Strasbourg balról nézve

Emlékeznek még egy bizonyos Erik Jürgensre? A mesebeli apókát idéző arccal megáldott holland úriember hosszú hónapokon keresztül vívott ádáz harcot a magyar státustörvény ellen. Jelentéseket készített, győzködött, nyilatkozgatott, s érvei valahogyan mindig a román és a szlovák vezetés álláspontjával csengtek egybe. Az Európa Tanács baloldali raportőrének véleménye szerint a kedvezménytörvény elfogadhatatlan a Magyarországgal szomszédos országok számára, mert etnikailag diszkrimináló, sérti a területi integritás és a jószomszédi kapcsolatok elvét. A kérdésben szakértőként nyilvántartott Jürgens egyebek mellett képtelen volt különbséget tenni a nemzet és az állampolgár fogalma között. A jogász végzettségű politikus számára az állampolgárság mindmáig egyenlő a nemzeti hovatartozással. Ez az úriember véleményezett a határon túli magyarság megsegítését, s szülőföldön való megmaradását célzó jogszabály ügyében. Ennek az úriembernek a véleményét szent és cáfolhatatlan tényként kezelte a Kovács László vezette diplomácia. Őrá lehetett hivatkozni a státustörvény ellehetetlenítésekor. A holland állításai megdönthetetlen érvként jelentek meg a magyar baloldali publicisták véleménycikkeiben. Szava az európai álláspontot jelentette. A Külügyminisztérium és a balliberális sajtó folyamatosan azt sugallta, hogy a Jürgens-féle vélekedés a státustörvényről tulajdonképpen Magyarország uniós csatlakozását veszélyezteti. Günter Verheugen EU-bővítési biztos ugyanakkor éppen a Népszabadságnak adott egyik interjújában nyomatékosította: a kedvezménytörvény körüli vita egy pillanatig sem jelentett veszélyt a magyar csatlakozásra.
Strasbourgban a nyár folyamán ismét a határon túli magyarokat érintő téma került előtérbe. Az Európa Tanács politikai bizottságának raportőre jelentést fogalmazott meg az autonómiák jelentőségéről. Az Andreas Gross által jegyzett dokumentumot elfogadta a strasbourgi közgyűlés, így júniustól az emberi jogok védelmére specializálódott európai szervezet a helyi konfliktusok és a kisebbségi helyzet megoldására eszközként ajánlja tagországainak a regionális autonómiát. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlése ajánlásában kimondja: a helyi autonómiát lehetőleg tárgyalások útján kell megalapítani, létét az alkotmányba kell foglalni. A dokumentum szerint az autonómia helyben választott törvényhozó és végrehajtó testülettel rendelkezik, beleszólása van az országos ügyekbe, s elegendő pénzt kell biztosítani a működéséhez. A svájci politikus jelentését a finnországi, olaszországi és dániai önkormányzó régiók tanulmányozása után állította öszsze. Bár az ET közgyűlésén jelen lévő magyar képviselők támogatták a határozatot, az esemény Budapesten szinte teljes mértékben visszhang nélkül maradt. A napi hírek szintjén sem számolt be a magyarországi sajtó kilencven százaléka a Strasbourgban történtekről, holott az Andreas Gross javaslata nyomán született határozat precedensértékű megfogalmazása miatt jóval nagyobb politikai súllyal bír, mint a Jürgens-féle jelentés a kedvezménytörvényről.
A svájci ET-képviselő a Pro Minoritate Alapítvány és a Budapest Analyses meghívására nemrég Budapesten járt, s részt vett egy, az autonómia szerepét taglaló konferencián. A Külügyminisztérium részéről senki nem tartotta fontosnak, hogy hivatalos vagy legalább informális szinten találkozzon az egyébként szocialista színekben politizáló ET-raportőrrel. Egyetlen kormánypárti, baloldali napilap sem volt kíváncsi arra, miként vélekedik az autonómiáról, a kisebbségekről, a határon túli magyarok kérdéséről egy európai politikus, aki őszintén elkötelezett egy olyan ügy mellett, amely részben rólunk, magyarokról szól. El tudják képzelni, mit tenne a bukaresti diplomácia, sajtó, ha egy ET-képviselő ajánlást fogalmazna meg a nemzetállam méltatására, esetleg a kisebbségek jogainak elismerése ellen? Pártállásra való tekintet nélkül szobrot emelnének a derék külföldinek. Ezzel szemben minálunk a hatalom részéről senkit nem érdekel Andreas Gross. Hogy miért? Az ok, mint mindig, szánalmasan kicsinyes. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – amelynek legfelső vezetése lassan az MSZP erdélyi fiókszervezetévé degradálja a szövetséget – éppen „élethalál”-harcban áll az autonómiát zászlójukra tűző „radikálisokkal”, azokkal, akik konkrét lépéseket tesznek a székelyföldi autonómia mielőbbi létrehozása érdekében. A külügyi tárca a maga módján igyekszik besegíteni Markó Béláéknak, nem tekinti időszerűnek az erdélyi önrendelkezés kérdését. Csakhogy ez a pártpolitikai megfontolás figyelmen kívül hagyja, hogy az RMDSZ programjában is szerepel az autonómia megvalósításának szándéka. A vita ugyanis Erdélyben nem arról szól, hogy szükséges-e a magyar önrendelkezés, hanem arról, hogy ezt miként és mikor egyszerűbb megvalósítani. Az RMDSZ belső döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa még a nyáron elfogadott állásfoglalásában közli: az európai etnikai, nemzetiségi kisebbségek, közösségek helyzetének demokratikus, békés politikai eszközökkel való rendezésében jelentős lépésnek tekinti a regionális és kulturális autonómiákról szóló ajánlást, amelyet a svájci Andreas Gross, a parlamenti közgyűlés alelnökének jelentése alapján fogadott el az Európai Tanács. Ezen túl, a vajdasági magyarok számára éppúgy időszerű és rendkívül fontos, hogy a jelenlegi, kezdetleges állapotban működő autonómia újabb európai hátszelet kapjon. Erdéllyel ellentétben a Délvidéken papíron – megfelelő belgrádi jogszabállyal alátámasztva – már működik az önrendelkezés, hivatalos formában is tevékenykedik a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács. A strasbourgi ajánlás nem aktuálpolitikáról szól, hanem egy olyan jelzés, amely azt mutatja, Európa lassan magára talál a nemzeti kisebbségek közösségi jogainak ügyében. Ennek tudatában felháborító az az érdektelenség, amely a baloldalon – kormányzatot és médiát beleértve – kíséri az Európa Tanács ajánlását.
Mitől képviseli a holland Erik Jürgensnél kevésbé Európa álláspontját a svájci Andreas Gross? Miért fontosabb Kovács Lászlóéknak a határon túliak megsegítését célzó státustörvény elleni ET-hadjárat, mint ugyanazon szervezet egyértelmű kiállása az autonómiatörekvések mellett? Hogyan történhet meg, hogy a Külügyminisztérium szótlanul szemléli, amint a székelyföldi autonómiát sürgető erdélyi magyarokat meghurcolja a román rendőrség, miközben Strasbourg az önrendelkezést az etnikai konfliktusok kezelésének egyik eszközeként ajánlja tagállamainak, így Romániának is?
Nem vitás a kettős mérce érvényesítése. A kormánynak az az igazi európai vélemény, amely pitiáner aktuálpolitikai érdekeinek éppen megfelel. Jürgens jól jött a „fideszes” státustörvény megnyirbálásához, Gross viszont kényelmetlen az MSZP közeli RMDSZ ellenfeleinek térnyerése miatt: magyar nemzetpolitika 2003 végén…