A 6,5 millió választópolgár 19 pártból választhat, s a közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy ebből a több mint másfél tucat pártból vagy koalícióból hatot juttat be a törvényhozásba, s szinte egybehangzóan azt jósolják, hogy a választások győztese Vojiszlav Seselj Szerb Radikális Pártja lesz, amelyet a vezér kényszerű távollétében Tomiszlav Nikolics alelnök vezet. A közvélemény-kutató intézetek a pártok népszerűségi sorrendjében egyetértenek, csak adataik mutatnak némi eltérést. A szélsőségesen nacionalista pártnak nem kevesebbet, mint 20-25 százalékot jósolnak. A közvélemény-kutatók többsége második helyre a Kostunica vezette Szerbiai Demokrata Pártot teszi 15-18 százalékkal, őt követi a Labusz-féle G17 Plusz 10-18 százalékkal, a „nagyok” sorát negyedikként a kormányzó koalíció vezető pártja, a Demokrata Párt zárja 10-15 százalékkal. A Milosevics-féle Szerbiai Szocialista Párt ugyancsak parlamenti párt lesz az 5-6,5 százalékával, ennél többet gyűjtene össze a Vuk Draskovics vezette Szerb Megújhodási Mozgalomnak és Velimir Ilics Új Szerbiájának a választási szövetsége, 6,5-7,5 százalékot. Volt olyan közvélemény-kutatás is, amely szerint még három vagy négy párt átjut az ötszázalékos parlamenti küszöbön. Ezek a Szerbiai Liberálisok, a Demokratikus Alternatíva, a párttá alakult Otpor (Ellenállás) és az Együtt a toleranciáért nevű vajdasági–szandzsáki–sumadijai választási szövetség, amelyet regionális és kisebbségi pártok alkotnak, köztük a Vajdasági Magyar Szövetség és még két kisebb vajdasági magyar párt. Maguk a közvélemény-kutatók is azt hangoztatják, hogy nem zárhatók ki a meglepetések, sőt a nagy meglepetések sem. Az újév előtti napokban ugyanis sok szavazó elutazik, és sokan hazatérnek külföldről. Módosul tehát az eddig szerepelt választók összetétele, a hazatérők politikai hangulatát nem mérhették a közvélemény-kutatók. Azt is kalkulálni kell, hogy a választók egyharmad része az utolsó pillanatban dönti el, kire voksol. Hamis lehet a közvélemény-kutatás azért is, mert sokan nem voltak hajlandók megnevezni, kit támogatnak majd. Ezek többsége feltehetőleg radikális szavazó.
A tizenkilenc párt és koalíció egyébként – kissé leegyszerűsítve – két részre osztható: az egyikbe a régi, Milosevics–Seselj-féle rezsim pártjai, a szocialisták és a nacionalisták sorolhatók, a másikba pedig a demokraták, a reformirányzat. Valószínűsítik, hogy a radikálisok nem szereznek annyi szavazatot, hogy egyedül is kormányt alakíthassanak, partnerre pedig nemigen számíthatnak. Hacsak a szocialistákkal nem találnak ismét egymásra. De még az sem lenne elegendő ahhoz, hogy Nikolics legyen a kormányfő. Vojiszlav Kostunica, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) elnöke megerősítette, semmi szín alatt nem lép koalícióra a radikálisokkal és a Demokrata Párttal. Ez a nyilatkozat alaposan leszűkítette a koalíciós lehetőségeket. A legvalószínűbbé vált – illetve már-már egyedül lehetségessé –, hogy a kormányt a G17 Plusz és a DSS alakítsa meg. Mi lesz akkor, ha e két pártnak nem lesz meg a szükséges parlamenti többsége? Egyik lehetőség, hogy a parlamentbe bejutó kisebb, demokratikus irányultságú párt (ha lesz ilyen) csatlakozik hozzájuk, a másik pedig, hogy újabb választásokat írnak ki. Erre a veszélyre egyébként figyelmeztetett az együttműködését kínáló Demokrata Párt (DS), amely szerint a leglogikusabb lenne a három nagy demokratikus párt (DSS, G17 Plusz és a DS) koalíciója, amelynek biztosan lenne is többsége a szkuptinában.
Ugyancsak nehéz megjósolni, hogyan szavaznak majd a vajdasági magyarok. S még nehezebb, lesz-e magyar képviselő a parlamentben. Két koalícióban van magyar párt. Az Együtt a toleranciáért tagja, mint említettük, a Kasza vezette VMSZ, az Ágoston András-féle Vajdasági Magyar Demokrata Párt pedig a Vajdasági Reformistákkal tart. Ám a G17 Plusznak is vannak magyar jelöltjei, köztük a VMSZ-ból kilépő Ispánovics István volt szabadkai polgármester. Az Otpornak szintén. Nem tudni, hogy a minapi Ágoston–Kasza-tévépárbaj – amely érdekes volt ugyan, de a polgárok szemében „döntetlennel” ért véget – mennyire változtatott a magyar választók hangulatán. A harmadik legerősebb vajdasági magyar párt, Páll Sándor VMDK-ja bojkottra szólította fel a magyarokat, az ellen tiltakozva, hogy a választási törvény nem teszi lehetővé, hogy magyar, illetve kisebbségi képviselője is legyen a szerb parlamentnek.
Beismerés Djindjics merénylőjétől
Zoran Djindjics állítólagos merénylője, Zvezdan Jovanovics azért ölte meg a szerb miniszterelnököt, hogy megakadályozza bajtársai kiadatását a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. A miniszterelnök gyilkosai ellen folytatott per negyedik napján, csütörtökön felolvasták Jovanovics rendőrségi vallomását. A per másodrendű vádlottja ebben részletesen beszámol arról, hogy társaival együtt több ízben is próbálkozott a miniszterelnök meggyilkolásával. Jovanovics közölte, hogy személyesen ő likvidálta Djindjicset: március 12-én két lövést adott le rá. Az elsőrendű vádlott, Milorad Lukovics Legija szorgalmazta, hogy sürgősen öljék meg Djindjicset, mert a miniszterelnök húsz szerbiai katonatisztet és rendőrt akart kiadni az NT-nek. Legija a Stop Hágának fedőnevet adta akciójuknak. (MTI)
origo.hu
Keresik a kismotorral forgalomba hajtó gyerek megmentőit
