Kimondva-kimondatlanul ez az egyéves börtönbüntetés példát kíván statuálni az esetleges újabb parancsmegtagadók elriasztására. A most bebörtönzöttek és családjaik azonban úgy vélik, folytatódni fog a morálisan egyre gyengébb izraeli hadsereg tartalékos tagjainak engedetlenségi mozgalma, amelyet a résztvevők „bátorság a visszautasításra” névvel illetnek. Való igaz, egyre többen választják lelkiismereti okokból, hogy a palesztin területeken való portyázás helyett inkább megtagadják a parancsot. Az izraeli hadsereg vezetése nagyon felháborodott a mozgalom tevékenysége miatt, amelyet azonnal be is tiltottak, ám tovább folytatódott a parancsmegtagadások sorozata. Az elmúlt hónapokban egy elitkommandó tizenhárom tagja tagadta meg, hogy a megszállt területeken hajtson végre bevetéseket. Rajtuk kívül további 27 tartalékos pilóta hangoztatta, nem vesz részt olyan, palesztin fegyveresek ellen végrehajtott akciókban, amelyekben civilek is áldozatul eshetnek. A mozgalom tevékenységét szinte betetőzte az a szimbolikus cselekedet, amelyet egy nagy tekintélyű katonatiszt hajtott végre az elmúlt héten. Eitan Ronel nyugalmazott alezredes az „erkölcstelen vezetéssel” szembeni tiltakozásul visszaadta rangjelzését. Az alezredes azzal magyarázta cselekedetét, hogy teljesen felháborította a fegyvertelen zsidó tiltakozó december 26-án történt agyonlövése.
Az ilyen és hasonló esetek hatására néhány nappal ezelőtt Móse Jaalon vezérkari főnök és a Sin Bét belbiztonsági szolgálat négy korábbi vezetője annak a véleményének adott hangot, hogy a hadsereg elmúlt néhány hónap alatt mutatott teljesítménye csak egyre jobban megerősíti a palesztin szélsőségeseket, a lakosság körében pedig tovább nőtt az Izrael-ellenesség. A kimutatások szerint egyébként a fiatalok 30 százaléka támogatja a parancsmegtagadó mozgalmat, igaz, nem egyedül emberiességi szempont vezérli a szimpatizánsokat. Az Izraelben szolgáló katonák ugyanis jóval kevésbé veszélyes bevetéseket hajtanak végre, míg a ciszjordániai vagy a Gázai övezetben szolgáló egységek kifejezett mészárszéknek számítanak. Ennek megfelelően immár több százra tehető azoknak a katonáknak a száma, akik inkább a börtönt választották, mintsem bemerészkedtek volna a veszélyes területekre. Nem beszélve azokról a katonákról, akik felettesük egyetértésével Izraelben teljesítenek szolgálatot.
Az izraeli politika eközben nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, a sajtó pedig hasonlóan furcsán viszonyul hozzá. A kiegyezéspárti izraeli baloldal egy része ugyan támogatná a „bátrakat”, ám ezzel magára venné a hazafiatlanság bélyegét, amely tovább mélyítené válságát.
A szélsőjobboldali kormány ugyanakkor minden palesztinoknak adott engedményt a „terrorizmus eredményének” titulál, s minden békepárti személyt a mártírok emlékének meggyalázójaként fogad. A sajtó pedig leginkább hallgat a hírekről, s nyitva hagyja a kérdést: vajon mi történik a hadsereggel, ha a jelenség tömegessé válik?
origo.hu
Századvég: Őrzi vezető szerepét a Fidesz-KDNP
