1995. december 14-én pénzügyi okokat említett meg. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) értékelése szerint azonban súlyos szakmai hibák sorozata vezetett ahhoz, hogy a kollektorokat késve, dömpingszerűen kellett kicserélni 2000–2001-ben. Ez a dömping és az egyszerre több helyütt alkalmazott dekontaminálás volt ez egyik fő oka a lerakódásoknak, amelyek miatt a későbbiekben tisztítóberendezést kellett alkalmazni. Vámos Gábor egykori biztonsági igazgató értékelése szerint a fokozatos – évenként 2-3 darabos – beavatkozás nem, vagy csak kezelhető módon okozott volna szennyezést a kazettákban. Amikor azonban 2000. július 6-án felfedezték az első kollektor kilyukadását, már rohamtempóban, két év alatt az összes kollektort le kellett cserélni. A karbantartók sugárvédelmét vegyi dekontaminációval oldották meg az 1–3. blokkokon, ami a blokkok elszennyeződését okozta.
Koltai Tamás szerint felmerül a kérdés, hogy volt-e összefüggés a kollektorok cseréjének elhalasztása és egy 1990-es évek második felében megkötött üzlet között. A kollektorokat ugyanis pénzügyi okokra hivatkozva nem cserélték ki, ugyanakkor – jelentős összegért – új kondenzátorokkal látták el az erőművet. Ebben az üzletben egyes információk szerint szerepet kaphatott Pónya József, az Antall-kormány idején távozó, és Szabó József, a Horn-érában irányító vezérigazgató is, aki jelenleg az MSZP képviselője.
*
Tisztogatás
A gőzfejlesztők dekontaminálása akkor lett aktuális, amikor a kollektorcserék már halaszthatatlanná váltak. Az első ilyen periódus az 1995–97 közötti időszak, amely alapvetően a 2-es blokkot érintette. Ebben az időszakban azonban az erőmű munkatársai a rendszerben felejtettek egy vakfedéltárcsát, amely szintén szennyezést okozott. Sokáig azt hihették, hogy ez az egyik oka az erőmű fűtőanyag-kazettáiban kialakult lerakódásoknak, de később rájöttek a dekontaminálás szennyező hatásaira. Elhatározták a tisztítást, de olyan hétkazettás technológiát kezdtek alkalmazni, amely megfelelően előkészített tervezése miatt nem okozott gondokat, és kevesebb veszéllyel is járt. A második dekontaminációs időszak 2000–2001-re tehető, amikor az egyik kollektor kilyukadását követően tömeges kollektorcserékre került sor. Aszódi Attila miniszteri biztos a paksi vizsgálóbizottság előtt alátámasztotta, hogy a gőzfejlesztőket annak tudatában dekontaminálták 2000–2001-ben, hogy az tömeges kazettaszennyeződést okoz. Ekkor ráadásul egy harminckazettás, nem megfelelően tervezett tisztítóberendezést rendeltek meg a francia Framatome ANP-től, de erre csak elvi engedélyt kértek és kaptak az OAH-tól.
Hibás berendezés, hiányos csarnok
A harminckazettás tisztítórendszer több szempontból volt hiányos. Az úgynevezett B üzemmódhoz, vagyis a kazetták tisztítás utáni pihentetéséhez rendelkezésre álló búvárszivattyú nem volt megfelelő méretezésű, és nem rendelkezett megfelelő tartalékkal. A tisztítás során nem volt megfelelő műszerezettség és vészjelző rendszer a normálistól eltérő állapotok észlelésére.
Nem volt kielégítő a tisztítandó üzemanyag-kazetták illeszkedésének beállítása sem, ami a szivattyú hiányosságaihoz hasonlóan akadályozta a hűtővíz áramlását.
A reaktorcsarnokban nem állt rendelkezésre egy daru, mert éppen máshol dolgozott, ezért a pihentetési időszak tovább tartott a megengedettnél, a karbantartási szellőzők pedig nem voltak felszerelve az előírt szűrőkkel, és ez az üzemzavar után károsanyag-kibocsátást okozott.
*
Európa egyik legsúlyosabb üzemzavara
A paksi atomerőműben az említett hiányosságok miatt olyan üzemzavar következett be, amelyet egyes szakértők Európa egyik legsúlyosabb üzemzavaraként szoktak említeni.
