Vita az otthonteremtési politikáról

Parlamenti pártok – az MDF kivételével – vitáztak a múlt héten egy fórumon a lakáspolitikáról, otthonteremtésről. Mindössze abban értettek egyet, hogy a kérdést kiemelten kell kezelni. A lakásállomány megújulásához évente legalább 40 ezer otthont kellene építeni. Elhangzott: a háztartások 46 százaléka nem tervez változtatást lakáskörülményeiben, 43 százalékuk változtatni szeretne, 11 százalékuk pedig anyagi helyzete miatt képtelen erre.

Pontatlan adatot, 27 ezer kiadott építési engedélyt említett Fegyverneky Sándor, az Országos Lakásügyi és Építésügyi Hivatal elnöke egy fórumon. Kijelentését Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízott korrigálta, s közölte: az év első kilenc hónapjában 41 ezer építési engedély lett kiadva, ami több, mint a tavalyi bázisszám. Az idei mutatók alapján jövőre 36-38 ezer lakás építése várható. Csabainé a Társaság a Lakásépítésért (TL) szervezet fórumán kijelentette: az előző ciklusban elkezdett bérlakásépítés folytatódik. Az előző és a mostani kabinet által a feladatra szánt 50 milliárd forintból 10 ezer bérlakás készülhet el. Mivel ezt az ütemet szerinte nem fogjuk bírni, a lakbér-támogatási rendszer kialakításával párhuzamosan megindulhat a vállalkozói bérlakásépítés – tette hozzá. Fegyverneky Sándor is a magántőke megjelenésére számít, s mint mondta: ezekben a bérházakban szükség lesz nemcsak támogatott, de piaci alapú bérlakásokra is. Csabainé szerint 2005-ben már el lehet érni a 4-5 ezer vállalkozói építésű bérlakásszámot, majd egy évvel később a nyolcezret. Mádi László, a Fidesz lakáspolitikai szakértője emlékeztetett rá, hogy már a jövő évre ötezer volt előirányozva, így csúszás van. Véleménye szerint ködösítés folyik, s egybe akarják mosni az állami és a vállalkozói megvalósítást. Mádi rámutatott: a bérlakásépítésre szánt 2002. évi húszmilliárdos forrást a kormány jövő évre már hétmilliárdra apasztotta, s a vállalt 30 ezer államilag támogatott bérlakás számát tízezerre mérsékelte.
Mádi László hangsúlyozta: a kormány lakáspolitikáját a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság jellemzi. Miközben a lakásépítés jó üzlet az államnak, restrikciós intézkedések történnek. A döntések pedig úgy születnek, hogy nem is vizsgálják azok gazdasági hatásait. Hozzátette: a költségvetésben pontatlan volt a lakástámogatási kiadások számítása, hiszen a tervezett 134 milliárd helyett 220 milliárd forintot költöttek el. Utóbbi állítással kapcsolatban Fegyverneky Sándor kiemelte: pontos számot nem lehetett mondani, mert a rendszer felül nyitott, a keret nincs maximalizálva, így azt sem lehetett előre tudni, hányan vesznek fel hitelt.
Béki Gabriella SZDSZ-es politikus aláhúzta: a Fidesz-kormány hibája volt, hogy miközben intézkedéseivel valóban megmozdította a lakáspiacot, nem figyelt oda arra, hogy a többség hitelképtelen. Béki Gabriella egyetértett a Medgyessy-kormány adókedvezményeket csökkentő döntésével, sőt azt mondta: a lépés nem volt elégséges.
Az SZDSZ-es képviselő ugyanakkor hozzátette: szükség lenne arra, hogy a használt lakás vásárlásakor és felújításakor is fel lehessen venni a szocpolt. Ezzel a szegényebb rétegeket lehetne támogatni. Mádi úgy látja, hogy a kormánynak főleg a fiatalok lakásszerzési lehetőségeit kellene szélesítenie, akár csökkentenie a kötelező önrész arányát. Végezetül Mádi partnerséget ígért a feladatok megoldásában, Csabainé pedig azt kérte, hogy a Fidesz ne fokozza a bizonytalanságot. A politikusok mindössze abban értettek egyet, hogy az otthonteremtést szükséges kiemelten kezelni.
