Az utóbbi időben a hatalom állandó zaklatásainak kitett Lvivszka Gazeta című napilapban közölt elemzésében Koszty Bondarenko politológus mindenekelőtt arra hívja fel a figyelmet, hogy az ukrán gazdaságról és politikáról beszélve szinte mindenki előszeretettel használja az oligarcha, a klán, a család terminológiákat, ám arról már az esetek többségében megfeledkeznek, hogy az oligarchák és klánok világa is gyorsan változik, folyamatos mutáción megy keresztül. Új emberek jönnek és velük együtt megjelennek az új érdekek is. Az új játékosok pedig nem csupán új játékszabályokat állítanak fel, hanem alaposan össze is kuszálják azokat, bonyolultabbá és átláthatatlanabbá téve a játéktéren zajló eseményeket.
A klánok közül ma a legerőteljesebben a doneckiek nyomulnak előre, egyáltalán nem csinálva abból titkot, hogy Kijev teljes bevételét célozták meg. Nemrég még az ország második fővárosának státusára áhítozó Harkiv – az egykori kormányfő, Valerij Pusztovojtenko vezette Népi Demokrata Párt fellegvára – bekebelezése után a doneckiek most elsősorban a korábbi nagy ellenfél, Dnyipropetrovszk meghódítására törnek. Elemzők szerint már csupán idő kérdése, hogy a Rinat Ahmetov nevéhez kötődő agreszszív és a gátlástalan ipari-pénzügyi struktúrák előtti kapituláció mikor következik be. Annál is inkább, mivel a donecki klán az államfő vejének – 1,3 milliárd dolláros vagyonával Ukrajna második leggazdagabb emberének számító –, Viktor Pincsuknak a személyében megfelelő szövetségesre is talált. Mind látványosabb siker koronázza a doneckiek immár több éve folytatódó előrenyomulását a Krím-félszigeten és Dél-Ukrajnában, mindenekelőtt az Odessza-Mikolajiv-Herszon kikötővárosok által képezett háromszögben. Ügyes manőverezésüknek köszönhetően egyre biztosabban érzik magukat Nyugat-Ukrajnában is, fokozatosan kiszorítva a térségből az ukrán ellenzék vezéregyéniségével, Viktor Juscsenkóval szimpatizáló ipari-pénzügyi csoportokat, amelyeknek az utóbbi időben sokkal több volt a kellemetlensége és a vesztesége, mint a haszna.
Kijev viszont, ahol ma, a bankok és a kirendeltségek szintjén legalábbis, szinte mindegyik önmagára valamit is adó klán megkapaszkodott, már sokkal keményebb dió a doneckiek számára. A fővárosban ugyanis akarva-akaratlanul szembe kell nézniük a korántsem a vendégszeretetükről ismert, az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt (USZDP/o/) védőernyője alatt tevékenykedő Viktor Medvedcsuk– Hrihorij Szurkisz duett és elvbarátaik szúrós tekintetével, a főváros polgármestere, Olekszandr Omelcsenko családi holdingjával, és az ugyan szervezetlen, ám saját érdekeit keményen védő központi bürokráciával.
Úgy tűnik azonban, hogy mindez a legkevésbé sem irritálja a doneckieket, akik láthatóan egyre otthonosabban érzik magukat a Hrusevszkij utcai kormányépületben, ahol Viktor Janukovics révén övék a miniszterelnök, a fűtő- és energetikai iparért felelős miniszterelnök-helyettes, valamint az ágazatot közvetlenül irányító tárca vezetőjének a bársonyszéke. Az első helyettes személyében ott van emberük az elnöki adminisztrációban, míg a parlamentben az a Régiók Pártja alkotja a második legnagyobb frakciót, amelyiknek maga a kormányfő az első embere. És donecki a főügyész, Hennagyij Vasziljev, aki a közelmúltban történt kinevezéséig a parlament első elnökhelyettesének tisztségét töltötte be.
A doneckiek előretöréséhez a megfelelő gazdasági hátteret a Rinat Ahmetov által irányított és hozzá közel álló ipari-pénzügyi csoportok teremtik meg. Az egyébként Ukrajna leggazdagabb emberének tartott tatár származású, 37 éves Ahmetov vagyonát a lengyel Wprost című lap 1,9 milliárd dollárra becsülte. Botorság lenne természetesen a doneckiekkel kapcsolatban valamiféle monolit szervezettségű klánról beszélni, mivel ez messze nem így van, ellenben mindenkor képesek felülemelkedni a közöttük levő ellentéteken és összefogni, ha a stratégiai érdekeik úgy kívánják.
Manapság pedig az egyik legfontosabb stratégiai érdek az Európai Unió bővüléséből adódó negatív kihatások mérséklése, amelynek feladatát a legeredményesebben a Dunaferr Rt. privatizációs tenderében győztes Donbássz Ipari Szövetségnek sikerült felvállalni. A szeplőtelen szűzlány szerepében tetszelgő, ugyancsak Ahmetov befolyása alatt álló vállalatcsoport egyik vezetője és 700 millió dollárjával Ukrajna ötödik leggazdagabb embere, Szerhij Taruta a kijevi Zerkalo Nyegyeli hetilapnak adott interjújában azzal büszkélkedik, hogy az általa irányított korporáció elsőként az ukrán vállalatok között mindegyik partnere számára könnyen áttekinthetővé és világossá tette tevékenységét, hiszen akik végérvényesen otthon akarnak lenni Európában, azok számára az off-sore övezetekből megismert módszerek egyszerűen elfogadhatatlanok.
Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a donecki úthenger látványos előretörését, amelyet egyes elemzők Ukrajnának a Doneck megyébe való integrálására irányuló törekvésnek tekintenek, valójában mások irányítják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a politika Olimposzán végbemenő változások végrehajtásához, elsősorban a biznisz és a politika összefonódásából adódóan, szükség van a konkurens ipari-pénzügyi csoportok beleegyezésére és támogatására is, annak ellenére, hogy a doneckiek ma már fontos állami tisztségeket birtokolnak. Ezzel együtt azt sem lehet kizárni, legalábbis ez év novemberéig, hogy az államfő egyszerűen meneszti a kormányfőt és minisztereit, ahogyan az annak idején megtörtént Pavlo Lazarenkóval, akinek dnyipropetrovszki impériuma szinte már az egész országot bekebelezte, ám pillanatok alatt kártyavárként omlott össze. Elemzők szerint a doneckiek szűklátókörűségére vall, hogy egy esetleges ilyen fordulat bekövetkezéséhez éppen ők, Viktor Janukovics kormányfő és az őt támogató parlamenti erők teremtették meg a feltételeket, lehetővé téve az USZDP/o/ számára, hogy kénye-kedve szerint manipulálja az eseményeket. Azzal ugyanis, hogy a Régiók Pártja önként vagy kényszerből, de belement a politikai reform támogatásába, kiszolgáltatta magát az elnöki adminisztráció vezetőjének, Viktor Medvedcsuknak és az agresszivitásukról elhíresült szociáldemokratáknak, akiknek politológusok szerint ugyanúgy nincs közük a szociális elvekhez és a demokráciához, mint a tengeri malacoknak a tengerhez és a malacokhoz. Az viszont mindenki számára nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben csakis a politikai reformot vezénylő Medvedcsuk akaratán múlik, hogy ez év októberében milyen játékszabályok szerint kerül sor Ukrajna következő államfőjének a megválasztására, ami pedig még a doneckiek számára is okozhat kellemetlen meglepetést.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