A gondokat okozó tisztítótartály a reaktor mellett, egy 15 méter mély, vízzel feltöltött medencében működött. Április 10-én, 16 órára a hatodik adag fűtőanyag-kazetta tisztítása befejeződött. A tartály kinyitásához és a kazetták kivételéhez szükséges daru azonban nem állt rendelkezésre. A következmények ismertek. Mivel csak kis teljesítményű szivattyú végezte a hűtést, felhevültek a fűtőanyag-kazetták, amelyek a tisztítótartály fedelének felnyitása után hősokkot kaptak és összetörtek. A berendezésből a nyitás pillanatában egy magas hőmérsékletű, radioaktív gázokat tartalmazó gőzbuborék tört fel. A művelet azonban – a jelentések szerint – a daru kötelének elszakadása miatt megszakadt, és a csarnokban ugrásszerűen megnőtt a radioaktivitás. Hajnali negyed ötkor újfent sikertelenül próbálták meg leemelni a tartály deformálódott fedelét, ami további hat napig az ismételt próbálkozások ellenére úgy maradt. A szellőzőrendszert csak április 11-én, délután egy órakor kapcsolták ki, amikor a sugárzó anyag nagy része már távozott a kéményen keresztül.
Az utólagos szakértői vélemények szerint a tartályban nem volt kizárható a spontán láncreakció lehetősége. Miközben az ország számos pontján mértek a normál értéktől eltérő háttérsugárzási értéket, addig Pakson csak egy detektor jelzett kilengést.
Tatár Attila, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője és az illetékes környezetvédelmi hatóság bizottsági meghallgatása során kiderült, hogy az információkat késve kapták meg az atomerőműtől.
*
Alvó kormányszervek
A Koltai Tamás által elkészített jelentéstervezet szerint az Országos Atomenergia-bizottság (OAB) összehívása a kazettaszenynyezések és az ezzel összefüggő intézkedések során számos alkalommal kívánatos lett volna az elmúlt években, ezért az OAB elnökei, a mindenkori gazdasági miniszterek személyesen is felelnek az üzemzavar kialakulásáért. Mivel az OAB kormánybizottság, a jelentés szerint nem hatáskör nélküli miniszteri biztost, hanem kormánybiztost kellett volna kinevezni az üzemzavar utáni helyzet kezelésére. Ugyanakkor az atomtörvény szerint az ország nukleáris biztonságáért a kormány felel. A jelentés kitér arra is, hogy a lakosságvédelem területén kizárólagos hatáskört gyakorló kormányzati koordinációs bizottság a belügyminiszter vezetésével a veszélyhelyzetet nem ismerte fel, ülést nem tartott, a tájékoztatásról és a lakosság védelmében szükséges előzetes intézkedésekről nem határozott, és a kabinet a soros ülésén a kérdéssel nem foglalkozott, döntéseket nem hozott.
*
Felelősség nélkül
A súlyos üzemzavar szakmai mulasztásai miatt egyelőre csak néhány osztályvezetőt és igazgatót részesítettek megrovásban; Vámos Gábor, a paksi atomerőmű igazgatója, illetve Vöröss Lajos, az OAH egyik igazgatója önként mondott le posztjáról.
A berendezés hiányosságai és annak engedélyezése miatt a Framatome ANP, a PA Rt. és az OAH egyaránt hibáztatható.
A tisztítótartályt a Framatome ANP üzemeltette, a PA Rt. azonban elismerte, hogy nem felügyelte kellő módon ezt a tevékenységet, valamint hiányzott az egyértelmű munkamegosztás is a két fél között. Az OAH pedig elvi engedélyt adott a berendezésre, pedig egy új technológia alkalmazásához tüzetesebben kellett volna vizsgálódnia. A paksi bizottság jelentéstervezete úgy tartja, a súlyos üzemzavar cégirányítási és vezetési mulasztásokra is visszavezethető, mert a tisztítási rendszernek nem volt egyszemélyi, felelős koordinátora.
A PA Rt.-ben a biztonsági kultúra romlása ugyanakkor több éve megfigyelhető folyamat, amelynek kialakulásában szerepet játszott a túlzott magabiztosság és a munkahelyi légkör változása az állandó személycserék miatt.
