Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok.
(Isaac Asimov)
A marsi élet lehetősége először 1877-ben merült fel, amikor Schiaparelli itáliai csillagász beszámolt a bolygó felszínén mutatkozó vonalas képződményekről, az úgynevezett Mars-csatornákról. Schiaparelli úgy vélte, a csatornákat Mars-lakók építették, hogy a pólusok vidékéről vizet szállítsanak a vízben szegény egyenlítői területekre.
Egy magyar tudományos kutatócsoport – Horváth András, Gánti Tibor, Szathmáry Eörs, valamint Bérczi Szaniszló, Gesztesi Albert és Pócs Tamás – már évekkel ezelőtt felvetette, hogy bizonyos marsi felszínformák részben biológiai aktivitás hatására alakulhattak ki. Amerikai kutatók azonban ma is mereven ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a szóban forgó képződmények – a bolygó déli és északi sarkvidékén tavasz tájban felbukkanó dűnefoltok – csakis geofizikai folyamatok hatására jöhettek létre, összetett szublimációs folyamatok eredményeként. Később egy amerikai tudós azt írta az interneten, hogy a magyarok által vizsgált déli pólus körzetében víz nem található, ezért élet sem lehetséges. Egy cikkben még azt is állították az amerikaiak, hogy a magyar kutatók nincsenek tisztában a szén-dioxid fagyáspontjával – a félreértést az okozta, hogy nem vették figyelembe a Celsius- és a Fahrenheit-skála közti különbséget, pedig épp ez a hiba okozta egyik űrszondájuk elvesztését.
Jellemző a magyar elmélettel szembeni amerikai ellenállásra, hogy a Mars Global Surveyor űrszonda képeit bemutató egyik honlapon az inkriminált foltokat „Not vegetation!” (Nem élő!) figyelmeztető felirattal látták el. A Mars Odyssey űrszonda neutrondetektoraival végzett vizsgálat azonban váratlan eredményt hozott: a Mars déli pólusának fagyott talajában meglepően sok, majdnem ötven százalék arányú vízjeget találtak.
A foltok a bolygó déli pólusán levő kráterek aljzatán találhatók; a magyar kutatók a Dark Dune Spots (sötét dűnefoltok) névvel látták el őket. Horváth András csillagász és kutatótársai szerint a foltok fotoszintetizáló Mars-felszíni organizmusokra utalhatnak, amelyeknek a kis intenzitású napsugárzás miatt nagy fénymegkötő képességű festékanyagokat kellett kifejleszteniük. Az organizmusok vélhetően a sötét dűnetalajfelszín és az azt borító átlátszó jégréteg között helyezkednek el. Az intenzíven elnyelt napenergia év végére, tavasz elejére felmelegíti őket; olvadás után az alattuk levő talajrétegből veszik fel a tápanyagokat.
E jelenség földi analógiája az Antarktisz jegében több ezer méter mélyen élő fotoszintetikus baktériumok életközössége. (Az antarktiszi organizmusok mínusz 70 Celsius-fokos hidegben élnek, feltételezett marsi megfelelőiknek mintegy mínusz 120 fokot kell elviselniük.)
Bár a megfigyelt foltok közepének sötét színéből az élet jelenlétére is lehet következtetni, kizárhatja e feltevést, ha az elszíneződést a víz, szén-dioxid és jég elegyét érő UV sugárzás okozza. Ez a sugárzás jóval nagyobb a Marson, mint az Antarktiszon, ám léteznek olyan cianobaktériumok, amelyek hatékony UV-szűrővel rendelkeznek.
A Mars Global Surveyor műholdjának fedélzetén elhelyezett Mars Orbital Camera tervezői, Michael Malin és Kenneth Edgett arra a következtetésre jutottak, hogy a foltok főként a szén-dioxid-jég elpárolgásával és újra megfagyásával magyarázhatók, tehát a dűnéken nincs élet. Kamerájuk már több mint 120 ezer képet készített a Marsról.
– Ma már nemcsak délen, hanem az északi Mars-póluson is megfigyelhető a jelenség – állítja Horváth András. – Éppen a Mars Global Surveyor nagy felbontású képeit vizsgálva tűnt fel, hogy a foltok kör alakúak – csak néhány elliptikus, illetve lefolyásra emlékeztető formájú akad köztük –, s több tízezer van belőlük. Ezek a körök olvadásra utalnak: a jég felengedésekor láthatóvá válik a fekete homoktalaj. Az organizmusok feltehetően a fekete homok felszínén, illetve annak közelében élnek. Az igazsághoz tartozik, hogy a foltok kialakulhatnak mikroorganizmusok nélkül is – az amerikaiak megfigyeltek egy fizikai-geokémiai folyamatot, amelynek hasonló lehet az eredménye –, azonban a biológiai magyarázat jóval egyszerűbbnek tűnik, ráadásul az amerikai verzió nem mindenre ad magyarázatot.
A hó és jég elpárolgása (szublimációja) után sok mikroorganizmust elfújhat a marsi szél az egyenlítő vidékére, ahol a Spirit és a január végén leszálló Opportunity vizsgálódik. A Spirit azonban – fájdalom – nem vitt magával olyan műszereket, amelyek alkalmasak a mikrobák kimutatására. Az életnyomok kutatása az európai Beagle–2 feladata lett volna, ennek leszállása azonban nem sikerült. 1999 decemberében egyébként három, egymástól független amerikai leszállóegység ért Marsot a déli póluson, ahol a foltok találhatók, ám azóta sem adnak életjelt magukról – a mai napig sem világos, hogy mi történt velük.
