Schröder vitatott atomüzlete Pekinggel

Ismét Kínában járt a német kancellár. A Berlin–Peking közeledés újabb fejezetéhez érkezett, de a gazdasági kapcsolatok jelentős elmélyítése mellett a hazai koalíciós partner kritikáját is kiváltotta Gerhard Schröderrel szemben. A Zöldek nemtetszéssel vették tudomásul, hogy a kormányfő az üzleti kooperáció szolgálatában meglepő politikai engedményekre hajlandó, és e téren sokkal messzebb megy el, mint bármelyik elődje. A kancellár maradéktalanul magáévá tette a kínai álláspontot a Tajvan-kérdésben, és az 1949-es polgárháború során a szárazföldtől elszakadt sziget végső függetlensége ellen foglalt állást.
Az EU-val szemben is vendéglátói oldalára állt a kancellár, és a Kínával szembeni fegyverszállítási embargó beszüntetését szorgalmazta. Ezt az állásfoglalását állítólag előzőleg egyeztette a franciákkal. A Zöldek bal szárnyához tartozó képviselő, Christian Ströbele szerint az embargó hatálytalanítása – tekintettel a Kínában továbbra is kritikus szabadságjogi helyzetre – elhibázott jeladásnak számít.
Az ökológiai párt számára a legnagyobb problémát egy Pekingnek szállítandó plutónium-előállító üzem jelenti. A Hanuban felépített, de tétlenségre kényszerített létesítmény a Zöldek atomenergia-ellenes politikájának elsőszámú szimbóluma. 1991-ben az akkor a hesseni tartományi kormányban a környezetvédelemért felelős miniszter, Joschka Fischer akadályozta meg annak üzemeltetését. A tulajdonos Siemens-konszern – állítólag ötvenmillió euró ellenében – csak akkor adhatja el a vitatott üzemet Pekingnek, ha erre megkapja a kormány exportengedélyét. A Zöldek attól tartanak, hogy az így megvásárolt technológiát a kínaiak katonai célokra is felhasználhatják.