A feldebrői templom

Államalapításunk korának néma tanúi a Mátra hegység déli lábánál – a fejedelmi Aba nemzetség X. századi szállásterületén – fennmaradt építészeti emlékek: Pata vára, Sár monostora, Tarnaszentmária és Feldebrő egyházai. Az előbbieknek csupán ásatag maradványai élték túl egy évezred viharait, de a két román kori templom falai bőven mesélhetnének az első ezredfordulóról. A Tarna menti Szentmária egyháza és altemploma minden bizonnyal Szent István király nagybátyja, Mihály herceg családi szentélyéül, majd nyughelyéül szolgált a 900-as esztendők végén, a közeli Feldebrő altemplomának keletkezéséről pedig ezt jegyzi meg Levárdy Ferenc a magyar templomok művészetéről írott könyvében: „Aba Sámuel Feldebrőn építtetett a levert Koppány-lázadás zsákmányából hatalmas, centrális bizánci templomot, amelynek mind a négy oldalához félköríves apszis kapcsolódott. A templom szolgálatára bizánci szerzeteseket állított. Amikor a trónörökös [Szent Imre herceg] korai halálával felderengett előtte az uralom lehetősége, István nyugati koncepciójának szellemében bencéseket telepített a bizánci rítusú szerzetesek mellé, akik [később] altemplomot építettek a zarándokhellyé vált sírkamra mellé.”
Lássuk, mi maradt meg mára a XI. század eleje óta számtalan építésen és romboláson átesett debrői templomból! A tekintélyes, tornyos barokk épület padlószintje alól az 1970-es években megkezdett ásatás tárta fel a hússzor húsz méteres élhosszúságú, öthajós, centrális alaprajzú templomot, amelyet középen négyezeti pilléreken nyugvó kupola koronázott. Közeli formai rokona a franciaországi Germigny des Prés-ben található (kisebb méretben), további társai a korabeli bizánci birodalomból ismertek. Ezeknek azonban nincs altemplomuk, míg a feldebrői műemlék egyház a keleti szakasza alatt lévő haránt irányú altemplomáról híres. A négyszögű épületet még az Árpád-korban – a XII. és XIII. század fordulóján – az északi és déli falak lebontásával átalakították hoszszanti szerkezetűvé és háromhajóssá. A szélső mellékhajó oszlopközeit egybefalazták, az épületen kívül került altemplomlejárat helyett új lépcsőt készítettek a déli oldalon. A román stílusú templomot a XV. században megújították, e korszak emléke a déli falon látható befalazott csúcsíves kapuzat.
Az Eger ellen 1552-ben indított török hadjáratkor a templom Debrő faluval együtt felperzselődött. 1689-ben a helyet pusztaként írták le, de hét év múltán már voltak új lakói a településnek. A romos templomot a földbirtokos Grassalkovich-család javíttatta ki, majd emeltetett 1744–45-ben új plébániai egyházat az ősi romok fölé. 1865-ben Henszlmann Imre építész fedezte fel az altemplomot a barokk épület alatt, az első tájékozódó ásatást 1897-ben végezte Gerecze Péter. Az 1920–30-as években is kiváló építészek folytatták a kutatást, majd a húsz éve befejezett ásatás és helyreállítás során feltárultak az évszázados titkok. A középkorban még Szent Kereszt (1700 óta Szent Márton) titulusú templom alsó szintjén, az oszlopsor közepén sírkamrát találtak, amely a legvalószínűbb hipotézis szerint Aba Sámuel király első nyughelye lehetett. Földi maradványai innen kerülhettek át birtokközpontjába: a mai Abasár határában megtalált, tekintélyes temetőkápolnába. Az 1044-ben meggyilkolt uralkodót hívei szent áldozatként tisztelték, ezért készült első kriptája fölé a reprezentatív, centrális rendszerű, tornyos-kupolás emléktemplom. Méltán nevezetes korabeli freskói közül a sírhely közelében látható, bizáncias stílusú Káin-ábrázolás talán a testvérgyilkos Árpád-ivadékok bűnére figyelmeztet.