A Spiriten nincs biológiai műszer, az legfeljebb közvetett módon adhat hírt életnyomokról. A magyar elméletet megcáfolni vagy igazolni talán a Mars Express űrszonda tudja majd, amely bolygó körüli pályán kering, s rendelkezik olyan kamerával és színképelemző műszerrel, amellyel követhető a foltok fejlődése. A fejlődési sebességből ugyanis következtetni lehetne arra, hogy biológiai vagy geofizikai folyamatról van-e szó.
– Amikor elméletünket előadtuk Houstonban, azt hittem, a NASA szakértői kapva kapnak rajta, hiszen végre nem nekik kellett volna vállalniuk a szakmai felelősséget, hogy egy marsi jelenségre kimondják: lehet biológai hátterű is. Már 2001-ben javaslatot tettünk az amerikaiaknak arra nézve, hogy a déli póluson hogyan és mikor lehetne felvételeket készíteni; ők azonban nem vették figyelembe az ajánlásainkat. Márciusban Houstonban, áprilisban pedig az Európai Geotudományi Unió Nizzában rendezett planetológiai szimpóziumán azt is megmutatjuk, hol találhatók az északi póluson azok a felületek, amelyeken követni lehetne a foltosodás évszakos változásait. Reméljük, hogy a Mars Express-program szakértői elfogadják javaslatainkat. Valódi bizonyíték azonban csak akkor lesz a kezünkben, ha egy űrszonda leszáll a fekete dűnék területére foltosodás idején.
Sok európai kutató szurkol a magyaroknak, de az amerikaiak a mai napig ellenállnak. A legnagyobb Mars-portál, a marsdaily.com az utóbbi három évben többször is írt a magyar feltevésről és újabb eredményekről, s megkereste a magyarokat a legnagyobb űrportál, a space.com is, közölve az elmélet lényegét.
A Mars Express fő programja nem a foltok, hanem a talaj felső részében levő vízjég vizsgálata. A szonda rendelkezik egy radarral, amelynek hullámai több kilométer mélyen a talajba hatolnak. Az így nyert adatokból meg tudják határozni, milyen anyagok vannak a talajban, és kideríthető, hol helyezkednek el a jégmezők, a négy és fél milliárd éve a Marson hullámzó északi óceán és a tengerek utódai. Két hatalmas déli tenger és több ezer folyó volt valaha a bolygón. A marsi viszonyok hasonlítottak a földiekre – sűrű volt a légkör és meleg a felszín. Az élet, amely akkor kialakulhatott, s amelyet a marsi meteoritokban talált nanobaktériumok és baktériumnyomok jelezhetnek, az évmilliárdok során alkalmazkodott a romló körölményekhez – talán az utolsó túlélők találhatók a déli pólusok krátereiben.
A szakemberek egy csoportja szerint a baktériumok nem a felszínen, hanem mélyen a talajban találhatók. A magyar kutatók feltételezik, hogy magasabb szintű élet sohasem volt a Marson. Tartja magát azonban az a feltételezés is, miszerint a földi élet a marsi mikoroorganizmusokból származik.
– Abban az időszakban, amikor az üstökösbolygók becsapódtak a kialakult égitesekbe, ugyanaz a kisbolygó, amelyik becsapódott valahova, egy hatalmas darabot ki is lökött onnan, s ezen esetleg voltak nanobaktériumok – mondja a kutató. Ezek az organizmusok a kiszakadt darab belsejében épségben maradhattak. Ha egy ilyen Mars-darab érkezett a Föld légterébe, megtermékenyíthette bolygónkat: a külső része elégett, a belsejéből azonban kiszabadulhattak a baktériumok, s a kedvező földi körülmények között nemcsak szaporodásra, hanem fejlődésre is képesek lehettek. Ebben az esetben tulajdonképpen mi vagyunk a marslakók. Ha a jövőbeni Mars-szondák a földihez hasonló jellegű baktériumokat találnának, az erősen valószínűsítené ezt az elméletet.
Elképzelhető, hogy az élet párhuzamosan is kialakul akár több helyen egy időben, amennyiben a feltételek adottak. Épp most repül a Szaturnusz felé egy amerikai–európai űrszondapáros, a Cassini–Huygens – ebben a programban magyarok is részt vesznek –, amely várhatóan 2004 júliusában leszáll a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon. Ezen az égitesten a Föld őslégköréhez hasonló sűrű légkör található, s nem kizárt a szerves anyag keletkezése vagy az életfolyamatok valamilyen formájú jelenléte sem. A Jupiter egyik holdján, az Európán pedig a két-három méteres jégburok alatt valószínűleg sós vizű óceán található, amelyben elméletileg kialakulhattak az élet egyszerű formái.
A közeljövő eredményei nyilván befolyásolják majd az élet keletkezéséről vallott tudományos nézeteket, bár a végső választ nem adják meg a teremtés vagy spontán biogenezis kérdésére. Horváth András úgy véli, a marsi élet nyomainak megtalálása azt a feltételezést erősítené, hogy ha valahol adottak a körülmények az élet kialakulására, ott ki is alakul.
– Ha pedig nem találják, az azt jelenti, hogy az alapfeltételeken kívül valami más is kell hozzá – teszi hozzá a kutató.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
