Filmszakadás

Ha van humorérzékük a címzetteknek, akkor az úgynevezett SZDSZ elnöke által küldött, az egészségügy átalakításának „liberális” modelljét taglaló levél válaszborítékjába becsempésznek egy fotót, amely Kuncze Gábor arcát mutatja a parlament tegnapi rendkívüli, napirend nélküli ülésén. Aki látta, nem felejti el. Amikor Áder János a gazdaság helyzetéről szóló mondataival szembesítette a politikust, a televíziós stáb kamerája rövid ideig megpihent a pártvezető arcán. A pár perccel korábban elhangzott mosakodó szónoklatát megsemmisítő szavakat hallgatva bambasággal, értetlenséggel vegyes kétségbeesés ült Kuncze ábrázatára. Ha teljes a filmszakadás, néhány másodperc is kegyetlenül hosszú tud lenni. A kontroll alól kicsúszott, szétesett arcvonásokat aztán egy megkésett, erőltetett mosoly próbálta rendezni.
A Fidesz frakcióvezetője csupán néhány mondatot idézett a rendszerint oly magabiztos, ellenfeleit fölényesen kioktató politikustól, melyből kiderült, hogy Kuncze Gábor enyhén szólva másként látta a „gazdasági realitásokat” 2002 nyarán, tavaly ősszel és idén januárban. Az EP-választásokra tekintő „SZDSZ” azt sulykolja, hogy a Fidesz és az MSZP (túl)költekezési hajlama minden baj oka a gazdaságban, eljött hát a jól ismert „liberális” gyógymód alkalmazásának ideje. Ennek a kétfrontos harcnak, illetve a kormányhatalomhoz ragaszkodó, de a felelősséget lerázó magatartásnak a hiteltelenségét, álságos voltát leplezte le Áder János.
Ha csak ennyi történik, már ezért is megérte volna rendkívüli ülést kezdeményeznie az ellenzéknek. Ám tegnap a Fidesznek parlamentáris eszközökkel sikerült minden fronton totális vereséget mérnie a koalícióra – valljuk meg, ilyen élményben 2002 nyarától jó ideig nem volt része. A Medgyessy-kormányról ismét kiderült, hogy szólamaival ellentétben egyáltalán nem óvja a parlament tekintélyét, annak működését hatalmi törekvéseinek, az előző ciklusban annyira féltett kontrollszerep blokkolásának rendeli alá. (Jellemző, hogy az ülésvezetés dicsőségét Szili Katalin tegnap átengedte Mandur alelnöknek.) A házszabályszerűen, vitán felül fontos és aktuális ügyben (a költségvetés és a gazdaság helyzete) összehívott ülés napirendjét a kormánytöbbség obstrukciója miatt nem sikerült elfogadni, ami újabb érv azon ellenzéki kritika mellett, hogy a kabinet gazdaságpolitikai koncepció nélkül sodródik. A miniszterelnök menekül a parlamenti szembesítés elől, maga helyett leváltott pénzügyminiszterét vetette az arénába – László Csaba egyébként a körülményekhez képest elegánsan oldotta meg a feladatot. Ám a szocialista frakció szónokának előadása a gazdasági sikerekről a tűzön-vízen át kitartó törzsszavazókat leszámítva inkább hergeli a társadalmat, a jegybankelnök és az előző kormány szidalmazása pedig a ciklus derekán már nem elfedi, hanem éppen kiemeli a stratégia hiányát, a tanácstalanságot. Bármilyen rövid idő jutott is a vitára, a kormányoldal az egymenetes küzdelemben sem tudta elkerülni a K. O.-t: alig emlékszem olyan esetre 1990 óta, hogy az ellenzéki vezérszónok kíméletlen kritikáját válasz nélkül hagyta a kabinet. Tegnap ez is megtörtént.
Hírmagyarázóik persze megpróbálják majd legalább döntetlenre kihozni a meccset, Kuncze talpra áll, és tovább dörmögi szellemességeit, az MSZP pedig apokaliptikussá nagyítja az ellenzék, a polgári körök jelentette „szélsőjobboldali veszélyt” – miközben az eskütételt halogató Draskovics, miként neves elődje pont kilenc éve, szép csendben elkészül lassan csomagjával.
Addig is gondoljunk sokat a miniszterelnök üres székére és koalíciós társa kétségbeesett ábrázatára!