Mindig annak a hibája a titok felfedése, aki rábízta valakire – La Bruyére szentenciája Washingtonban, közelebbről a Fehér Házban is megszívlelendő igazságnak tűnik. Az amerikai külügyi titkok egyik tudója nemrégiben nyílt színi vallomást tett. Néhány napja jelent meg A hűség ára: George W. Bush és Paul O’Neill neveltetése címmel Ron Suskind könyve, amelyhez a legtöbb információt a volt pénzügyminiszter szolgáltatta. A nyilvánosságra került részletek alapjaiban rengették meg a Bush személyiségéről és a Huszein elleni háborúról alkotott közképet. A 2002 decemberében lemondott pénzügyminiszter nem kevesebbet állít, mint hogy Bushnak már 2001 januári hivatalba lépésekor szándékában állt megtámadni Irakot.
Menjetek, és találjátok meg a módját – idézi könyvében O’Neill az elnököt Irak megtámadása kapcsán, és hozzáteszi, hogy már évekkel ezelőtt felmerült a 2001 januári vagy februári megszállás terve. Ami Bush elnököt illeti, O’Neill számos példával igazolja, hogy nincs tisztában a világpolitikai helyzettel. A kabinet ülésein az elnök úgy viselkedik, mint „vak a süketek között.” A vezető tisztségviselőknek találgatniuk kellett, hogy mi a véleménye, ráadásul az elnök rendszeresen hallgat, soha nem kérdez. A követendő politikáról alapvetően Dick Cheney alelnök dönt Karl Rove és Karen Hughes elnöki tanácsadók, valamint Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadó segítségével. Ez a „pretoriánus gárda” veszi körül az elnököt, és tartja távol tőle a másképp gondolkodókat. Bush már-már közmondásos tájékozatlanságánál jóval elgondolkodtatóbb, hogy O’Neill szerint a Fehér Ház már szeptember 11. előtt kész tervekkel rendelkezett a Szaddám Huszein utáni új világról, a békefenntartásról, a bíróságokról és Irak olajkincsének felosztásáról.
Ennyi bizalmas információ közzététele után csak idő kérdése volt, hogy a kormány „megtalálja” a volt pénzügyminisztert. Azzal vádolják, hogy titkosszolgálati iratokat adott át a szóban forgó könyv szerzőjének. Ezt az exminiszter cáfolta, a pénzügyi tárca mégis vizsgálatot indított az ügyben.
Akárhogy is álljon a helyzet, az Iraki Szabadság hadművelet titkos aktája tovább bővül. Továbbra sem találtak tömegpusztító fegyvereket, rendkívül ellentmondásosak Szaddám Huszein elfogásának körülményei, senki sem tudja, kik, mikor és hol döntöttek a háborúról.
***
Zavar a Fehér Házban.
A volt pénzügyminiszter vádjait érdemben nem cáfolták Washingtonban, azonban nem maradtak adósak a személyeskedéssel. Scott McClellan szóvivő kijelentette, a Fehér Ház értékeli O’Neill szolgálatait, de nem foglalkozik könyvkritikával. Donald Rumsfeld védelmi miniszter váltig állítja, hogy az elnök csak tavaly márciusban döntött Irak megtámadásáról. Az ügyben maga Bush elnök is megszólalt, aki leszögezte, hogy nagyra értékeli O’Neill pénzügyminiszterként végzett munkáját, és hozzátette: az iraki problémakört a Bill Clinton által vezetett kormányzattól örökölte. (MTI)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