A tervezet megállapítja azt is, hogy hiányosak voltak a tulajdonos intézkedései. A súlyos üzemzavar következtében a PA Rt.-t több tízmilliárd forintos kár érte, de a társaság tulajdonosa, a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. és az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. igazgatóságai a felelősség megállapításának mellőzése mellett csak a paksi cég éves üzleti bevételét korrigálták.
Koltai Tamás szerint az MVM Rt.-nek feljelentést kellene tennie ismeretlen tettes ellen többek között hanyag kezelés bűntette miatt, és elengedhetetlen az erőmű teljes felső vezetői körének leváltása. Ezután négypárti konszenzus alapján kell kinevezni az új vezetőket, akik szakmai alapon folytathatnák az intézmény irányítását. A képviselő szerint felül kell vizsgálni az MVM Rt. hosszú távú, túl magas árat megszabó energiavásárlási szerződéseit is, mert többek között ennek köszönhető az atomerőmű „túlhajszolása”, amely ahhoz vezetett, hogy a termelés szempontjait helyezték a biztonsági megfontolások elé.
***
Kevés dologban dönthetett az igazgatótanács
Egymilliárd forintos értékhatár alatt a Paksi Atomerőmű Rt. igazgatósága nem dönt a szerződésekről, ez az erőmű vezetésének joga és felelőssége. Így az egyesek által túlfizetett szerződéseknek nevezett tanácsadói megbízásokról tájékoztatást kapott az igazgatóság – közölte lapunkkal Molnár Károly, a Paksi Atomerőmű Rt. (PA Rt.) igazgatóságának elnöke.
Tájékoztatása szerint az igazgatóságnak nem joga és nem kötelessége ismerni a tulajdonos Magyar Villamos Művek Rt. szerződéseit, így nem voltak ismereteik a hosszú távú energiaimportról szóló megállapodásokról sem, amelyekről Koltai Tamás azt állítja, hogy befolyásolták az erőmű termelését.
A vezető állítja, hogy nem terhelték vissza a reaktorokat a szerződések elvárásai miatt, hiszen a kilencvenes években a lerakódási gondok előtt a paksi atomerőmű majdnem száz százalékon teljesített.
A biztonsági kultúra tíz-tizenkét éves romlásáról mindenki beszél, de nehéz róla nyilatkozni, ha senki sem világítja meg, hogy mik ennek a romlásnak a jellemzői – véli Molnár Károly.
Szerinte semmilyen romlás nem következett be a biztonság területén az erőműben, mert a paksi atomerőmű hatvanmilliárdot fektetett be a biztonság növelésére. Mint elmondta, az igazgatóságnak nem volt feladata, hogy a termelést maximumra tervezze, hanem éppen a biztonság fenntartásának és az élettartam-meghosszabbítás elindításának szempontjait vették figyelembe az üzemzavar előtti utolsó üzleti tervben.
A tulajdonos kevesellte is, hogy csak szolid, 400 milliós nyereséget jelöltünk meg az adott évre, és a közgyűlés végül másfél milliárdos nyereséget fogadott el – közölte az elnök.
Molnár Károly úgy tartja, hogy személyi változtatások sem okozhatták a biztonsági kultúra romlását. Állítása szerint csak azért történtek váltások, mert a vezetés felső szerkezetét megváltoztatták. A vezérigazgató alá két helyettest neveztek ki, akik igazgatókat bíztak meg, de az üzemzavarig az erőmű gyakorlati irányításában nem történt változás.
Molnár Károly elismerte, hogy hibát követett el az erőmű műszaki és biztonsági osztálya, amikor a hiányosságokkal terhelt tisztítótechnológiát elfogadta és alkalmazni kezdte, de hozzátette: az igazgatótanácsnak nem volt feladata dönteni a felelősségre vonásokról. Mint ismert, végül az erőműben mindössze négy-öt embert büntettek meg a súlyos üzemzavar miatt, például megrovásban részesült a vegyészeti osztály, valamint a tisztítóprojekt vezetője és helyettese, de a tegnapi napig nem bocsátottak el senkit.
Az igazgatóságnak nem volt feladata az új tisztítótechnológia műszaki tartalmának vizsgálata sem, az erőmű vezetői csak azt közölték, hogy az új technológiáról megkötötték a szerződést és elkezdik vele a tisztítást – mondta el Molnár Károly, aki szerint az üzemzavarról szóló tájékoztatás is törvényszerű és megfelelő volt.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
