Béla mondta

Tegnap átmentem Cinkotára. A helyi Szabó Ervin könyvtár már nem volt nyitva, a Katolikus Legényegylet sem üzemelt, így aztán átnéztem a körzeti ivóba – ott hangzik el mindig az őszinte szó. Jött is menetrendszerűen.
Mit mondjak, a szociálisan joviális Medgyessy Péter volt éppen a porondon, én örültem volna, hogy személyesen is meghallgatja az ott elhangzottakat. Annyit már elöljáróban elmondok, emelkedett jelzőket nem kapott a snájdig államférfi, viszont szidták erősen.
Az élet Cinkotán zajlik. (Meg az országban mindenfelé.) Nyugdíjemelésekről meg mindenféle ötvenszázalékos ígéretekről ment a szó, ami persze régóta szappanbuborék. Plusz röhej.
Kis kiigazítással közölném mindjárt a környéken lakó festő Béla nyilatkozatát. El ne jöjjön ide a kipúderezett, karonülő récevadász, mert amit kap, azt feltehetőleg nem fogja lábon kihordani.
Nem bocsátkoztam vitába Bélával, nekem ezeken a hasábokon hitelesnek kell maradnom, de megértettem a felszólaló indulatait. Cinkotán idegesen reagálnak az emberek Medgyessy Péterre, meg azt sem értik, Friderikusz Sándor miért Horn Gyulát futtatja a televízióban, aki időközben lejárt, mint a nyugdíjasbérlet. Meg a hitele is. Mindegy.
Na és?
Javasolnám a politikára érzékeny képviselőknek, minisztereknek, nézzenek át időnként Cinkotára, esetleg Nyékládházára, Bivalybürgüzdre. Netán oda, ahonnét összesíbolták a szavazataikat kettőezerkettőben. Van néhány régió. Tanulságos út lenne.