Januárban épp negyvenhat esztendeje, hogy megkezdődtek az ’56-os forradalom és szabadságharc vérbefojtását követő jogi mederbe terelt megtorlások. A Kádár-kormány – nem nélkülözve a szovjet tanácsadók segítségét – hozzálátott a koncepciós perekhez. Elsőként így került bíróság elé 1957 januárjában Dudás József, a Szabad Nép székházában helyet foglaló Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány (MNFB) elnöke, és Szabó János (Szabó bácsi), a Széna téri fegyveresek vezetője. Perüket összevonták, Dudás József elsőrendű, Szabó János másodrendű vádlott lett.
Szabó bácsit 1956. november 19-én, Dudást november 21-én tartóztatták le az együttműködő szovjet–magyar hatóságok. Letartóztatásuk előtt már jóval – még Kádárék moszkvai tartózkodása idején (november 1.) – kijelölték azokat, akiket gyorsan hadbíróság elé szándékoztak állítani. Dudás, Szabó és Király Béla került a névsor elejére. A gyorsan lefolytatott nyomozás és vizsgálat után, december 29-re elkészült a hatoldalas vádirat. A nyomozati anyagból terhelő jelleggel összeollózott vádak mellett szinte szó szerint szerepel a december 5-i MSZMP-határozat az események politikai megítéléséről. Az eljárás és a per nem statáriális jellegű volt, hanem koncepciós, amely a hatályos büntetőeljárás szabályai szerint zajlott. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma Ledényi Ferenc elnökletével 1957. január 14-én, ötnapos tárgyalás után halálra ítélte Dudás Józsefet és Szabó Jánost, úgy, hogy fellebbezési lehetőséget sem adott számukra. Szabó bácsi esetében a vizsgálati anyag érdekessége, hogy nem igazán foglalkoztak olyan formai feltételekkel, mint a nyomozati anyag ügyrendje. Ez esetben előbb történt Szabó János letartóztatása és első kihallgatása, mint az erre felhatalmazó határozatok megszületése.
A kihallgatásokkor készült jegyzőkönyveken keresztül megfigyelhető, hogy még maguk a vallatók sem tudták pontosan, ki ellen is szervezkedett valójában Dudás és Szabó bácsi. Nem csoda ez, hiszen meglehetősen zavaros volt a helyzet: a népi demokratikus Hegedűs-kormányt leváltotta a forradalmat felvállaló népi demokratikus Nagy-kormány, és e kormány egyik államminisztere, név szerint Kádár János szovjet tankok segítségével népi demokratikus ellenkormányt alakított saját kormányával szemben – s most leverve a forradalmat ítélkezik.
Jó ideig csak szóbeli értesülések tájékoztattak arról, hogy az ’56-os megtorlás első koncepciós perének áldozatain nem hajtották végre az ítéleteket, hanem a kihirdetést követően agyonverték őket. Az alábbiakban sem tudunk teljesen egyértelmű dokumentumokat (például halotti anyakönyvi kivonat vagy kivégzési jegyzőkönyv) felmutatni, a holttestek exhumálása sem történt meg, de az eddig fellelhető iratok és beszámolók összegzése közelebb visz a valósághoz.
Az első szabad magyar választások után nem sokkal, 1991. november 18-án a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg egy cikk: „Mikor halt meg Dudás József” címmel. Itt Dudás halálának körülményeiről számolt be az Aachenben élő Tamáska Lóránd nyugdíjas törvényszéki orvos. (1944-ben végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán. 1947–1958-ig a budapesti törvényszéki orvostani intézet adjunktusa volt.) Pályafutásának eme korszakára, a törvénytelen perekre és ítéletekre úgy emlékszik, hogy a politikai perekben minden ügyész és bíró félt a felelősségtől, és azt igyekezett áthárítani. Ezért igen fontos szerep jutott a szakértőknek. Bírák fehér köpenyben, ahogy Németországban mondták – eleveníti fel a történteket Tamáska –, mivel az ’56-os forradalom után kreált perekben is a megbízható embereknek kiadták a parancsot: olyan szakvéleményt mondjanak, amilyet a bíróság elvár. „1957 januárjában – a dátumot pontosan nem tudom, de pénteki nap volt – telefonhívást kaptam a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságról, hogy valahol Gödöllő mellett egy boncolást kell elvégeznem szombaton. Mivel ekkor elég nehéz volt a közlekedés – hivatali autó nem volt –, felhívtam dr. Földes Vilmost, a belügyi és kriminalisztikai laboratórium vezetőjét, hogy – mivel nekik van szolgálati kocsijuk – menjenek ők ki a boncolást elvégezni. Tiltakozott, végül mégis elvállalta. Ez péntek délután volt. A következő hét hétfőjén felhívott Földes a belügyből. Elnézést kért, hogy olyan indulatosan beszéltünk egymással, lényegében jót tettem vele, hogy kiparancsoltam vidékre boncolni, mert alighogy elhagyta a belügy épületét, keresték a Gyorskocsi utcából, ugyanis – mint mondta – Dudás József kihallgatás közben szívszélhűdésben hirtelen meghalt. Földes – mikor ezt mondta – hozzáfűzte: Tudod, mit jelent az, hogy valaki szívszélhűdés következtében hal meg kihallgatás közben.