A pártok vitafóruma előtti konferencián Bodnár György, a Magyar Téglás Szövetség elnöke rámutatott: célszerű lenne a döntés-előkészítéskor különválasztani a gazdaság- és a szociálpolitikát. A költségvetés egyensúlyának megteremtéséhez pedig nemcsak a kiadásokat lehet csökkenteni, hanem a beruházásokat is lehet növelni. A gondolatot Bodnár folytatta: a feketegazdaságban nagy pénzek vannak, amelyek kifehérítéséből jelentős bevételre tehetne szert az állam. Példaként a cseh gyakorlatot ismertette, ahol az építőipari termékek után a vállalkozóknak csupán hat százalék általános forgalmi adót kell fizetniük, míg a magánszemélyeknek ennél jóval többet. Ezzel elérték, hogy az építkezések 75 százalékát már a vállalkozások valósítják meg – ismertette Bodnár. Elhangzott, hogy idehaza megfordult az elmúlt években kedvezőbbé váló trend, s ismét háttérbe szorulnak a vállalkozók által megvalósított építkezések. A GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója, Molnár László hozzátette: a nagy nemzetközi ingatlanfejlesztő cégek sem szeretik az illegális eszközöket alkalmazó piaci szereplőket, mert így a versenyben hátránnyal indulnak. A bizonytalanságról Bodnár György úgy vélte, az káros a piacra, s a kormánynak középtávú kijelentéseket kellene megfogalmaznia. Ha ezt a piaci szereplők elhiszik, akkor nem lesz kapkodás – tette hozzá az elnök.
A jövő évtől bevezetendő telekáfával kapcsolatban Molnár megjegyezte: piaci becslések ennek következtében nyolcszázalékos ingatlanpiaci drágulást várnak, ám a GKI szerint ennek mértéke háromszázalékos áremelkedést hozhat. Igaz, a munkabérköltségek és az energiaár-emelés miatt a drágulás tíz százalék is lehet. Az állami támogatásokról a GKI szakértője megjegyezte: éves szinten 100 milliárd forint új lakástámogatási kiadás 180 milliárd forint értékű lakásberuházást indukál. Sőt, ez a hitelaránytól függően elérheti a 240 milliárd forintot is. Jelentésük szerint az állami támogatások értékéhez viszonyítva – az adókon, a többletfogyasztáson és a korábbi munkanélküliek aktívvá válása miatt ki nem fizetett segélyeken keresztül – tízszázalékos hasznot realizál az állam.
Gneth Zoltán, a TL elnöke kiemelte: amíg az unióban a bérlakások aránya 35 százalék, addig Magyarországon csupán nyolc. Aláhúzta: amíg az unióban a GDP 1,5 százalékát fordítják lakástámogatásra, addig Magyarországon legfeljebb a 0,8 százalékát. Tízezer új lakás építése 117 milliárd forinttal növeli a GDP-t, s 50 ezer új munkahelyet teremt. Hozzátette: a teljes lakásállomány megújításához évente 40 ezer új lakást kellene építeni.
László Miklós szociológus kiemelte: a háztartások 46 százaléka elégedett jelenlegi lakáshelyzetével, és nem tervez változtatást. Változtatni akar 43 százalékuk, míg 11 százalék elégedetlen, ám anyagi helyzete miatt erre nem képes. A lakások 23 százaléka 1945 előtt épült, az épületek egyötöde paneles, vagy iparosított technológiával készült. Mintegy 300 ezer lakás nem lakott, 30 ezret pedig nem lakás céljára használnak. Száz lakásból 15 komfort nélküli vagy szükséglakás, s mindössze ötezer lakás szűnik meg évente. A jelenlegi lakásállomány sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elégíti ki az igényeket. Különösen kilátástalan a fiatalok helyzete, és sokan emiatt házasodnak, illetve vállalnak később gyermeket. A szociológus tanulmányuk konzekvenciáit ismertetve elmondta: az általuk megkérdezettek 17, a költözést tervezők 29 százaléka tudná elképzelni, hogy bérlakásban éljen, vagyis változás van a szemléletben. A lakásmobilitás miatt szükség lenne bérlakásokra. Ezek számának igényekhez való alakítása esetén közel 250 ezerrel több bérlakásra lenne szükség.