Ebharapást – rákkal

-LAPSZÉLJEGYZETEK-

Fáy Zoltán
2004. 01. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Évszázadokon keresztül okozott veszélyes és sokszor gyógyíthatatlan betegségeket a kutyaharapás. A vele járó kisebb-nagyobb roncsolásnál lényegesen nagyobb kockázatot jelentettek – és jelentenek mind a mai napig – a lehetséges szövődmények. Ezek közül is a két legveszedelmesebb: a veszettség és a tetanusz. Az ok-okozati összefüggés nem mindig volt világos régi korok alkalmi vagy tanult orvosai számára, de a lehetséges következményekről, ha nem is tudtak, legalább sejtettek valamit. A gyógyításra vonatkozóan számtalan eljárás és javallat maradt fenn napjainkig, népiesek és tudományoskodók egyaránt. A „kutyaharapást szőrével” szólásunk is régi gyógymódra utal, amelynek során a sebre a kutya elégetett szőrét hintették, nyilván nem különösebben nagy eredménnyel. Egy másik, szinte mind a mai napig élő szatmári népi gyógymód szerint kőrisfabogarat kell porrá zúzva a sebre tenni, ha veszett kutya marta meg az embert.
A régebbi gyógymódok között is gyakori, hogy valamilyen bogarat, de legfőképpen folyami rákot javasoltak porrá zúzni a doktorok, és ezt hintették a beteg területre. Melius Juhász Péter 1578-ban Kolozsvárt kiadott Herbáriuma szerint az ezerjófű (Diptamus) alkalmas a kúrára: „Dühös eb, kígyóharapást gyógyít, ha succusát vészed s vizét belefacsarod a sebbe, a törött füvet reákötöd, igen használ.” Ehhez hasonlóan a keserűgyökér (Gentiana) is használható, ráadásul alkalmazása során előbukkan a „rákmotívum” is: „Ha megszárasztod a gyökerét, megtöröd, megszitálod, hat-hat pénz nyomónyit Myrhával egyaránt, a folyó vízben termő ráknak a szemének porát két drachmát, két arany nyomónyit, ha iszod borban négy napig, dühös eb marást gyógyít.” Egy XVII. századi kézirat fokhagyma, só, ruta, mirha, tömjén, bors elegyével javasolta gyógyítani a „dühös eb harapását”.
Úgy tűnik, ahány ház, annyi szokás volt. A sokféle gyógymód egyik biztos jele annak, hogy nem sikerült megtalálni a harapás következtében fellépő betegség valódi okát, és a gyógyítás is meglehetősen kétes volt évszázadokon keresztül. Az olykor súlyos következményekkel járó kutyaharapás ellen mindenki úgy védekezett, ahogy tudott. Az – egyébként hatástalan – eljárások kézről kézre jártak, és ha valaki szerencsésen felépült a kutyaharapásból, biztosan széltében-hosszában terjesztette az általa is használt kuruzslás receptjét.
Egy ilyen kutyaharapás kúrálására szolgáló recept maradt fenn valamelyik gyógyítással is foglalkozó pécsi szerzetes prédikációskönyvében. A kötet Miller Ferenc „könyv-áros és kötő” költségével jelent meg Győrben 1786-ban, és Somogy Leopold káptalani káplán, később szombathelyi püspök „Egész esztendőnek vasárnapira szolgáló” prédikációit tartalmazza. A kutyaharapás gyógyítására szolgáló receptnek persze semmi köze a szentbeszédekhez, csupán arról lehet szó, hogy az ismeretlen feljegyző keze ügyében nem akadt más papírlap, csak a népszerű prédikátor, Somogy Leopold kötetének szennylapja. A vélt megoldás a következő: „Végy ad propositionem egynehány eleven rákot, és azt jól porrá törd; azután szedgy tsallán magot, és az árnyékon szárogasd meg, és ad propositionem egy marokkal végy belőle, és törd meg úgy, hogy porrá váljon; végy azután ad propositionem irós vajat melly még vizben ki nem volt mosva és tedd a lábosban, had olvadgyon meg és fórjon. Midőn kezd fórni, tedd bele az előbbeni szereket, és keverd meg, hogy együtt főjön meg. Azután végy belőle és melegen a mint a beteg el szenvedi rakd a sebre, és midőn meg hidegszik vedd le, és másikat, meleget végy a lábosból, amaszt pedig tedd a lábosba, hogy melegedjen meg, és így 3, 4 nap vagy ha tovább is tapaszd a sebre, meg gyógyul.”
Ez az eljárás ma meglehetősen tudománytalannak tűnik, és aligha használt veszettség vagy tetanusz ellen. Hosszú időnek kellett eltelnie a főként fertőzött kutyák és rókák által terjesztett veszedelmes kór valódi okának felismeréséig, és addig csak ehhez hasonló módszereket alkalmaztak. A világ első sikeres kúrája Pasteurnek köszönhető, aki 1885. július 6-án egy elzászi születésű parasztfiút részesített eredményes védelemben „szárított velővel”. Magyarországon 1890 júliusában sikerült meggyógyítani az első beteget a Pasteur kúráját továbbfejlesztő Hőgyes Endre sokirányú tevékenységének köszönhetően.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.