Tamáska elmondta még, hogy sok olyan eset volt, amikor kihallgatás közben úgy megverték a letartóztatottakat, hogy zsírembóliában meghaltak. Orvos szakértők és a belügy körlevélben hívták fel a budapesti és a vidéki rendőrkapitányságok figyelmét arra, hogy létezik tüdőzsír-embólia is; ehhez elég, ha ütlegelés közben csak a bőr alatti zsírszövet zúzódik, nem is kell csontot törni hozzá. Erre értette Földes az előbb említett mondatát. Dudás halotti bizonyítványát Földes szerint dr. Fáber Viktor, a Róbert Károly körúti Központi Katonai Kórház kórboncnoka állította ki. Őt vitték a Gyorskocsi utcába, ahol azt írta be, hogy Dudás szív- és keringési elégtelenségben halt meg.
A halotti bizonyítvány máig nem került elő. Tamáska nem sokkal később olvasta a Népszabadság 1957. január 20-i számában, hogy Dudás Józsefet és Szabó Jánost kivégezték. Nem értette, miként lehet valakit felakasztani, ha már meghalt. Telefonon felhívta a Gyorskocsi utcai vizsgálati osztály vezetőjét, Szelma József ÁVH-s őrnagyot, és megkérdezte, hogyan létezik ez, mire a tiszt igen cinikus hangon azt válaszolta: – Hát mi a különbség abban, ha valakit kihallgatás közben agyonvernek, vagy ha úgyis halálra ítélték és egy nappal később felakasztják?
Minden, a 301-es parcellába temetett és ártatlanul felakasztott ember aktái között ott kell lennie a kivégzéskor felvett jegyzőkönyvnek – fogalmazott a nyugdíjas orvos. Ha ez nincs meg, akkor hivatalosan nem történt meg a kivégzés. Mivel a Gyűjtőfogház Kőbányán van, az akasztáson a kőbányai elöljáróság vezetőjének ott kell lennie. A bíró nem megy ki, csak az ügyész a jegyzőkönyvvezető kíséretében, és egy orvos, akinek nem kell orvos szakértőnek lennie… A legtöbb akasztáson dr. Kelemen Endre volt ott, mert akasztási díjat kapott. Kelemennek nem kellett volna megjelennie, de ez neki pénzt jelentett.
A Németországban élő törvényszéki orvos közlését alátámasztja egy nemrég előkerült kimutatás, amelyet az országos börtön (Kozma u. 13.) parancsnoka, Tihanyi Miklós alezredes készített a Belügyminisztérium egyik osztályának. Az irat 1956. december 20. és 1958. január 9. között hatvanöt kivégzett politikai elítélt névsorát tartalmazza. A kimutatás szerint az első kivégzés áldozata Minczér József, akit 1956. december 20-án lőszer- és fegyverrejtegetés miatt lőttek agyon – tehát valószínűleg még statáriálisan. A felsorolás ötödik helyén Dudás József van feltüntetve, akinek a kötél általi kivégzését január 16-ra datálja a dokumentum. A hatodik helyen, január 19-i kivégzési dátummal, szintén kötél által, Szabó János szerepel. Az ítélet-végrehajtás körülményei mellett még sírjának pontos helye is ismeretlen. Régi barátja, Mélik Endre közlése szerint holtteste a Kerepesi temető északi szélében van, ahová 1962-ben egy előre elkészített, nagy tölgyfa keresztet helyeztek el. A köztudatban Dudás József és Szabó János mint a 301-es parcella mártírjai szerepelnek. Remélhetőleg egyszer napvilágra kerül nyughelyük pontos helye, lehetőséget adva a méltó megemlékezésnek.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
