Most, hogy már a kenyérbúzát is importálni kénytelen az ország (százezertonna-számra), jó lenne, ha megszólalna az ügyben Karsai József, a legendás búzaégető, a szocialista párt országgyűlési képviselője. A nagy formátumú mezőgazdász azonban csak hallgat, mint a partra vetett néma kacsa.
Azért ez szép és elgondolkodtató történet. Ő elégeti, mi importáljuk. Valószínűleg így a gazdaságos. Ha a hibbantságnak létezik csimborasszója, Karsai József ott üldögélhetne a tetején lábát lóbálgatva. Ő azonban a Parlamentben üldögél, melegszik, újságot olvas. Jól érzi magát. Ábrázat kell az ilyesmihez.
Ezenközben az ország mezőgazdasága oly gyengécske, mint a beteg őszi légy, hála a tárca emelkedett vezetésének. És a Karsai Józsefeknek.
Mást nem kíván mostanában felgyújtani, kedves Prométheusz uram? Mondjuk a Lánchidat alagutastul? De az sem lenne rossz, ha a lelkiismerete gyulladna fel végre – bár a jelek szerint erre kevés az esély. Lángszavú és demagóg szózatai a parasztság előtt máig itt csengenek a fülünkben.
Hát most itt az exporttilalom, meg az importbúza aranyáron. A kenyérért meg alig győz fizetni a magyar, februártól már kétszáz forint felett lesz kilója. És mit szól mindehhez a jóléti társadalmat építő (de legalábbis ígérgető) kormány? Netán annak sármos vezére?
Statisztikailag kozmetikáznak. Bizonyítványt magyaráznak. Ehhez mindig értettek.
Megy ám a hülyítés, emberek. De hát mi akartuk őket (én nem). Ez a kenyér valószínűleg a torkunkon akad. Vagy ránk szárad.
Az importbúza érkezik, a kormány pedig marad.
Nem zavaros ez így? Nem csípi valakinek a szemét a felgyújtott gabonatáblák füstje?
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
