Egy esztendő alatt négyszer dőlt meg a hazai aukciókon a II. világháború óta műtárgyért kifizetett legmagasabb összeg rekordja. A csúcsot 2002 decemberéig négy éven át a Kieselbach Galéria és Aukciósház által elárverezett Szinyei Merse Pál Parkban című festménye tartotta, amely 70 millió forintért kelt el. 2002. december 6-án Gulácsy Lajos Nakonxipánban hull a hó című festményét 80 millió forinton ütötték le ugyanezen galéria aukcióján. Ám ez a rekord mind-össze három napig élt. A Mű-Terem Galéria december 9-én megrendezett árverésén ugyanis egy másik Gulácsy-kép, a Régi instrumentumon játszó hölgy 95 millió forintért váltott tulajdonost. S következett a 2003-as esztendő, egészen pontosan április 12., az uniós népszavazás napja. A Mű-Terem Galéria ekkor árverezte el Munkácsy Mihály A baba látogatói című festményét, amelyet 160 millió forintért vihetett haza újdonsült tulajdonosa. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen nem mindennap kerül árverésre festmény a Magyar Nemzeti Galéria faláról. Ugyancsak a Vida-gyűjteményből 1944-ben a Szépművészeti Múzeumnak kölcsönadott, s 2002-ben a tulajdonos örököseinek visszaszolgáltatott Munkácsy-képeknek köszönhetően ma már ez az ár is a múlté. A Poros út című festmény ugyanis a Mű-Terem Galéria december 15-én megrendezett árverésén 220 millió forintot ért meg a legkitartóbb licitálónak. Ez várható volt, hiszen A baba látogatói az esztéták, művészettörténészek szerint egy kitűnő művészi munkával megfestett giccs, egy adott korszakában Munkácsy jó néhány hasonló szalonképet festett a vele szerződésben álló Charles Sedelmeyer műkereskedő megbízásából gazdag amerikai gyűjtőknek. A Poros út viszont ugyanazt a színvonalat képviseli, mint Corot és Courbet, azaz a legnagyobb francia realista festők legkiemelkedőbb munkái. A hazai piacon egyre erőteljesebben érvényesül az a tendencia, hogy a gyűjtők nemcsak az alkotó neve, hanem a kompozíció minősége alapján is döntenek arról, hogy mit és menynyiért vásárolnak meg. Gyakran szakértők tanácsait is kikérik, kevésbé lehet bevinni a vevőket az erdőbe, mint évekkel ezelőtt. Így most már Tihanyi és Márffy remekművei is jelentős árakon kelnek el, de említhetjük Bene Géza egyik temperáját, amely a Polgár Galéria december 8–10-ig megtartott árverésén 8 millió forintért váltott tulajdonost. Rippl-Rónai vagy Vaszary közepes munkái – elvégre nem csak eget rengető kompozíciókat készítettek – ugyanakkor ma már a korábbinál alacsonyabb öszszegekért cserélnek gazdát.
A Kieselbach Galéria december 12-én, s a Mű-Terem december 15-én megrendezett aukcióján mintegy 200-200 mű szerepelt. Természetesen töltelékanyagok is bekerültek az árverezők kínálatába, hiszen ekkora mennyiségben képtelenség kizárólag csúcsminőséget felvonultatni, s az is előfordul, hogy a galériák kényszerből vesznek fel képeket, mert egyes tulajdonosok azzal a feltétellel adnak be nívós képeket, hogy birtokukban lévő gyengébb munkákat is elárverez a műkereskedő. Mindkét aukción kevés tétel ragadt benn, bár az értékesítésre vonatkozóan ebből nem lehet pontosan következtetni. A leütés ténye ugyanis nem feltétlenül jelent vásárlást, mert – a nyugati gyakorlattal ellentétben – a magyarországi árveréseken nem jelentik be a limitárat, vagyis azt az összeget, amely alatt a beadó nem járul hozzá az adott műtárgy értékesítéséhez. Ezzel szemben, ha a licitálás következtében a tétel nem éri el a megadott limitet, az aukcionáló ráemel az utolsó licitre, s ezen összegen leüti a műtárgyat, amelyet az árverés befejeztével visszaszolgáltat a tulajdonosának. A közönség ezért nem tudja, hogy valós értékesítés történt-e, vagy a tétel nem érte el a limitárat. Az árverezőházak azzal érvelnek, hogy hazánkban egyelőre nem lehet bejelenteni a limitárat, mert még nem alakult ki a piac, s bukást jelente, ha kiderülne, hogy egy tételért senki sem hajlandó kifizetni az előre meghatározott minimális összeget.
A múlt esztendőben a hazai árverésen egyetlen tételért kifizetett legmagasabb összeg rekordja előbb átlépte a bűvös 100 millió forintos, majd a 200 milliós határt, ám a néhány csúcsdarab és az ezeket követő műremekek árai között óriási a szakadék. A Kieselbach Galéria említett legutóbbi aukcióján Márffy Ödön egyik festménye érte el a legmagasabb árat, nevezetesen 32 millió forintot. A Mű-Terem Galéria három nappal későbbi árverésén a Poros út mögött Tihanyi Lajos Kompozíciós vázlat című alkotása végzett a második helyen, e kép 36 millió forintért kelt el. A két rendezvényen minden huszadik tétel tízmillió forint fölötti, minden második pedig egymillió forintot meghaladó áron cserélt gazdát, ami izmos gyűjtői, befektetői körre utal.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
