Diploma nélkül

Európai összehasonlításban teljesen alaptalannak látszanak azok a Medgyessy-kormány által gyakran hangoztatott érvelések, miszerint Magyarországon túlképzettség állna fenn. Sőt, ezzel szemben hazánk – a sereghajtó Romániától számítva – hátulról az ötödik helyet foglalja el. Az Eurostat felmérése szerint a 25–64 éves korosztály létszámából Magyarországon száz főből 14-nek van felsőfokú képzettsége, szemben az összehasonlításban szereplő 15 EU-tagállam 27 fős átlagával. Szakértők elemezték azt is, hogy mely államban, milyen mértékben használják ki a felsőfokú végzettséggel rendelkező réteget. A fentiek után sajnos nem okoz meglepetést, hogy ilyen megvilágításban az uniós tagságra kandidáló államok közül nem Magyarország, hanem Csehország és Szlovénia áll az élen.
Döbbenetes az a kimutatás is, miszerint a diplomások táborában egyre több a munkanélküli, sőt a pályakezdő állástalanok körében arányuk meghaladja a 30 százalékot. Miközben tehát az egyetemekről és főiskolákról végre nagyobb számban kerülnek ki a friss diplomások, a cégek és az intézmények nem győzik foglalkoztatni a fiatalokat. Az állástalan pályakezdők száma azonban a valóságban lényegesen – akár háromszor-négyszer is – nagyobb annál, mint amit a statisztikák mutatnak. A tapasztalatok szerint a diplomások még az alacsonyabb képzettségűeknél is ritkábban jelentkeznek a munkaügyi szerveknél, pedig utóbbiaknak is csupán nagyjából a fele regisztráltatja magát munkanélküliként. A felsőfokú végzettségűek esetében ráadásul a munkanélküliség különösen rossz ajánlólevél.
Ha ennek a folyamatnak a régiós vetületét nézzük, még elkeserítőbb a kép. Az ország hátrányosabb részein elvándorlási hullám kezdődött. Egy felmérés szerint például minden második miskolci egyetemista máshol képzeli el a jövőjét. Nincs sokkal jobb helyzetben a boráról, idegenforgalmáról, továbbá a minőségi iparáról híres Eger sem. A fiatalok ugyanis folyamatosan költöznek a hevesi megyeszékhelyről Budapestre vagy a Dunántúlra, miközben 90 százalékuk lokálpatriótának vallja magát, vagyis ott szeretne élni. S még nem is szóltunk azokról a helyekről, ahol nincs jelentős közigazgatási bázis, felsőoktatási központ vagy ipari park.
Helyes döntés volt az Orbán-kormány részéről, hogy a tudásalapú társadalom alapjait lerakta: bővülhetett a felsőoktatásai intézményekben tanulók létszáma, s a Széchenyi-terv segítségével jutott plusztámogatás az innovációra, kutatás-fejlesztésre. Ezzel párhuzamosan nőtt a minőségi, azaz diplomához kötött állások száma. Ám a Medgyessy-kormány által meghirdetett programok (Okos Magyarország) finoman szólva nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, s akkor még nem is emlegetjük a szomorú rekordokat. A kormányfő egyik kijelentése pedig, miszerint a diplomás- munkanélküliség nem a jelenlegi, hanem az Orbán-kormány hibája, arra utal, hogy a hatalom igyekszik megkerülni a kérdést.
Az alapprobléma tehát az, ami a szóban forgó Eurostat-vizsgálatban szerepel: még több diplomásra lenne szükség, s még több kvalifikált szakembert alkalmazó vállalatra, intézményre. Magyarország ugyanis lemaradását csak munkával, megszerzett tudással hozhatja be. Hiszen az EU-ban a tudásalapú társadalom kiépítésének számunkra nincs alternatívája, mert nem rendelkezünk jelentős energiakapacitással, turisztikai kínálattal, nyersanyaggal vagy éppenséggel fejlett pénzügyi kultúrával. Nem értjük, hogy a Medgyessy-kormány miért nem látja azt be, ami józan paraszti ésszel is felfogható. A kétségbeejtő helyzet megértése sajnos pofonegyszerű. Még diploma sem kell hozzá.