A büntető alapítvány

Új időket élünk: a rendszerváltás óta összpárti konszenzussal működő Illyés Közalapítvány (IKA) példa nélküli módon megbüntette egyik korábbi támogatottját. A magyar kormány által létrehozott pénzosztó szervezet alapító okiratában ez áll: célja a határainkon túl élő magyar közösségek és a szórványmagyarság támogatása, sajátos gondjai megoldásának elősegítése. Az IKA úgy próbál segíteni, hogy pénzt kér vissza a támogatandótól. A vétkes egy székelyudvarhelyi alapítvány, melynek vezetője, Szász Jenő szálka Markó Béla és Kovács László szemében egyaránt, így aztán minden eszközzel megpróbálják ellehetetleníteni.
Kezdjük elölről. A székely anyaváros polgármestere még a Sapientia Egyetem létrehozása előtt elindított egy magyar nyelvű felsőoktatási intézményt. A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája a tatabányai hasonló nevű intézmény kihelyezett kara. Az iskolát működtető Székelyudvarhelyért Alapítvány a polgári kormányzat alatt sikerrel pályázott több anyaországi szervezetnél, ennek eredményeként a magyar televíziózásban úttörő módon folyamatos élő adás lebonyolítására alkalmas stúdiót hoztak létre, ugyanakkor román országos bajnokságot nyert sportegyesületet működtetnek. Mivel kormányváltás történt Budapesten, a támogatások egy csapásra megszűntek, így át kellett csoportosítaniuk a forrásokat. Ennek esett áldozatául az egyik nyertes pályázat is anynyiban, hogy az IKA-támogatásból megvásárolt ingatlant – melyet egy civil centrumnak képzeltek el – nem tudták átalakítani és az odatervezett irodát elindítani. Fontos: a kapott pénzből megvették a házat, szóval nem másra használták a támogatást, az elszámolásukat elfogadták, de önhibájukon kívül (egyelőre) nincs pénzük befejezni a programot.
Az IKA időközben rászállt az alapítványra, és első lépésként delegációt küldött a stúdió (ez szintén anyaországi támogatásból jött létre) működésének megvizsgálására. A vizsgálat után a kuratórium SZDSZ-es titkára szakvéleményt fogalmazott meg, és úgy döntött, az élő adást lehetővé tevő optikai kábelt áthelyeztetik az egyik RMDSZ-es szenátor sógorának birtokában lévő televízióhoz. Ennek műszaki felszereltsége lényegesen gyengébb, a szakembereik is vagy Budapestre mentek dolgozni, vagy átigazoltak az alapítványhoz, de ez nem volt szempont a döntésben. Az is érdekes, hogy a döntés – ha végrehajtják – szerződésszegéssel jár, és nagy öszszegű, az IKA által fizetendő kártérítési pert vonhat maga után.
Jellemző a kuratórium eljárására, hogy a tavaly októberi döntésüket a mai napig nem közölték az udvarhelyiekkel. Érdekes véletlen, hogy időközben a román vámhatóság is rosszindulatúan értelmezett egy jogszabályt, és több milliárd lejre, vagyis tizenhatmillió forintra büntette meg az alapítványt olyasvalamiért, amit például az RMDSZ vezette státusirodák esetében nem sérelmezett. Itt jön a képbe a politika: az RMDSZ kívülről támogatja a kisebbségben kormányzó baloldali pártot, míg Szász Jenő polgári szerveződést hozott létre az egyre baloldalibb RMDSZ ellenében. Ezt pedig nem tűrik Markóék: ahogy az egyik romániai magyar szenátor nemrég fogalmazott: az RMDSZ nem kegyelmez azoknak, akik ellenjelölteket indítanak. Az összehangolt bukaresti–budapesti nyomássorozat legutóbbi elemeként a magyar közalapítvány lépett: mivel a pályázatban és annak elszámolásában nem találtak hibát, arra hivatkozva kérik vissza az ingatlanra elköltött negyvenmilliót, hogy „nem teljesült a pályázati cél”.
