Eszme nélkül csak létezünk

Három napon át lebegett élet és halál mezsgyéjén Bauer Sándor 1969 januárjában a honvédkórházban. A tizenhét éves diák egy hétfői napon egy óra körül érkezett a Múzeumkertbe. Testére, ruhája alatt, szorosan lepedőt csavart. Táskájában benzinespalackokat vitt magával. A Nemzeti Múzeum lépcsőin lelocsolta magát, majd lobogó fáklyaként, kezében két nemzetiszínű papírzászlót tartva tiltakozott hazánk szovjet megszállása és a csehszlovákiai invázióban való magyar részvétel miatt. A szemtanúk közül néhányan megpróbálták kabátjukkal eloltani a lángokat, de csak akkor jártak sikerrel, amikor poroltóval lefújták. Ma harmincöt éve, hogy Bauer Sándor visszaadta lelkét teremtőjének.