Botos tánc

Szorul a hurok a brókerbotrány főnyomozójának a nyaka körül. Már a Párt papíron kisebbségi tulajdonában álló Népszabadság is csak iróniába fojtottan tudja szemlélni a botrány fejleményeit. Legújabban Molnár Csaba nyomozó tiszt krimibe illő gyanúba keverésével igyekszik a Hálózat elterelni a köz figyelmét a K&H Bankban mosott milliárdok eredetének tisztázása iránti olthatatlan vágyunkról. Laptársunk hajlott arra, hogy a sajtónak tálalt információkból levonja a levonható, első olvasatra abszurdnak tűnő végkövetkeztetést: a pénzmosás elleni harcra kiválóan kiképzett, makulátlan, C típusú múlttal bíró Molnár Csaba nyomozó tiszt az alfája és az omegája a botránynak.
Ő tartott kapcsolatot, mi több, seftelt az arab pénzváltókkal, és csak azért nem találják a PSZÁF elnökére brutálisan lesújtó seprűnyél gazdáját, mert azok akár az arab pénzváltók által felbérelt verőemberek is lehettek, és ha már ők is lehettek, akkor akár az ő Molnár ismerősük is tudhatott róla, mi több, akár ő maga is kiadhatta a parancsot.
Ha Molnár Csaba valóban bűnös kapcsolatot ápolt alvilági arab pénzmosókkal, és erről a Nemzetbiztonsági Hivatal valóban információkkal rendelkezett, akkor azt – az egyéb hasonló esetekben szokványos eljárási rend szerint – a titkosszolgálatnak nem az ORFK-nak kellett volna jelentenie a kényes és értékes információk kiszivárogtatásával egyidejűleg, hanem a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának. Egyedül ez a szervezet képes arra, hogy az ilyen ügyeket kivizsgálja, és akár tettenéréssel lebuktassa a zavarosban halászó rendőrt.
Ha a szokványos eljárást alkalmazzák Molnár Csaba ügyében, akkor a nyilvánosság csak akkor értesült volna a titkosszolgálatoknál vele szemben felmerült gyanúról, ha sikerül annyi bizonyítékot öszszegyűjteni, amennyi elegendő lehet egy vádemeléshez. És akkor az eljárás jogerős lezárásáig a főrendőrt felfüggeszthették volna. Ha igaz, hogy megengedhetetlen kapcsolat fűzte Molnárt az arab pénzváltókhoz, és a cél csupán az volt, hogy ne nyomozhasson tovább a K&H-ügyben, akkor akár soron kívül is alávethették volna a C típusú ellenőrzésnek.
Ez a megoldás sem tetszett a Hálózatnak. Tehát törvényes, szokványos titkosszolgálati segédlettel megerősített eljárással Molnár Csabát nem lehetett a nyomozás éléről eltávolítani. Ezért állt elő az a faramuci helyzet, hogy a főnyomozó nevével összefüggésbe hozott ügyben úgy zajlik ügyészségi vizsgálat, hogy Molnár Csaba szabadságon van, fel sem merték függeszteni az állásából a vizsgálat befejezéséig, meg sem merték gyanúsítani bűncselekmény elkövetésével.
Molnár Csabát a szokványos törvényes eljárással nem lehetett volna eltávolítani a brókerbotrány nyomozásvezetői posztjáról. Ezért csak ilyen nem szokványos kinyírással szabadulhattak meg tőle átmeneti időre.
Mivel bevett gyakorlat a rendőrségen, hogy bizonyos ügyek vizsgálatát úgy bojkottálják, hogy az egyik rendőrtől elveszik, és egy másiknak adják, az sem kizárt, hogy a szocialista Tóth András által kézivezérelt titkosszolgálat a Molnár Csaba elleni akcióval kívánja akadályozni a nyomozást. Ismerjük el, ez sikerült is neki: hiszen a nyomozás megfenekleni látszik. Az előzetesből óvadékért kiváltott gyanúsítottak akár közösen is készülhetnek a perbeli védelemre, ha lesz egyáltalán per. Kulcsár Attila bécsi szabadulásához is összegyűlhetett a milliárdos óvadék, hiszen a kiváló védői munkának köszönhetően elképzelhető, előbb helyezik idegen földön szabadlábra, mint hogy Molnár Csaba főnyomozó kérdéseire válaszolhatott volna.
Szász Károlyt bottal verték, Kulcsár bróker, egy arab pénzváltó és egy volt titkosszolgálati tisztből lett Kulcsár-ügyfél nyomát bottal ütötték. Molnár főnyomozót botrányba keverték, és a nyomozás botladozik.