Tisztelt Szerkesztőség!

Wallner Ákos (Sopron): A Magyar Nemzet november 15-i számában ismertetőt közölt Legeza László Burgenland, Várvidék és az Őrség című munkájáról, a december 6-i, Hétvégi Magazinban pedig hosszú (nagyon jó) cikk jelent meg Burgenlandról. Sajnos azonban egyre jobban terjed az a tévhit, hogy a Burgenland megjelölés a tartományban levő várakkal áll kapcsolatban. Erről keretben egy tetszetős, de téves magyarázat is olvasható. Az ellenkező bizonyításául idézem G. F. Litschauer: Österreichische Geshcichte (Obelisk Verlag Wien, 1965) című könyvét, amelyben a 415. oldalon az alábbi magyarázat olvasható a tartomány elnevezésének eredetéről: „A Burgenland név csak 1918-ban keletkezett, és azt Alfred Walheim, a későbbi nagyérdemű tartományi főnök terjesztette el (a köztudatban). Levezetése a régi nyugat-magyarországi vármegyék elnevezésének végéből történt: Pozsony (Presburg), Moson (Wieselburg), Sopron (Ödenburg), Vas (Eisenburg), nem pedig – mint az sokszor hallható és olvasható – a tartományban levő számos várból.” Az idézetből az is látható, hogy az akkori osztrák kormány Pozsony egy részére is igényt tartott volna. Tehát a magyar vármegyék német neve burgra végződött, innen az elnevezés. A Várvidék szó szerinti fordítás azért sem helyes, mert a Land nemcsak vidéket, tartományt is jelent (Landeshauptmann = tartományi főnök, nem pedig vidéki főnök). Helytelen Legeza megjelölése a Wartról (Felsőőrség) is, a Wart ugyanis magyarul Őrvidéket jelentett, és Felsőőr falu (ma város) mellett található Alsóőr falu, amelyiknek lakossága ma is zömében magyar. Legeza névadásából az következne, hogy Őriszentpéter vidéke az „Alsóőrség”, ami nyilván téves. A földrajzi nevek önkényes lefordítását szerintem kerülni kell, mert különben Salzburgot is Sóvárként lehetne megjelölni.

Ritoók Zsigmond (akadémikus, Budapest): Mindig nagy érdeklődéssel és élvezettel olvasom Ludwig Emil Rejtőzködő Magyarország című sorozatát. Most az egyszer azonban egy kis botlásra hívnám fel a figyelmét. A Magyar Nemzet december 13-i számában a gyöngyöspatai templomról írva Ézsaiás/Izaiással kapcsolatban a szerző azt a megjegyzést teszi, hogy ennek népies neve Jessze. Ez tévedés. Jessze a héber Jisajból (Vulgata Isai, ugyanígy a revideált Károlyi) ered. Hogy mikor, kinél és miért lett belőle Jessze, nem tudom. Isai (Jessze) Dávid király apja, s így Jézusnak őse. Vagyis a szóban forgó kőasztalon nem Izaiás (Ézsaiás) fekszik (akinek semmi köze Jézus leszármazásához), hanem Isai/Jessze, akinek utóda Dávid, Salamon, majd Jézus, a nemzetségfa tehát logikusan nő ki belőle. Az, hogy Máriát is beleveszik a családfába, a művész ötlete lehet, mert Lukács 2,4 szerint József volt Dávid házából való.

Simon Istvánné (Budapest): Megható volt hallani a kormánytévében (mtv1) Medgyessy miniszterelnök szózatát, amelyben a lakáscélú támogatások megnyirbálását magyarázgatta. Persze, arra gondosan ügyeltek, hogy e rendelkezéseket akkor hozzák meg, amikor kormányuk tagjainak már a zsebében van a még a régi feltételek mellett felvett 30 millió forint hitel. Így a legnagyobb megdöbbenést az váltotta ki, hogy a lakásügyi kormánybiztos, Csabainé, akinek kötelessége lett volna mindent megtenni a lakáspiac fellendüléséért s a fiatalok lakáshoz jutásáért, minden gond nélkül felépítette saját luxusházikóját. Hát ennyit az úgynevezett szocialista erkölcsről. A pályakezdő fiatalok pedig egyelőre mondjanak le az önálló otthonról. Maradjanak csak keservesen kiizzadott albérletükben, vagy ha arra sem telik majd, az estére felállított kempingágyakon pihenjenek éjszaka a nagymama lakásának előszobájában. Hiszen nálunk demokrácia és esélyegyenlőség van, ugyebár?