SEHOGY. MERT AKKOR ÉN ÉHEN HALOK…
– A francnak se kell a konkurencia. Mindenkinek van egy tisztességes foglalkozása. Nekem csak ez. Kikérem magamnak, hogy szabad idődben – mellékesen – jobbakat mondjál, mint én! Mondd el nekem… és én majd mint a sajátomat… (Nekem is jókor jön meg az eszem, hogy tervezett könyvem tizennyolcadik részeként írom meg a bevezetőt… de hát újrakezdés, mert hát megjött az új esztendő.)
ELNÉZÉST A TEGEZÉSÉRT, DE TI MÉG MINDEN LEHETTEK!
– Mi (idősebbek) már csak azok, amik. Lehet, hogy azok se lesztek… de a marsallbot ott van…
SZÓVAL, HA MEGÍGÉRITEK,
HOGY HAGYTOK MÉG EGY
KICSIT NYUGODTAN ÉLNI…
– ülni… a babérjaimon, akkor egy-két tanácsot adhatok az életetek – és főleg mások életének! – kiszínezéséhez.
HA PAPOLÁSNAK IS TŰNIK FÖL…
– ezúttal ne az egyébként nagyon is követendő Adyt tartsátok szem előtt: „Szeretném, hogyha szeretnének”, hanem inkább arra törekedjetek, amit Benedek prof. fogalmazott a legmarkánsabban meg, hogy: „Szeretnék szeretni!”
A MI ESETÜNKBEN
– A HUMORALISTÁKÉBAN
– EZT NE SZAVAKKAL
FEJEZZÜK KI ELSŐSORBAN
– hanem (jó) cselekedetekkel. S itt az első bökkenő. A világ félreértése. Mert ha homo ludens szeretnél maradni, felnőttkorodban is megőrizni gyermeki örömeidet, akkor, akiknek ez nem sikerült, azok azonnal félreértenek. Nekem is gyakran mondta egy neves rendező, hogy infantilis humorom van. Mire Somogyvári Rudolf: végtére is minden humor infantilis.
HA KAMASZ VAGY MÉG – ÉP(P)EN, EGÉSZBEN
– akkor ugye állsz a tükör előtt, vágod a grimaszokat a világ felé, habzik a szád, és tehetetlen vagy magaddal szemben. Örkény úgy ír erről az állapotról, hogy olyan indulattal húzod meg a vécéláncot, mintha az egész világot szeretnéd lerántani (pózából).
MINDIG JÓT SZERETNÉNK EBBEN A KORBAN VALAHOGY…
– és mégis mindig balul üt ki. Ennél már csak a megállapodott (becsontosodott) felnőttség a nagyobb tragédia, amikor ha rosszat is akarsz, abból is jól jössz ki.
TEHÁT – PERSZE DURVÁN LEEGYSZERŰSÍTVE…
– a rossz jobb, mint a jó, a világ szemében. Örök ifjúságunkban legtöbbször éppen a jónkkal ütnek agyon. (Nem tudják megbocsátani nekünk, amit ellenünk elkövettek.) Az Érdem itt koldusnak született / És hitvány Semmiségre pompa vár – Shakespeare-rel. Ennyire örök emberi (embertelen) helyzet ez, minden korra érvényes. Többek között Paszternák olvasta a 30-as években a Szovjetunió fejére: „Észre láncot doktor Balga vet (…) / És Rossz kapitány rabja lett a Jó” / És Hatalom előtt néma a Szó”.
S MI RÁADÁSUL NEM CSUPÁN MORALISTÁK SZERETNÉNK LENNI
– hanem hu… – kifulladtam, moralisták. Nem humor – alisták… hanem főfoglalkozásban. Ami messze nem a pénzkeresetet jelenti… Diétás a magyar múzsa… Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon… Magyar és vátesz, ez éppen elég / Hogy honi késsel szent szívén döföljék. / Mert úgy van, úgy lesz, nem kell ám ide / Valaki ember, igazán nagy, gazdag / Hagyjuk szabadon, simán a teret / Úrnak, nemesnek, hitványnak, pimasznak – hogy „rehabilitáljuk” Adyt pozitív kinyilatkoztatásával.
FRANZ KAFKÁTÓL JÓZSEF ATTILÁIG
– sok mindenki kényszerült valamiből megélni és „mellékesen” írni. Barátom, Jeney Zoltán csodafuvolás sírfelirata: Élve élhetetlen / Halva halhatatlan.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
