Idegesek

A Stefi söröző törzsközönsége megdöbbenve fogadta a hírt, miszerint idegesek a szocialisták. Bár hozzá kell tenni rögtön, hogy itt, Mátyásföldön nem sok embert találni, aki könnyeket hullatna a nadrágszíj-húzogató párt tagjainak kedélyállapota miatt. Még ők idegesek! De nem is ez a lényeg, hanem az, mi váltotta ki a mozgalmárok dühét. Az, hogy az Európai Néppárt határozattervezetben szólította fel azokat a politikusokat, akik valamely uniós intézményben akarnak posztot betölteni, „hozzák nyilvánosságra szakmai és politikai szerepvállalásukat a volt kelet-európai kommunista államokban, és tartózkodjanak az aktív uniós politizálástól abban az esetben, ha szerepet játszottak a rezsim elnyomó gépezetében”.
Na, ezt tessék a vörös csillag mellé tűzni a sapkára! Horn Gyula, Kovács László, Medgyessy Péter és a többiek nemkívánatos személyek az unióban. Pedig hogy odavoltak érte! Csakhogy ez már nem a Szovjetunió, nem is a KGST. Itt már nem érdem a munkásmozgalmi múlt, a jeles a Foximaxi bizonyítványában. Sőt! Ki tetszettek sodródni egy kicsit a kanyarban, amikor Moszkva helyett Brüsszel felé vette az irányt a vörös postakocsi. Ami elmaradt idehaza 1989-ben, most számon kérik az unióban. Be kell vallani a pufajkát, a fedőnevet meg azt is, ki milyen magas lóról sajnálta le akkoriban a rothadó kapitalizmust. Nem könnyű feladat, az biztos. De ezért kár felháborodni. Nem történt más, csak elhangzott egy alapigazság. Egy igazán európai mondat Európából.
Amikor itt jártunk a helyzet elemzésében, postás Jani remekbe szabott ötlettel termékenyítette meg a vitát. Azt javasolta, hogy ezt az ajánlást még május előtt terjesszük ki hazánk területére is, hisz itt is Európa van. A vörös szegfűs brigád pedig végleg vonuljon vissza idehaza is, éhezni biztosan nem fognak, idegeskedniük sem kell majd. Az lesz csak a békés, nyugodt világ. Mátyásföldön és Brüsszelben egyaránt.