Én nem tudom...

Én nem tudom, miért ellenzik hevesen némely európai politikusok, hogy a kereszténységre történő utalás szerepeljen az Európai Unió alapokmányában. Elvileg minden ellenkezés azt jelenti, hogy az ellenző veszélyben forogni látja érdekeit vagy meggyőződését. Tulajdonképpen arról folyik vita, hogy mi is ez az Európának nevezett képződmény, amely térképészetileg könnyen behatárolható ugyan, szellemisége azonban megfoghatatlan. Tudvalevő, hogy történtek itt nagyon jó és nagyon rossz dolgok, van elegendő dicsőség s nem kevés szégyen és gyalázat.
József Attila írja Thomas Mann üdvözlése című versében: „Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.” Ez a mérce kissé magas. Így aligha fogadható el kiindulási alapnak. Ráadásul egy Németországban végzett felmérés szerint Thomas Mann nincs a topon a legnagyobb németek sorában, Marx viszont bronzérmes. Ám Adenauer az első, Luther Márton pedig a második.
De kérdésünk nem ez. Valahogy így hangzik: van-e köze a kereszténységnek a modern európai szellemiség kialakulásához, másképpen: adott-e alapvető humánus és kulturális értékeket a kereszténység Európának. Természetesen evidensnek kell tekintenünk, hogy maga a kereszténység zsidó hagyományokra, erkölcsiségre és egyistenhitre épül. Így ez az összefüggés aligha mellőzhető.
Paul Johnson angol történész két külön könyvben megírta a zsidóság és kereszténység történetét, s egy harmadikban az értelmiség történetét is. Mindhárom műnek számos alapvető európai vonatkozása van. A szerző történelemszemléletében nyoma sincs elfogultságnak, sőt, mondhatni, mint hívő katolikus, hitének vértezetében kutatja és követi az igazságot, „hitelesen és dísztelenül” igyekszik ismertetni a tényeket, melyekben – miként ezt fentebb Európa történetével kapcsolatban említettem – bőven van dicsőség és gyalázat.
Ha én most laikusként azt állítom (mivel azt hiszem), hogy Európa a kereszténység nélkül nem jöhetett volna létre, vagy legalábbis másféle lenne (nem beszélve Amerikáról), a levegőbe beszélek, mivel vélekedésemet nem tudom bizonyítani. Ám annyi biztos, Európa anyagi testén a kereszténység mély és szembetűnő nyomokat hagyott, nincs városa, nincs települése, ahol ne emlékeztetnének rá építészeti remekek, templomok, dómok, katedrálisok. Ugyanez vonatkozik az európai művészetekre és irodalomra is, sőt számos esetben a tudományra. Hadd adjam át a szót a történésznek, aki Jézustól (és Páltól) kezdve a XX. századig a lényeget keresve követi végig a kereszténység történetét. Paul Johnson arra a következtetésre jut: „Európa nemcsak általánosságban, de minden parányi részletében is keresztény alkotás volt – és épp ebben rejlett egyedülálló ereje, mert a kereszténység, a spiritualitás és a dinamizmus egyszeri és megismételhetetlen keverékének bizonyult. Választ kínált a metafizikai kérdésekre, alkalmat és vonatkoztatási hátteret nyújtott az elmélyüléshez a jámboroknak és a misztikusoknak, ám ugyanakkor szüntelenül ünnepelte és hirdette a munkát, és új eredmények elérésére sürgetett.”
„…a kereszténység története a harcok és újjászületések örökös folyamata, valóságos sorozata, amelyekben nem ritkaság a borzadály, a vérontás, a fanatizmus és a téboly, de egyben a növekedés, az életrevalóság, az elevenség és a törekvő értelem bizonysága is. A kereszténység Európát a szellemi és erkölcsi fogalmak rugalmas vázával látta el, és lehetővé tette számára a gazdasági és technológiai változásokhoz való alkalmazkodást… így növekedhetett Európa a mai… nyugati típusú társadalommá.” „…nem véletlen, hogy a szabadság minden hajtása végül is a kereszténység gyökereiből származik.”
„…a kereszténység nélküli emberiségnek bizonyosan igen sötétek a kilátásai…” Ahogy Francois Bacon fogalmazott: „Akik tagadják Istent, az emberi nemességet rombolják le, mert bizonyos, hogy testében az ember a vadállatokkal rokon, s ha lelkében Istennel nem tart rokonságot, nemtelen és hitvány teremtmény marad.”
A XX. század két szörnyű társadalma, a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió istentagadó és keresztényellenes társadalom volt, mintegy megmutatva azt is, milyen lenne Európa a kereszténység nélkül.
Természetesen spirituális szempontból, a hit szempontjából lényegtelen, hogy az EU-doktrínában mi szerepel. De mégis.
Hogy az ellenzők tisztában vannak-e azzal, mit elleneznek, én nem tudom…