Selejtező

Kommunikálni, azt nagyon tudnak. Aki kizárólag a koalíciós kommentárok alapján próbál tájékozódni az Alkotmánybíróság tegnapi döntéséről, az rossz ösvényen indul el az igazság felé. A szocialisták örökös tartalék miniszterétől a kormánypártok frakcióvezetőin át az utolsó mameluk hírmagyarázóig azt hajtogatták Medgyessy emberei, hogy az alkotmánybírák csak egy apró eljárási vita nyomán semmisítették meg a tartalmilag kifogástalan kórháztörvényt. Ez akkora lódítás, hogy még az ellenkezője sem igaz.

Az Alkotmánybíróság valóban nem emelt kifogást a profitorientált befektetők számára az egészségügyi intézményekben működtetési és tulajdonszerzési lehetőséget biztosító törvény tartalmával szemben. A dolog szépséghibája, hogy a jogszabályt érdemben nem is vizsgálta, az – sportnyelven szólva – már a selejtezőben elbukott. Más hasonlattal élve olyan ez, mint amikor valaki Vágó Istvánnál már a beugrókérdésnél elhasal. Az alkotmánybírák nem a kórháztörvényről, hanem az MSZP és az úgynevezett SZDSZ alkotta koalíció jogállami kultúrájáról, demokráciafelfogásáról mondtak ítéletet. (Érdekes, de a tényeket és a dolgok menetét nem befolyásoló mellékkörülmény, hogy a testület szokatlan módon az elnök szavazatával hozta meg határozatát.)

Emlékezetes, hogy a törvényt az ellenzék, valamint számos szervezet tiltakozása dacára fogadták el. Látva, hogy a javaslat kiváltotta indulatok jócskán túlmutatnak a parlament falain belül szokásos csatározásokon, júniusban a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte a jogszabályt az Országgyűlésnek. A nyári szünet örömeire, az akkor már sokadik szabadságát töltő miniszterelnökre gondoló kormánypártok az államfői döntés napján, változatlan formában újra átverték a Házon a törvényt, amely így hatályba lépett. Akkor nem csak ellenzéki körökben vélték úgy sokan, hogy a kormányerők méltatlanul jártak el Mádl Ferenccel szemben.

Tegnap óta tudjuk, ami történt, több mint udvariatlanság: alkotmánysértés. Az Országgyűlés a koalíció hibájából áthágta a jogszabály újratárgyalására vonatkozó alkotmányos előírásokat, nem biztosította az érdemi (újra)tárgyalás feltételeit, ezért a törvényt az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenség (!) címén semmisítette meg. A testület a jogbiztonság és a hatalommegosztás szempontjából garanciális jelentőségűnek tartja a „feladóhoz” visszakerült törvények megvitatását. Nos, ezt igyekszik csip-csup eljárási vitaként, technikai malőrként beállítani a kormányoldal. (Lapzártánkig Bárándy miniszter arcbőrének állapotáról nem érkezett híradás.)

A tegnapi határozat legfontosabb üzenete, hogy az alkotmányos előírásoknak nem elég formálisan eleget tenni, a jogállam nem bolhacirkusz. Morális elégtétel, de bátorító jelzés is ez a köztársasági elnöknek: bátran éljen a jövőben is alkotmányos jogaival. Különösen fontos lehet mindez akkor, amikor a parlament gyakran hoz újbóli megfontolásra érdemes döntéseket; tegnap például egy olyan törvényről szavazott, amely európai intézmények szokatlanul határozott figyelmeztetése szerint ellentétes a nemzetközi normákkal.

Persze az egészségügy az Alkotmánybíróság döntésével nem került jobb helyzetbe: a koalíció a reform – bármit jelentsen is ez – folytatásával fenyegetőzik, s várhatóan újra nekifut a kórháztörvénynek – legközelebb talán túljut a selejtezőn, és az alkotmánybírák a tartalmat is vizsgálhatják. De nem ez a legrosszabb hír a betegeknek és az egészségügyben dolgozóknak. Tegnap ugyanis a parlament elfogadta a jövő évi költségvetést…