Hatos számú, úgynevezett áfa-direktívájában előírja az EU a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak harmonizálását, ám az erről tárgyaló magyar delegáció 2001-ben több területen is átmeneti mentességet biztosító megállapodást írt alá az unió vezetőivel. Az egyik ilyen terület a háztartási energia adókulcsa volt, azzal az indokkal, hogy az egylépcsős és azonnali emelés 90 milliárdos pluszterhét a lakosság egyelőre nem bírná el. Az előző kormány által elért kedvezmény a Külügyminisztérium 2003 tavaszán, Kovács László bevezetőjével megjelent EU-csatlakozás 2004 című brosúrájában is hangsúlyos helyet kapott, a két tavalyi áremelés után a kormány az idén mégis a legmagasabb, 25 százalékos szintre emelte a kisfogyasztók által fizetendő villamos energia árának forgalmiadó-tartalmát. Ezzel a kiharcolt határidő előtt három évvel teljesítettük a harmonizáció kritériumait, tovább növelve azt az aránytalanságot, amely a villamos áram árszintjének a magyar és az uniós fogyasztók vásárlóerejéhez viszonyított arányában mutatkozik.
Energetikai szakértők lapunkhoz eljuttatott számításai szerint a villamosenergia-árak a két tavalyi áremelés és a januári áfaemelés következtében mintegy 32 százalékkal nőttek. Ez éves szinten 70 milliárd forintnyi pluszkiadást jelent a magyar háztartásoknak, és ebből 40 milliárdot az adó teszi ki. Az önmagában is beszédes szám még sokatmondóbbá válik, ha a villamosenergia-árát a vásárlóerőhöz hasonlítjuk. A szakértők számításai szerint egy átlagos magyar fogyasztónak a fizetéséhez képest mintegy kétszer akkora teher a villanyszámla kiegyenlítése, mint az Európai Unió egy átlagos fogyasztójának. Az egy főre jutó elfogyasztott mennyiség ehhez képest fordított arányt mutat; egy magyar állampolgár az uniós átlagnak csupán az 57 százalékát használja fel áramból. A lakosság ennek lefaragásával csökkenthetné ugyan terheit, és ezt célozza a kormány nemzeti energiatakarékossági programja is, csakhogy a tavalyi hárommilliárd forintos keret már nyárra elfogyott, az idén pedig még ennél is kevesebb pénzből gazdálkodik a program.
Szakértők szerint a villanypiac liberalizációjának uniós direktívák szerinti végrehajtása a szétszabdalt és kevés szereplős magyar energetikai szektorban nem a várt árcsökkentéshez, hanem további dráguláshoz vezethet. Ismeretes, hogy tavaly januártól a legnagyobb fogyasztók már kiléptek a közüzemi körből, július elsejével pedig minden, nem lakossági fogyasztó eldöntheti, hogy a szabadpiacról vagy a régi rendszeren keresztül kívánja kielégíteni áramszükségletét. Ezzel kapcsolatban Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke lapunknak korábban kifejtette, hogy a villamosenergia-szektor privatizációja óta a villany ára megháromszorozódott, a profit pedig kizárólag a magánkézben lévő termelőknél csapódott le, miközben az állami vállalatok rendre vesztességgel küszködnek. Szerinte az igazi árnyomás azonban akkor nehezedik majd a közüzemi villanypiacra, ha a termelői árakat e területen is liberalizálják, hiszen a magyar piac kicsi, tartaléka kevés – ez pedig források és fejlesztési koncepció híján megállíthatatlanul az árak emelkedéséhez vezet.
A kis kapacitás és a kevés tartalék a szabadpiacra eddig kilépő, a teljes fogyasztás 18 százalékát kitevő nagyfogyasztók, illetve kereskedők mozgásterét már most, a piacnyitás második körének hajrája előtt is alaposan leszűkítette – az árakat pedig felverte. Legutóbbi, decemberi kapacitásaukcióján a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. a korábbinál jóval drágábban, a piac igényeinél kevesebb áramot értékesített. Az árverésen hét villamosenergia-kereskedő és egy nagyfogyasztó vett részt, viszont csak három kereskedő szerzett lehetőséget arra, hogy áramvásárlási szerződést kössön az idén januártól júniusig tartó időszakra. Éjszakai áramból 100, folyamatos üzem mellett, vagyis az úgynevezett „zsinóridőszakban” pedig 55 megawattot értékesítettek. Az éjszakai áram 5,58, a folyamatos pedig 9,45 forintért került kalapács alá. Az előbbi ára több mint két forint ötven fillérrel, az utóbbié pedig csaknem két forinttal emelkedett az ezt megelőző aukción kialakult szinthez képest. Vagyis a verseny eddig nem hozta meg a várt eredményt – a vevők mindazonáltal kevesellték a megvásárolható mennyiséget. Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke például egy napilapnak nyilatkozva 300-400 megawatt áram piacra dobását tartotta volna szükségesnek. Ennyi felesleges kapacitása azonban a paksi 2-es blokk kiesését is pótolni kénytelen MVM-nek nincs. Pál László, a társaság vezérigazgatója ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az MVM-nek mindenekelőtt a közüzemi fogyasztók ellátását kell biztosítania, a felesleges áram eladására pedig csak ezután gondolhatnak.
Az árverésen tapasztalt nagy keresletre való tekintettel az MVM ugyan ígéretet tett arra, hogy honlapján folyamatosan meghirdet hasonló jellegű, rövidebb időszakokra vonatkozó villamos energiát, a piacról élő kereskedőket és a nagyfogyasztókat azonban ez valószínűleg nem hozza könnyebb helyzetbe, mert nem férnek hozzá a külföldi forrásokhoz sem. Ennek oka a határt keresztező vezetékek kis kapacitásában rejlik. A problémát nehezíti, hogy a gond legtöbbször nem a magyar oldalon van. Az MVM hozzákezdett ugyan a hálózat bővítéséhez, átadta például a Békéscsaba– Sándorfalva közötti új szakaszt, ami Nagyvárad, Arad és a Balkán felé teremti meg a kapcsolat és a kereskedés lehetőségét, de az építkezések belátható időn belül nem hoznak látványos javulást. Ráadásul a liberalizáció felszínre hozta azt a problémát is, hogy a korábbi monopóliumokat felváltó új piaci szereplők hogyan osszák el egymás között átlátható, igazságos és megkülönböztetéstől mentesen a szűk keresztmetszetet. Ezt a Magyar Villamosenergia-ipari Irányító (Mavir) Rt. határkeresztező aukciókkal oldja meg, de a kétoldalú, a szomszédos rendszerirányítókkal közös árverés lehetősége még nem adott az eltérő jogszabályok és a szervezeti adottságok miatt.
A szűkös határkeresztező kapacitások megvásárlására kiírt Mavir-aukciók még az MVM árveréseinél is magasabb, 2,5-szeres árnövekedést generáltak a szabadpiacon. Ha a tendencia nem fordul meg, ez a drágulás előbb-utóbb a közüzemi árakra is hatással lesz. Új források bevonása nélkül és a várt folyamatos fogyasztásbővülés mellett egyre kevesebb lesz az eladható áram, emiatt pedig a piacra helyezkedő nyomást a liberalizáció csak erősíteni fogja.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
