Egy év alatt négyszer dőlt meg a rekord

A múlt évben előbb 65, majd 60 millió forinttal dőlt meg hazánkban az árverésen egyetlen műtárgyért kifizetett összeg rekordja. Mindemellett tovább erősödött az a tendencia, hogy a gyűjtők és befektetők az alkotó neve mellett a festmények színvonalát is figyelembe veszik a vásárlásnál.

2004. 01. 05. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy esztendő alatt négyszer dőlt meg a hazai aukciókon a II. világháború óta műtárgyért kifizetett legmagasabb összeg rekordja. A csúcsot 2002 decemberéig négy éven át a Kieselbach Galéria és Aukciósház által elárverezett Szinyei Merse Pál Parkban című festménye tartotta, amely 70 millió forintért kelt el. 2002. december 6-án Gulácsy Lajos Nakonxipánban hull a hó című festményét 80 millió forinton ütötték le ugyanezen galéria aukcióján. Ám ez a rekord mind-össze három napig élt. A Mű-Terem Galéria december 9-én megrendezett árverésén ugyanis egy másik Gulácsy-kép, a Régi instrumentumon játszó hölgy 95 millió forintért váltott tulajdonost. S következett a 2003-as esztendő, egészen pontosan április 12., az uniós népszavazás napja. A Mű-Terem Galéria ekkor árverezte el Munkácsy Mihály A baba látogatói című festményét, amelyet 160 millió forintért vihetett haza újdonsült tulajdonosa. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen nem mindennap kerül árverésre festmény a Magyar Nemzeti Galéria faláról. Ugyancsak a Vida-gyűjteményből 1944-ben a Szépművészeti Múzeumnak kölcsönadott, s 2002-ben a tulajdonos örököseinek visszaszolgáltatott Munkácsy-képeknek köszönhetően ma már ez az ár is a múlté. A Poros út című festmény ugyanis a Mű-Terem Galéria december 15-én megrendezett árverésén 220 millió forintot ért meg a legkitartóbb licitálónak. Ez várható volt, hiszen A baba látogatói az esztéták, művészettörténészek szerint egy kitűnő művészi munkával megfestett giccs, egy adott korszakában Munkácsy jó néhány hasonló szalonképet festett a vele szerződésben álló Charles Sedelmeyer műkereskedő megbízásából gazdag amerikai gyűjtőknek. A Poros út viszont ugyanazt a színvonalat képviseli, mint Corot és Courbet, azaz a legnagyobb francia realista festők legkiemelkedőbb munkái. A hazai piacon egyre erőteljesebben érvényesül az a tendencia, hogy a gyűjtők nemcsak az alkotó neve, hanem a kompozíció minősége alapján is döntenek arról, hogy mit és menynyiért vásárolnak meg. Gyakran szakértők tanácsait is kikérik, kevésbé lehet bevinni a vevőket az erdőbe, mint évekkel ezelőtt. Így most már Tihanyi és Márffy remekművei is jelentős árakon kelnek el, de említhetjük Bene Géza egyik temperáját, amely a Polgár Galéria december 8–10-ig megtartott árverésén 8 millió forintért váltott tulajdonost. Rippl-Rónai vagy Vaszary közepes munkái – elvégre nem csak eget rengető kompozíciókat készítettek – ugyanakkor ma már a korábbinál alacsonyabb öszszegekért cserélnek gazdát.
A Kieselbach Galéria december 12-én, s a Mű-Terem december 15-én megrendezett aukcióján mintegy 200-200 mű szerepelt. Természetesen töltelékanyagok is bekerültek az árverezők kínálatába, hiszen ekkora mennyiségben képtelenség kizárólag csúcsminőséget felvonultatni, s az is előfordul, hogy a galériák kényszerből vesznek fel képeket, mert egyes tulajdonosok azzal a feltétellel adnak be nívós képeket, hogy birtokukban lévő gyengébb munkákat is elárverez a műkereskedő. Mindkét aukción kevés tétel ragadt benn, bár az értékesítésre vonatkozóan ebből nem lehet pontosan következtetni. A leütés ténye ugyanis nem feltétlenül jelent vásárlást, mert – a nyugati gyakorlattal ellentétben – a magyarországi árveréseken nem jelentik be a limitárat, vagyis azt az összeget, amely alatt a beadó nem járul hozzá az adott műtárgy értékesítéséhez. Ezzel szemben, ha a licitálás következtében a tétel nem éri el a megadott limitet, az aukcionáló ráemel az utolsó licitre, s ezen összegen leüti a műtárgyat, amelyet az árverés befejeztével visszaszolgáltat a tulajdonosának. A közönség ezért nem tudja, hogy valós értékesítés történt-e, vagy a tétel nem érte el a limitárat. Az árverezőházak azzal érvelnek, hogy hazánkban egyelőre nem lehet bejelenteni a limitárat, mert még nem alakult ki a piac, s bukást jelente, ha kiderülne, hogy egy tételért senki sem hajlandó kifizetni az előre meghatározott minimális összeget.
A múlt esztendőben a hazai árverésen egyetlen tételért kifizetett legmagasabb összeg rekordja előbb átlépte a bűvös 100 millió forintos, majd a 200 milliós határt, ám a néhány csúcsdarab és az ezeket követő műremekek árai között óriási a szakadék. A Kieselbach Galéria említett legutóbbi aukcióján Márffy Ödön egyik festménye érte el a legmagasabb árat, nevezetesen 32 millió forintot. A Mű-Terem Galéria három nappal későbbi árverésén a Poros út mögött Tihanyi Lajos Kompozíciós vázlat című alkotása végzett a második helyen, e kép 36 millió forintért kelt el. A két rendezvényen minden huszadik tétel tízmillió forint fölötti, minden második pedig egymillió forintot meghaladó áron cserélt gazdát, ami izmos gyűjtői, befektetői körre utal.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.