Ipszilon

Nem tudom megmagyarázni, miért, de éreztem, hogy az egyetemi könyvtárban kell keresni Pázmány Péter könyvtárának azt a részét, amelyet végrendeletileg a pozsonyi jezsuita kollégiumra hagyott. Azzal is tisztában voltam, hogy 370 évig senkinek sem sikerült bizonyosságot szereznie arról, hogy a könyvek valóban oda kerültek, ahová Pázmány szánta őket” – kezdte beszélgetésünket Mészáros Klára történész, az egyetemi könyvtár tudományos munkatársa azt követően, hogy nyilvánosságra került, megtalálta a több mint három és fél évszázada mindhiába keresett felbecsülhetetlen értékű hagyatékot.
A szenzációs felfedezés a véletlen műve volt.
„Több mint egy évvel ezelőtt más kutatással kapcsolatban kezdtem átnézni a volt jezsuita kollégium könyvtárának könyveit, és rábukkantam a Pázmány-hagyaték első darabjára. Alig akartam hinni a szememnek, a szívem majd kiugrott a helyéből. Attól kezdve már tudatosan kerestem a Pázmány-könyvtár darabjait. Sok ezer kötet átböngészése után mára ötven kötetben negyvenöt címet találtam, s feltehetően még további két kötet rejtőzik valahol a raktárban”– emlékezik a történész, aki a sors ajándékának tartja, hogy megtalálta a könyvtárat. Úgy érzi, akárhogy folytatódik is tudományos munkássága, egyéni, emberi sorsa, már volt értelme az életének.
Mészáros Klára pályakezdő fiatalként került közel Pázmány Péterhez. A nagyszombati múzeum újdonsült alkalmazottjaként 1975-ben kapta azt a feladatot, hogy készítsen elő kiállítást, továbbá nemzetközi tudományos konferenciát a Pázmány által 1635-ben alapított egyetem megalakulásának 350. évfordulójára. A fiatal történész kiváló munkát végzett: olyan kiállítást sikerült összeállítania Pázmány Péter múzeumban található képeiből, munkáiból, az egyetem működéséről, diákjairól és azok sorsáról, hogy tudományos kirándulásokat szerveztek Nagyszombatba a jelesebb magyar egyetemek tanárai és diákjaik számára. A kiállítás a tervezettnél hetekkel tovább tartott nyitva. A történész persze ott is kereste a Pázmány-könyvtár darabjait, habár tudta, a néhai esztergomi érsek az általa Pozsonyban alapított jezsuita kollégiumnak ajándékozta a könyvek nagy részét. Úgy emlékszik, akkoriban fogalmazódott meg egyik legtitkosabb vágya: megtalálni a Pázmány-könyvtár kollégiumnak adományozott darabjait. S bár ilyen kutatási feladatot soha nem kapott, nem vállalt magára, igazából minden könyvekkel kapcsolatos feltárómunkáját azzal a hittel, reménnyel végezte, hogy egyszer mégiscsak rátalál a hagyatékra.
A megtalált könyvek aprólékos vizsgálatát még nem kezdte meg Klára asszony, bár már több száz cédulája, jegyzete van, egyelőre azonban az esetleges további könyvek feltárására összpontosít – jegyezzük meg: továbbra is más feladatok végzése mellett. A megtalált ötven könyv legtöbbje teológiai írásokat, prédikációkat tartalmaz, de Kálvin munkáiból is található néhány. Vannak aztán olyan kötetek is, amelyeket Pázmány ajándékba kapott. Az egyiket például a nagyszombati egyetem diákjai adták neki az egyetem megalakulásának első évfordulóján. Az ajándékok közül igen érdekes és értékes egy német jezsuita író könyve, amely egy Pázmány munkásságát bemutató és értékelő tanulmányt is tartalmaz. Valószínű, hogy ez a könyv a legutolsók egyike, amelyet Pázmány a kezében tarthatott, hiszen 1637-ben, vagyis Pázmány halálának évében nyomtatták. „Előfordulhat, hogy Pázmány ezt a könyvet már el sem tudta olvasni, legalábbis semmilyen feljegyzését nem fedeztem fel benne, csak annyi volt beleírva, hogy ezt is a jezsuita kollégiumra hagyja” – említi első, még távolról sem tudományos élményét Mészáros Klára.
A további kutatásokhoz, illetve a feltárt anyag feldolgozásához jelenleg nem túl jók a feltételek, bár ez valójában örömteli eseménnyel függ össze. A pozsonyi egyetemi könyvtár ugyanis az egykori nemesi országgyűlés épületében található, s évtizedek óta most először talált pénzt az önkormányzat és az oktatási tárca arra, hogy felújítsák az óváros szívében álló patinás épületet. A munkálatok miatt az intézmény már tavaly bezárt, nem fogadja a Comenius Egyetem diákjait sem, minden a feje tetején áll az intézményben, s a legderűlátóbb vélemények szerint is legfeljebb karácsonyra áll helyre a rend, vagyis addigra kerülnek a helyükre a könyvek, ami által a „raktárkészlet” is jobban hozzáférhetővé válik. Klára asszony abban bízik, hogy akkorra már a szakma elé tud állni, tudományos dolgozatban mutathatja be a fellelt Pázmány-könyvtárat. Abban is reménykedik – bár erről még nem döntött az egyetemi könyvtár vezetése –, hogy a könyvek kutathatók lesznek bárki számára, hiszen most már „nevesítetten” tartoznak az intézmény könyvállományához.
Nem kötődik szorosan a Pázmány-hagyaték felleléséhez és Mészáros Klára további kutatásaihoz, illetve a könyvek szakmai feldolgozásához a következő felvetés: ideje lenne tisztázniuk a szlovák és magyar történészeknek a nagyszerű hitvitázó, író, közéletszervező érsek nevének helyes és pontos írásmódját. Ez a kérdés bizonyára akkor is felmerül majd, ha például kiállítást rendeznek könyvtárának fellelt darabjaiból. A szlovákok ugyanis nem hajlandók elfogadni Pázmány nevében az ipszilont. Az 1990-től működő nagyszombati egyetem aulájában áll az intézmény alapítójának csodálatos bronzszobra, a karok mindegyike büszkén vállalja az 1635-ben alapított egyetem szellemi örökségét. Csak éppen az ipszilon marad el az érsek nevéből, helyette szlovák lágyítójel, „hacsek” látható az n betűn. Ez azért is bántó, mert annak idején, a XVII. század elején csúfságból ugyanezt tették hitvitázó partnerei Pázmány Péterrel: nevéből elhagyták az ipszilont, s így „disznóembert” formáltak belőle. „Csakhogy a csúfolódókat kioktatta Pázmány, amikor válaszában leírta nekik, hogy nincs olyan név, amelyet ne lehetne kiforgatni, nevetség tárgyáva tenni. Ő azonban nem folyamodik ilyen aljassághoz, mert tudja, a csúfolódók nevére már senki nem emlékszik, amikor őt még emlegeti az utókor, a Pázmány nevet pedig tisztelet övezi majd – ipszilonnal a végén” – idézett egy dokumentumot Mészáros Klára. Szerinte is illene rendezni a kérdést, akár szélesebb tudósi kör, nemcsak történészek, hanem nyelvészek bevonásával. Ezek azonban a jövő kérdései…
A ma öröme pedig az, hogy végre megvan Pázmány Péter könyvtárának a pozsonyi jezsuitákra hagyott része, amely talán már az idén kutathatóvá válik a szakma számára.