Nehogy elcsépeltté váljon a hungarikumok, a kimagasló értékű, elsősorban hazánk sajátos viszonyai között megszületett termékek hangoztatása. Ennek megelőzését is szolgálta az a tanácskozás, ahol kutatók, termelők, fogyasztók és nemesítők cseréltek gondolatokat az ágazatot leginkább feszítő gondokról. Az uniós belépésig már szinte alig van idő, de sajnos – állapították meg az összejövetel résztvevői – felkészületlenek vagyunk. Szakadék mélyül a tudomány és az agrárium irányítói között, mert az utóbbiak nem képesek a termelésben jelentkező mindennapi válságok kezelésére.
A magyar föld népe a Viharsaroktól a Rábaköz parasztságáig egyetemesen vallja: ellehetetlenült a mezőgazdaságból élők helyzete hazánkban. Tej és tehenészet, sertéshízlalás és -tenyésztés, a teljes baromfiágazat külön és együtt olyan megpróbáltatásokat élnek át, amelyből kiút nem sejlik, a termelők viszont egyre szegényednek, sokan megrendülten „várják” a számukra semmi biztatót nem jelentő európai csatlakozást.
A magyar tudományos élet mezőgazdálkodással törődő gondolkodói a segíteni minden módon elkötelezettség jegyében hívták létre a találkozót. A gazdálkodás szinte minden ágában olyan kincsek birtokában vagyunk, amelyeket nem szabadna elherdálnunk. Jelen körülmények között nincs megfelelő súlya, ára például az állattenyésztésben legelőn nevelt magyar szürke jószágnak, igaz, versenyeztetésre módunk sem nyílhatott. A négyezer darabos törzsállományból csupán az összehasonlításig jutottunk. A mangalicaszaporulat éppen eléri azt a küszöböt, hogy e téren versenytárs lehessen, de mennyiségi tartalékkal nem rendelkezünk. Magyar parlagi tyúkhúsból készíthető kóstolókat tarthatunk ugyan a turistáknak, de mindez édeskevés ahhoz, hogy beleszólhassunk a nyugati piac alakításába.
Sokszor hallottuk már, hogy tűrhetetlen a pollentelítettség számos, legeltetésre alkalmas dombvidékünkön. Mint ahogy azt a kérdést is feltették már jó néhányan, hogy hol vannak a cigája, racka juhok, a kecskenyájak, hogy lelegeljék a parlagfüvet, segítséget nyújtva ezzel is az anyagilag legyengült önkormányzatoknak. Hazánk több, mint egymillió hektár gyepterülettel rendelkezik. Jószágcsordák nélkül elvadulnak, silányodnak míves pusztai legelőink, pedig a XIV. századtól innen indították „lábon-bőrben” az élő állatot a nyugat-európai vásárokra. Ezek jelentették a legjelentősebb bevételi forrást, maguk voltak – a ma divatos kifejezést használva – az igazi hungarikumok.
De a hungarikumok ugyanúgy megtalálhatók a zöldség-gyümölcsfélék, de még a gyógynövények rendjében is, és talán reménykedhetünk abban, hogy legalább ezen a területen nem kell éveket várni a megfelelően feldolgozott, minőségi árura. Ennek alapja viszont a begyűjtés, a felvásárlás, a csomagolás, a kínálat megszervezése, megfelelő áruismertetővel, és természetesen reklámmal is. Van még egy hangsúlyos területe az agráriumnak, amely az egész földkerekségre igaz: a mezőgazdálkodás a környezetvédelem legjelentősebb eleme. A talajvédelem, a vizek hasznosítása, az öntözéses gazdálkodás érdekében a Vásárhelyi- terv – bár most Tisza-tervet emlegetnek egyesek – megvalósítása új lehetőséget ígér. A lehullott csapadékot ne engedd ki kertedből, határodból haszon nélkül – tanította a XIX. század egyik jeles vízszabályozó mérnöke. A mai körülmények között is elsősorban a mezőgazdálkodás képes bizonyítani a tétel igazát. A zöldség- és gyümölcstermesztésben is sok hungarikumot tudunk felmutatni. Szakemberek szerint a sajátos ízeket és gazdag beltartalmat hordozó meggy, málna, kajszi, szőlőfélék előtt nyílhat meg a piac, mint ahogy a magyar fűszerpaprika, vagy az étkezési fehér húsú paprikafélék is számíthatnak új vevőkörre. A pálinkafélék – elsősorban a gyümölcsökből készítettek – külön kategóriát jelentenek a hungarikumok sorában.
A részt vevő tudósok, szakemberek, termelők teljesen egyetértettek abban, hogy a magyar mezőgazdálkodás kiváló minőségű termékei olyan piacokat is meghódíthatnak, amelyeken eddig ismeretlenek voltak. A tanácskozást megnyitó Glatz Ferenc a segítő szándékot hangsúlyozta. Mint mondta: „A magyar tudománynak segítenie kell az állam polgárát, hogy a világversenyben nyíló lehetőségeket és kényszereket felismerje, hogy a szállásterülete kínálta termelési adottságokat kihasználhassa, és környezetgazdálkodási kötelezettségeinek eleget tehessen. Az agráriumban élő polgártársainkra különös felelősség hárul: ők nemcsak élelemtermelők, leleményes hasznosítói és árutermelői a Kárpát-medence éghajlati és talajadottságainak, hanem ők a szülőföld természeti értékeinek első számú karbantartói is.”
Sajnálatos, hogy a mezőgazdaság jelenlegi irányítói nem ennek alapján támogatják a mezőgazdaságból élőket. Különben keserűségükben nem így fogalmaznának az útlezáró tiltakozók: „Vidéksorvasztó ez a minisztérium és nem fejlesztő.”
origo.hu
Beismerte tettét az Orbán Viktor megöléséről posztoló férfi