A közalapítvány történetében (bár sok milliárd forintot kiosztottak) még soha nem kértek vissza támogatást. Akkor sem, amikor az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány elnöki luxusautót vásárolt az egyébre kapott pénzből. A kuratóriumnak egyébként számtalan lehetősége lett volna segíteni a forráshiányos erdélyi alapítványon, de ezt meg sem próbálták annak ellenére, hogy jól tudják: az erdélyi civil társadalom számára az IKA olyan, mint a lélegeztetőgép. Ha elzárják a csapokat, a korábbi támogatottak sok esetben még a villanyszámlát sem tudják kifizetni. Érdekes az is, hogy a magyar költségvetési támogatások elapadása csak azokat fenyegeti, akik nem álltak át azonnal a kormányváltás után. A Tőkés László vezette Királyhágó-melléki egyházkerülettől már megnyert pályázatot vettek el és adtak oda a Mudura Sándor nevével is fémjelzett és egyébként csak utólag pályázó RMDSZ-es alapítványnak, a polgári kormány által létrehozott Sapientia Egyetem támogatását pedig megkurtították.
Ide csak egyetlen adalék: Tabajdi Csaba szocialista képviselő a költségvetési vitában benyújtott ugyan egy módosító indítványt az erdélyi egyetem támogatásának szinten tartására, de aztán a saját javaslatát sem szavazta meg! A Kárpát-medencében nem azt várják az IKA-tól, hogy büntessen, hanem azt, amiért létrehozták: a segítséget. És nyíltságot, átláthatóságot, vagyis pontosan azt, amit nagy hanggal skandált az MSZP a kampányban. Ezzel szemben az IKA hónapok óta nem válaszol lapunk kérdésére, hogy az elmúlt esztendőkben mennyi pénzzel támogatták Markó Bélát és az RMDSZ különféle pártalapítványait. Hallgat a Határon Túli Magyarok Hivatala és az illetékes államtitkár, Szabó Vilmos is, pedig mind az általuk megszavazott üvegzsebtörvény, mind a korábbi jogszabályok köteleznék őket az adatszolgáltatásra. Pedig jó volna tudni, hogy az RMDSZ által irányított Communitas, Iskola és Progress alapítványoknak juttatott – információink szerint – több mint egymilliárd forint mire kellett, és hogyan számoltak el vele. Jó volna azt is tudni, hogy hova kerül a Szabó Vilmos politikai államtitkár és Bálint Pataki József HTMH-elnök által közösen kezelt, évi több száz millió forintos koordinációs keret – mi ugyanis ezekre a kérdésekre sem kapunk választ. Az IKA pártpolitikai érdekek miatt elvesztegeti a több mint egy évtizedes erkölcsi tőkéjét – ahelyett, hogy a határon túli magyarság belső vitái és a magyar belpolitika fölé emelkedve végezné a dolgát, átlátszó módon beleavatkozik a küzdelembe, politikai furkósbot szerepet osztva magára.
Kár érte, de nem kell csodálkozni rajta: az új kormány határon túli magyar politikája is a harcról szól. A szakmai érvek sem számítanak: a kedvezménytörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatás lebonyolítását például Erdélyben és Kárpátalján kicsavarták a pedagógusszövetségek kezéből, és olyanok kezébe adták, akik kevesebb gyakorlattal, infrastruktúrával és szaktudással, ám annál nagyobb MSZP-s elkötelezettséggel rendelkeznek. Horvátországban nem tekintik tárgyalópartnernek azt a HMDK-t, amely például múlt évben az eszéki járásban a megszerezhető huszonöt kisebbségi képviselői helyből huszonkettőt megszerzett, ugyanakkor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsok esetében azért nem tárgyalnak velük, mert „nincs választáson szerzett legitimitásuk”.
Ezek után már azon sem lehet csodálkozni, hogy Kovács László vette a bátorságot ahhoz, hogy szlovák tárgyalópartnerének megígérje: a Felvidéken nem érvényes a kedvezménytörvény. Lám, így lehet figyelmen kívül hagyni egy legitim parlament döntését.