Még nem készült el a köztisztviselők, meg úgy általában a tisztességes emberek személyes biztonságáról és védelméről szóló törvény, ebben a parlamenti ciklusban nem is várhatjuk megalkotását. Készült viszont törvénytervezet egy köztisztviselő ellen, aki esküjéhez híven megpróbálta védelmezni állampolgárok millióinak csekélyke spórolt pénzét, soványkán fiadzó befektetéseit; ez ellen a köztisztviselő ellen, aki nem hagyta szó nélkül az adóforintokból felhalmozott közpénzek elherdálását, pénzintézetek egymás közötti etikátlan és kétes végeredményű tranzakcióit, mert tudta azt, amit egyes pénzügyi zseniken és bankárokon kívül mindenki más, még az óvodás gyermek is tud: az állam meg a bank pénze is a kuporgató, a százféle módon megsarcolt és megnyomorított kisembereké, az ő vagyonkájukat, jövőjüket teszik kockára merészen felelőtlen pénzügyérek, brókerek, amikor a törvényes előírásokat kijátszva, a kiskapuk lehetőségeit kihasználva egymás közös vagy magánszámláit hizlalják. Szász Károlyt félholtra verték, mert a PSZÁF elnökeként rájött, némely magyar pénzintézetekben milliárdos panama folyik, és a nagyszabású szemfényvesztés a magas politikai köröket is érinti.
A magas politikai körök reakciója nem maradt el. Hozhattak volna jó törvényeket is a további csalások lehetőségeinek megakadályozására, de ők – általunk kevéssé ismert, magasabb szempon-tokra való tekintettel – rossz törvényt ügyeskedtek össze. Úgy döntöttek, hogy Szász Károlyt leváltják, hivatalát pedig oly módon alakítják át, hogy a jövőben minél kevesebb lehetősége legyen a magas politikai köröknek kellemetlenségeket okozni. Azt mondják, hogy az új törvény a befektetők és a befektetések fokozott védelmét szolgálná, de első, hevenyészett benyomásunk szerint pont azokat a befektetőket és befektetéseket védi fokozottan, akik ellen a többséget kellene megvédelmezni. A törvénycsomag egyik előírása szerint a bankszámla-tulajdonosoknak ez év január 30-ig jelentkezniük kell a számlavezető pénzintézetüknél, adategyeztetés céljából. Hogy ennek a rendelkezésnek miféle gyakorlati értelme, pénzmozgást megakadályozó haszna van, azt épelméjű ember még nem látta át. Számlát nyitni eddig is csak az összes számba vehető személyi adat ellenében lehetett, pénzt felvenni szintén. Ilyen ötlet kizárólag egy szellemi fogyatékkal élő agyában születhetett meg, s törvényként csak a morális fogyatékkal élők szavazhatták meg. S a hozzájuk hasonlók (lásd: balliberális sajtó) riogathatják az embereket azzal, hogy ha a köztársasági elnök nem írja alá a parlamenti többség által megszavazott törvénytervezetet, akkor a számlatulajdonosok kötelesek lesznek a szilveszterig hátralévő időszakban a bankokban tülekedni. Ellenben, ha Mádl Ferenc aláír, akkor az adategyeztetés időpontját a jólelkű parlament kitolja áprilisig.
Mádl Ferenc természetesen nem dőlt be a törvény hangzatos címének, s nem engedett a hisztérikus zsarolásnak sem. Álláspontja szerint a törvény veszélyezteti a jogbiztonságot, ezért az Alkotmánybíróságtól kérte annak előzetes alkotmányossági vizsgálatát. A jó szándékú, emberarcú, a választópolgárok javát szolgáló parlament az elnök döntésétől függetlenül hozhat olyan határozatot, amely szerint a bankszámla-tulajdonosoknak nem kötelező most agyontiporniuk egymást, ráérnek, pár nappal húsvét előtt is. S mi ad az ég! A magyar népképviselet hivatott kiválasztottjai kegyet gyakoroltak. Az alkotmánybírák töprenghetnek, a számlatulajdonosok halogathatnak, a szabadlábon lévő pénzmosókat meg úgysem érdekli ez az egész parlamenti hercehurca.

Egy milliárdos fegyverkereskedő, egy volt vezérkari főnök és az ukrán kémbotrány